Saját Verseink
Helengold ez nagyon szép vers.
Vastag vércsepp gördül
Le végső emlékül
Karomon.
Kioltom életem,
Az én kezemben
Van a hatalom.
Én döntöm el,
Mikor halok meg,
Meddig folytatom.
Némán fekszem.
Nyitott szemem
Lassan lehunyom.
Pataknyi könnycsepp csordul
Le végül
Halott arcomon.
Hörgő monstrum, tűzfal övez,
száll és lebeg, égbe kiált.
Lekúszik alám, megkönnyez.
Forr és izzik, egyre olvad,
cseppen a bűnből a tisztaság.
Kristálytengerem nem apad.
Madár
Karolom magamat,
Ölelem, legbelűl
Kéjsóvár madarak
Serege felrepűl.
Karolom magamat,
Köröttem sivatag?
Vérsóvár madarak
Fölöttem szállanak.
Magamat karolom
S csak arról álmodom,
Repülnék magasan,
Hófehér szárnyakon!
Repülnék magasan,
Merre a nap vezet...
Felhők közt szárnyalni
Sas szárnyon, élvezet!
A napnak vége már,
Eljő az alkonyat.
Álmomból nem maradt
Más, csak egy könnypatak!
Sötétben létezem...
Így élek, szüntelen,
Álmomban szárnyalok,
Enyém a végtelen...
2012 04 08
tetszenek a verseitek! ha nem baj, itt az ényém:
ja, az sem szép, csak egy állapot, mint a többi 🙂
meg a fergeteges javulás! az sem babapiskóta 😉
Hát ez Kleó félrement... 🙂 Nézd meg mire írtam :))
Idézet tőle: BrendonÓÓÓÓÓ ez nagyon nagyon aranyos... Már már megható.. 🙂
:))) nem épp ez volt a célom, amikor betettem... amúgy minden csak nem szép
Félve megyek messzire:
Félelemben ringatom magam,
holnap éjszaka lesz belőlem,
besötétűl minden előttem,
én sem kelek már fel többet.
Elmegyek egyszer messzire,
nem látok többé semerre,
elmegyek találkozni kettesben,
magamra találjak véglegesen.
kelt:2013.01.17.22.25.
ÓÓÓÓÓ ez nagyon nagyon aranyos... Már már megható.. 🙂
sajna úgy harminc éve... és vannak még, viszont ezért nem épp biztató
@Kleo
szep.... es igaz is.....nem tudom milyen reg("mikor husz eves voltal", de most is igaz...
Nesztek, realitás... még úgy húszévesen írtam:
fonnyadt oszlopok
feldúlt barátok
korhadt hitek
és kiszáradt ábrándok
éggel fedett sárkunyhódban
az egyedüllét sátánja bezárva tart
tovavillan körülötted a semmi-áradat
magányosan haladsz senkit-sem-érdeklő
rejtelmes távoli
poklokon túli
messzi célod felé
turelem....turelem...rozsat terem... eso utan is mar csak a nap suthet...
Idézet tőle: EryckaKivanom hogy "ez a kis dal a boldogsagbol fakad"-jon es a boldogsag vilagositsa "hoszzu utad!"
(Ps. szep versike...)
szia, köszi... én is remélem, de a realitás nem ezt mutatja vagy csak éppen nagy kanyar jött! 🙁
Kezdem az életem újra Veled,kislányként megismerlek.
Peregnek a kockák,s látom magam ,ahogy oviban húzod a hajam.
Majd felsőben csokit hozol Nekem,s fogadod,én leszek a mindened.
Együtt bulikba járunk,s tiniként sokat vitázunk..
A szerelem nem múlik,kapcsolatunk egyre csak virágzik.
Egy nap letérdelsz elém,s megkérsz,legyek,aki végig elkísér..
Boldogan igent mondok,egész nap zokogok.
Boldog vagyok,mert Én lehetek a mindened,
Az egyetlen,aki mindent megtesz Neked!
Jaj de gyönyörű!
Csak a kiscicámnak! 🙂
Álmomban láttalak, s hallottam hangodat,
Mellettem voltál, a meleg takaró alatt.
Nem tettem mást csak szorosan öleltelek,
Mély álmod öriztem hajnalig míg fölkeltettelek,
De magam ébredtem egyedül s áthatott a szerelem,
Tudom hogy velem vagy ha elalszom, ha felkelek.
Ébren is csak rád gondolok, olyan nehéz mi nekünk,
Nemsokára, pár hét múlva együtt fekszünk, és kelünk.
Ajkad csókja szenvedéllyel, szerelemmel van tele,
Leélem az életemet úgy gondoltam csak veled!
Kivanom hogy "ez a kis dal a boldogsagbol fakad"-jon es a boldogsag vilagositsa "hoszzu utad!"
(Ps. szep versike...)
Vers. Erzelmeket,gondolatokat kifejezo irasmod.
Elvesztem.mar nagyon regen elvesztem.
Probaltam. Ujra s ujra kezdeni. Probaltam.
Hiaba. Eletet szeretni akartam. Hiaba.
Szerettem.csaladot baratokat hiaba. Szerettem.
Kihasznaltak. Szerelmek, csalad mind. Kihasznaltak.
Eltem. Mindig masokat segitettem.masokert .Eltem.
Orultem. Mindig pillanatoknak eltem. Orultem.
Faradt vagyok. Az egesz eletbe belefaradtam.
Uj cel. Kene valami aminek eljek. Uj.
Vers. Meg mindig nem tudom kifejezni magam.
se szavakban sem irasban...
köszönöm Mobid!:)
nemember, ez nagyon tetszett!
ezt most írtam:
Már régóta tervezem, hogy írok majd egy verset
arról, amit mostanában érzek,
hogy szavakba öntöm mindazt a káoszt,
ami engem nap mint nap fáraszt.
Leírnám, hogy folyton rémálmodok,
nincs nyugtom, csak majd ha meghalok,
nem hagynak békén az emlékek,
amik a múltamhoz szorosan fűznek,
kórházban találom magam minden éjjel,
vagy hajnalban, mikor hogy van éppen.
Zárt osztályon, betegek közt szédelgek,
a gyógyszerektől azt sem látom, hova lépek,
rosszul vagyok, rémeket látok,
akik azt szajkózzák, ők csak barátok.
Orvosok, ápolók, nővérek,
nekem mind egyre megy:
Eltorzult arcok, csápokként kinyúló kezek
közelednek és gonoszul ragadnak meg,
nincs menekvés, azt tesznek velem, amit akarnak,
nem tudok ellenszegülni az injekciónak.
Lefognak, és vénásan kapom a mérget,
amitől azt remélik, majd idővel felébredek,
elmúlik fejemből ez a ködös őrület,
és önmaguknak látom az embereket.
Én pánikban, rettegve töltöm estéimet,
s ez akkor fáj igazán, mikor álmaim véget érnek.
Talán egyszer sikerül feldolgoznom mindezt,
a kórházat és a mindenféle rémet,
a megaláztatásokat és a szörnyeket, amiket láttam,
nekem ez a legnagyobb vágyam.
Leírnám, hogy fáj a múltam,
melyet rendszeresen a jelenbe húztam,
és nem szabadulok tőle,
hiába menekülök előle.
Leírnám, hogy szenvedek,
a világtól, amiben élek,
nem tudom elfogadni a társadalmat,
együttérzésről zenghetnék ódákat,
mert az itt nincs, és soha nem is volt,
empátiára szorulna ez a sok korcs.
Amíg nem érdekel senkit, kin gázol át,
amíg mindenki másban keresi a hibát,
amíg pénzt kell keresni a megélhetéshez,
de a boltban nem kapni egészséges élelmet,
addig mondhatod nekem, hogy szép az élet,
én inkább a saját szememnek hiszek.
Idilli kép él bennem,
egy utópia, mi kedves nekem,
talán sosem valósul meg,
de amíg élek, én remélek.
De nem vagyok a szavak mestere,
így csak pár mondatot keresve
írtam meg ezt a költeményt,
ami szívfájdalmamban életre kélt.
ki vagyok én, nem tudom
magamban csak ezt a kis dalt
dúdolgatom
hová vezet utam, nem tudom
de járok rajta én hosszú utamon
talán egyszer elérek oda
honnan a fény fakad
remélem ez a kis dal
a boldogságból fakad.
Feledés lassan:
Feledés szelleme kering körül téged,
nem látszik többé szemeidnek fénye,
előásott sirodból én hozom emléked,
s én leszek az ki örökké emlékké tesz.
Fájdalom járja át testemet,
megteszem mit megérdemel emléked,
mert szeretlek téged, és szeretném,
ha te is úgy szerettél volna engem,
mint én téged, ezzel ápolom emléked.
kelt:2013.01.16.21.45.
🙂 nagyon szép
még októberben írtam, de most is aktuális:
Csak várlak, várom, hogy hazaérj,
Mondogatom magamnak: ne félj,
Nem maradok egyedül örökre,
Csak néhány órára, pár röpke percre,
De olyan nehéz kibírni egyedül,
Lelkem húrján szomorún hegedül
A magány, végtelen erővel,
Szüntelen engem becsmérel,
Visszhangzik bennem, mily elhagyatott vagyok,
Mennyire senkim sincs, kire számíthatok.
Pedig tudom, hogy ez nem igaz,
Csak próbál kísérteni ez a gaz
Árnyék, mi szívemre borul,
Elfedi a fényét, s bealkonyul.
De nemsokára hazatérsz hozzám,
És csókokkal édesíted a szám,
Lelkemben végre hajnal hasad,
Míg te ölelsz, a bánathúr elszakad.
Ez igen! Ez nagyon szép versike. Az enyém elbújhat mellette. 🙂
Felnézek az égre ,elmondok egy imát
Megkaptam végre amire szívem várt.
Örök szerelmet szívet tépő fájdalmat
Hosszú ölelést,forró csókokat.
Nem kell többé várnom, hisz itt vagy végre Nekem
Már tudom,csodálatos lesz az életem...
teccenek? :))) Helyesírás egyes! Leülhetsz...
ilyen ízléstelenségektől hányok
Van amitől én is hányok... Idézzem miket írtál pár napja?
Ez egy "Saját verseink" című topic.Csak a gyengeelméjűek(mária,spell) kedvéért.Az "off" máshol található.
Figyi brendon, engem még kortefa soha nem zavart, de az ilyen ízléstelenségektől hányok, mint ez a versnek csúfolt hülyeség, és nem tudom hogy dulifuli vagy hogy hívják azt aki itt a rendész az ilyenért miért nem haragszik meg nagyon.
Nekem kortefa versei teccenek.
harmony remélem tudsz moderálni, mert szerintem van amit akad gondolok Brendonra
Bizony, spell offol ahol tud...
Akartam írni ide én is megint,de már nem találom méltónak ezt a topicot sem..
Saját vers 001
Van itt a fórumon egy fontoskodó féreg,
Olyan mint egy tölgyfán a repedezett kéreg,
Bohóc ez nem más, egy levegő a búrán,
Elmehetne vissza hogy részt vegyen egy kúrán.
Hónapokig nem látni azt hiszem jó volt,
Ma estétől elvihetnék már innen ezt a kóbort.
Gyönyörű vers..
Brendon szerinted te ezzel hoditazs? képzeld hogy B.E.-nek irod et, szerinted ugarana utanad ezeke utan? kapd ossze magad
Kiscicámnak
Hatalmas szívedben szerelmünk tüze ég,
Enyémben is ne aggódj, s nem alszik ki még,
Nem alszik ki, nem múlik az soha-soha,
Imádlak te gyönyörű nő, enyém vagy te kicsi cica.
Minden nap csak veled lennék, így is lesz az meglátod,
Karjaimban fekhetsz kicsim, ébren leszel nem álmodsz.
Soha nem feledem:
Soha nem felejtelek el,
szeretünk téged emlék,
jobban tiszteltünk, mint szülőnket,
még ha néha őrűltséget is csináltál.
Őrölt lettem én is,
egy tévképzet mit láttam,
bár lassan feledem,
de szivem tudja az igazat.
Őrült voltál, nekünk
sokat meséltél, ezért
egy kicsi esélyt mindig
hagytál, hogy élsz.
Soha nem felejtelek el,
könny, fájdalom, seb,
hogy korán itthagytál,
de azt soha nem feledem,
Isten mindent megbocsát.
kelt:2013.01.15.10.45.
szép
ez nagyon szép! teli van érzelemmel!
Ez tetszik, aranyos.. 🙂
Arra megyek,amerre Te lépsz
Utam oda vezet,amerre Te mész.
Vezess engem a boldogság felé
Tiéd vagyok mostmár örökké...
Ja olyan jó a memóriám, hogy nem kell minden nap gyakorolni, hogy beugorjon az ismeret.
😀
😀 irigykedik, de milyen jó a memóriája! 😉
mária,ne mocskold be légyszi,olyan szép ez a topic...írj máshová. itt nincs helye ennek,és a topicgazdát is megsérted vele.Rólunk nem is beszélve..
Irigykedik,hagyjad...
Kiscicámnak:
Hosszú napok nélküled, fájdalmasan nehéz,
De eljön a nap, ami nekünk holnap már kinéz,
S foghatom kezed, sok-sok csókot adhatok,
Hihetem, hogy ennél többet kaphatok.
Pár óra együttlét oly sokat, rengeteget ad,
Nem gátol bennünket sem hőség sem fagy,
Ölellek szorosan, s kezed lejjebb terelem,
Összefagynánk e hidegben, ha nem fűtene szerelem.