nemi erőszak
Mobid gondoltam, hogy nem éreztél semmit. Ezért is kérdeztem rá. Testen kívül másak a dolgok, mint a testben. Szerintem nem védekezés volt ez nálad, hanem természetes. Mások is arról számolnak be, hogy úgymond közömbösek lettek a testük iránt, nem volt baj, hogy távol voltak tőle stb.
Sziasztok,
megindító és nagyon bátor dolognak érzem, ahogy leírjátok itt azt, ami veletek történt...
A testen kívül éléshez, erőszakhoz nagyon kapcsolódik egy rövid, de intenzív előadás, amit most láttam:
(Eve Ensler bármelyik másik előadását is ajánlom annak, aki nem ismerné.)
Üdv
h.
EzVan: nem éreztem semmit. közömbösség volt, tárgyilagos figyelem, ténymegállapitás. de ennyi. szerintem igy védekeztem.
anonymus, még meg is vertek??? ez egy rémálom!! tejóég!
Hát igen sose tudja az ember, hogy mi lesz vele. Nem nagyon lehet megbízni az emberekben, főleg olyan helyeken, ahol piálás van meg társaság. Én kerülöm az ilyen helyeket, mindig van valami balhé. A te eseted is példázza, hogy nagyon óvatosnak kell lenni. Sajnos nem lehet mindent kiküszöbölni, de nagyon figyelni kell, hogy kikkel veszi körül magát az ember, meg hogy milyen helyekre megy el. Szörnyű, hogy vannak emberek, akiknek semmi sem szent. Sajnos sok ilyen ember van. Ezért nem szeretek én pl. emberek közé menni, nem bízom bennük és tartok is tőlük, mert sok rossz dologra képesek.
Vannak akik azt mondták, hogy ne csodálkozzak hogy ilyen helyzetbe kerültem ( nem tudták h valójában mi történt velem csak azt h megvertek) merthogy nem kellett volna odamennem. Pedig nem tudtam előre hogy mi fog történni.szerintem nem érdemlem meg h így beszéljenek velem. 🙁
Nem gondoltam volna, hogy valaha ilyen helyzetbe kerülök.
De még ha lenne is bárkinek valami oka amiért utálhat téged, ilyet akkor sem szabadna tennie.
Szerintem az ilyeneknek nem kell indok. Egyszerűen nem tekintik a másikat emberi lénynek és ez elég szomorú.
Hát én nem voltam ittas állapotban egyáltalán, és nem értem h mért tették ezt velem. Igazából csak arra tudok gondolni h nem bírták elviselni h segítettem vkinek vagy h keresztbettem nekik ezáltal.
Érdekes dolog ez amit írtál a halállal kapcsban.
Értem. Eléggé lenézem az olyan embereket, akik kihasználják azt, aki a piától nem tud ellenállni nekik. De ezt sajnos sokan megteszik. Direkt leitatják a másikat vagy hagyják, hogy leigya magát és már ott is van a baj. Hát igen végülis nincs halál, csak a testtel való azonosulás érzés szűnik meg. Mivel mi tiszta tudat vagyunk, így nincs szükség a testünkre. A halál az csak az átmenet egyik világból a másikba. A halálnál is az van, hogy a testünket hátra hagyjuk, tehát végülis nincs halál csak élet és méghozzá azért, mert mi nem tudunk meghalni, mivel mi nem vagyunk azonosak a fizikai dolgokkal, például a testtel vagy bármi mással. A test csak a jármű ebben a közegben és egy kifinomult szerkezet, amivel érzékelhetjük ezt a világot, mert tulajdonképpen mi nem ide tartozunk. Azért legalább megtapasztaltad a testen kívüliség állapotát. Testen kívül éreztél valamit? Vagy semleges volt számodra minden?
Hú ez nagyon durva.
annyi az egész, hogy nagyon berúgtam. feküdtem a kövön, miután kidobtam a taccsot, bejött értem a srác és bevitt a hálóba. ott rám mászott és én egyszercsak azt láttam, hogy felülröl nézem végig az egészet. teljesen mint egy kivülálló... aztán miután végzett, lehúzódott a lelkem vissza a testembe és elaludtam. persze nem jelentettem föl, reggel fölkeltem és hazamentem. állitólag ez a valóság, hogy ennyi a halál is, legalábbis a pszihiáterem akkor ezt mondta nekem és én hittem neki.
Engem is érdekel a testen kívüli élményed Mobid. Én olvasgatni is szoktam a testen kívüli élményekről, nagyon érdekelnek.
Elmeséled a testen kívüli élményedet?
nézd, ha irni tudsz róla az már egy elörelépés. nekem nagyon sok idö eltelt, miután beszélni tudtam róla. de akkor sem a családomnak, hanem a pszihiáteremnek. és valahogy ment a dolog. testenkivüli élményem is volt, azt is elmondtam. és utána egyszerüen, rá egy két évre, elmúlt. ma már nem érdekel, nem téma nálam. túl vagyok rajta, feldolgoztam. szóval irtam blogot, plusz a doki és néha beszéltem róla aztán elmúlt. nem volt nagy ördöngösség.
Hát igen, ha az ember beszél róla. De én szájzárat kapok ha erről kérdeznek.
egyéni és csoporterepiák segítenek feldolgozni az ilyen helyzeteket.. Konkrétabbat nem tudok írni most készülök én is ...
Szerintem sem lehet az áldozatot hibáztatni.
Szia!
Nem bántottál meg. Jelenleg járok pszichológushoz is, és pszichiáterem is van. Milyen terápiára gondolsz?
Szia Choice..
Figyi pszichiátriai kezelésen nem gondolkodtál még soha? Lehet 1 terápia jót tenne? ez csak 1kérdés ne haragudj ha megbántottalak.
Idézet tőle: Mobid2velem 10éve történt meg. jártam pszihológushoz miatta. söt, amiatt is mert gyerekkoromban egyszer zaklattak. most már túl vagyok rajta, csak ez a topic juttatta eszembe.
Szia!
Érdekelne milyen módszerrel tudtál túllenni rajta, mert nekem nem sikerült még. Én 9 évesen lettem családon belüli erőszak "főszereplő"-je. Többször megtörtént velem, nem egyszer. Aztán 14 évesen mikor hasonló helyzetbe kerültem verekedésbe torkollott a dolog, és sikerült megúsznom akkor..... Még senkinek nem beszéltem róla,és nem is igazán tudom hogyan lehet ehhez hozzáfogni, pedig én is járok pszichológushoz. Csak 1 mondat erejéig esett erről szó, ő tiszteletben tartja hogy én rosszul vagyok ha erről kéne beszélni. Ő nem erölteti, de ha én sem, akkor igy maradok.....???? Nem tudom hogyan kell. Ha irnál róla neked hogy ment, talán segítene elindulni.....Üdv.
Örülök, hogy egyetértessz:)
Sziasztok!
Egyetértek Anonymus, engem is felháborít, ha a szenvedő félt hibáztatják. Senkinek sincs joga csak úgy bántalmazni valakit. Aki nem így gondolja, az egy rettenetesen ostoba és szívtelen ember.
NEm ,de ez akkoris felháborít.
Jólvan jó éjszakát kívánok!
Igen nagyjából emiatt is. Ami engem meg felháborít az az, hogy sok olyan esetet hallottam már, és közvetítik a televíziók és egyéb netes videók is amiben magát a nőt teszik felelőssé azért hogy megerőszakolják , merthogy provokáló és meggondolatlan.
Igen, elmúltam. Hát én is örülök, de tudod mi a legnagyobb baj ezzel a mai társadalommal? Az hogy az emberekenk nincs kialakult érték és normarendszerük. HA ezek meglennének nem történne ennyi undorító megalázó dolog.
Teljesen normális életet élek. Nem látja rajtam senki hogy mennyit szenvedtem. Eléggé eltérő az életmentalitásom az átlagtól és könnyebben dolgozok fel traumákat is , de csak azért mert fiatal koromban beleedződtem. Persze ez sülhetett volna el fordítva is , de szerencsére nem úgy lett. De mondjuk egy ilyet feldolgozni szerintem nem igazán lehet, vagyis én elképzelhetetlennek tartom egyenlőre. Vele együtt élni meg lehet tanulni, de kurva nehéz, és bizonyos helyzetekben én is kudarcot vallok.. De soha nem adom fel, nagyon kitartó vagyok és bízok magamban.
Ezzel mire célzol?
Motiválnak, meg én is tanulhatok másoktól, és más nézőpontokat is megismerhetek. Nem gyűjtök semmilyen dolgozathoz.
Én is bosszút álltam, többször is, hát én elég durván. És még fogok is. Tönkre fogom tenni az életüket úgy ahogy csak bírom továbbra is. Azért nem írom le hogy milyen bosszút álltam, nehogy valaki felismerjen, hogy ki vagyok, ugyanis ezt én eltitkolom h velem mi történt. De őszintén szólva az lenne a legnagyobb elégtétel ha az életükkel fizetnének.
autórongálás, lakástűz és te és a bosszu??
Hogyan álltál bosszút?
Idézet tőle: attiMaradt benned bosszú?
Maradt , pedig nem vagyok alapjáraton az a bosszúáló tipus de kicsinyes bosszút álltam meg persze feljelentést tettem és mindenki megkapta a büntetését
ÉS ezeket a stresszhelyzeteket van amikor tudod kezelni?
Kitől kérdezted atti?
Igen , sajnos nemrégiben 1 bevásárlóközpontból rohantam ki ezért , nagyon rosszul lettem
ÉS veled is szokott olyan lenni, hogy amikor meglátsz egy olyan embert, aki hasonlít rájuk, vagy vmiért emlékeztet, akkor rosszul leszel ?
Nálam igen , börtönbe kerültek
És nálatok az elkövető börtönbe került?
velem 10éve történt meg. jártam pszihológushoz miatta. söt, amiatt is mert gyerekkoromban egyszer zaklattak. most már túl vagyok rajta, csak ez a topic juttatta eszembe.
Én is így gondolom, hogy az idő közhely. Mert szerintem semmit nem segít bizonyos dolgokban. Csak nekem mindig ezzel jöttek. Igen. De nekem eléggé friss még. 1 éve.
Erre azt tudom neked mondani , ez 1 baromi közhely az idő ..................................hosszú idő telt el , de 1rossz álom .illat , íz , 1ugyan olyan borús este és minden visszaránt a múltba... Nehéz ez én nem tudom kitörölni az emlékezetemből,..veled is ez történt?
Az jó sok idő. És megítélésed szerint az idő tényleg segít?
Nagyon szép arcod van! Csak azért.
Igen , én vagyok 7éve történt
És rég történt ez az egész vagy mostanában? Amúgy a képeden te vagy?
Sajnos nem , a munkába temetkeztem rengeteget melóztam ebbe temetkeztem , fizikai munkával fárasztottam magam , hulla fáradtan este pedig csak beestem az ágyba. Akkor éreztem hogy valami baj van velem , amikor csúnyán kibuktam sírtam ordítottam és sajnos az ilyesfajta viselkedés gyakran jött elő , a mostani párom segített mindenben amiben tudott csak ő , mert mást nem engedtem a közelembe
Köszönöm, hogy leírtad mindezt. Én minderre nem lennék képes. Nemrég olvastam egy cikket, amiben részletezve is leírja egy illető, és őt is csak csodálni tudom, hogy miylen erős.
ÉS egyébként neked segített valaki ennek a feldolgozásában? A párodon kívül.
Hogy mi történt velem , jó mélyen elástam önmagamban. Néha még az álmomban megjelennek a képek , gyakran előfordul , h elaludni sem merek. Sokáig szenvedtem , undorítónak találtam magam , mocskosnak , bezárkoztam 1másik világba , úgy éreztem mintha a lelkem meghalt volna. Minden megváltozott , falakat építettem magam köré , féltem emberektől , a társaságtól, féltem az esőtől , a sötétségtől , nem jártam többé szórakozni nem barátkoztam , mintha 1 sötét verembe estem volna amiből nem tudtam kimászni.. évek múlva ismertem meg a mostani páromat aki minden egyes pozítív változásért megszenvedett szószerint velem.. Apró lépésben haladtunk előre , sajnos vannak még félelmeim , és tartozkodó , magambaforduló lettem , de próbálok nyitni a világ felé...