Társkereső depiseknek és vegetáriánusoknak
Ingyen szopáshoz egyébként a legjobb út górénak, vagy szerkesztőnek lenni valamelyik ker. tévénél.
Nem, nem Andy Vajnára gondoltam!!! Az övéké tiszta szerelem a Timivel.
Huligán, akkor jó helyen vagy! Szép és virágos hazánk, Magyarország maga egy szopás. Egy nagy össznépi gecizmus. Ahogy a Simicska Lali bácsi mondta. 
...És ő márcsak tudja, hogy mi és ki a geci. 
csak pozitívan!!!!
Nem vagyok kifejezetten jóképű, mondjuk egy Brad Pitt. Sem kettő. Sokak szerint azonban van bennem valami. Szemüveges értelmiségi látszólag kicsit kockafejű srác vagyok. Sokan számítástechnikusnak néznek.
Nagy ember vagyok, kilókban és szívben egyaránt. Jellegzetes, szexepiles és bátor pasi.
Odafigyelek rád és mindig számíthatsz rám!
Egész jó kis kampányszöveg lett, nem? Elvégre ez a szakmám. Most magamat adom. El. 
Szóval kérlek jelentkezz, ha 25-35 év közötti minimum elviselhető kinézetű szingli budapesti lány vagy. Életed legjobb döntése előtt állsz! 
Én szívesen ismerkednék. Várom a jelenkezőket!
Sok szeretetet és figyelmességet tudok adni. Pénzt kevesebbet.
33 éves vagyok, mackós, kedves, de gátlásos budapesti értelmiségi fiú. Nagy a szívem és szívesen leveleznék, vagy találkoznék kedves komoly lányokkal. Imádom a humort!
A jelszó: semmi kötöttség, csak beszélgessünk! Aztán meglátjuk...
Írjatok priviben.
Pillanatokig max, annyi idő alatt nem gyülemlik fel, míg a vágóállatoknál a kis megszokott ketrecéből a kés alá kerül hosszú órák, napok telnek el, arról nem beszélve h mekkora stressz pl egy csirkének egy ilyen tortúra, azt a kis rövidke életét is egy icipici ketrecbe töltötte full ingerszegény környezetbe.
a párom vadász, szóval tudom mit eszek, nem az uttestről nyalom fel a bélszint 😛
Szia Hercegnő!
Első kislépés a telefonos beszélgetés, csevegés, chat, skype...
vagy olvass és kommentálj más fórumokban is, movee.cc mittudomén
nincs mitől félned, ezt tudatosítsd.
Sziasztok... nem is tudom, hogy miért írok.... nem keresek Társat, hanem csak egyszerűen nagyon szomorúnak érzem magamat... nem tudok nyitni az emberek felé: Félek Tőlük. Félek, hogy bántanak, hogy beszólnak, hogy fájdalmat okoznak valamivel. Ezért bezárkóztam. Félek a jelenlétüktől, akkor is, ha "nincs veszély". Egyszerűen Félek tőlük. Ez mi lehet...? A Szociális Fóbia lehet hogy ilyen, de én még sosem hallottam olyasmiről, hogy valakinek Paranoid Skizofréniája és Szociális Fóbiája is lenne egyszerre... és nekem az előbbi már van... az a gondom, hogy én még az orvosomtól is félek, hogy azt gondolja, hogy én tudok változtatni a jelenlegi helyzetemen, dehát azért járok hozzá, mert nem bírok..... sajnos amiket eddig tanácsolt, azokat nem tudtam betartani. Ezt nem merem neki elmondani.... a félelmeim bezárnak...... félelemben élek már régóta. Gyakran az is gondot okoz, hogy ebbe a fórumba írjak. A Félelmekkel nem tudom, hogy mit lehet kezdeni. Hogyan lehet leküzdeni...? Persze csak kis lépésekkel, de milyen kis lépésekkel...? Én magamnak nem tudtam eddig még kitalálni. Én csak neten merek beszélgetni "idegenekkel", élesben nem.... lehet hogy tényleg ez nagyon Szociális fóbiára emlékeztet, de nálam ilyet nem diagnosztizáltak. Meg az is, hogy gyakran nagyon rosszul vagyok... annyira, hogy semmire nem vagyok képes.... és ez komoly. Csak fekszem és fájdalmaim vannak és gyakran arra gondolok, bárcsak már meghalnék.... nagyon szörnyű így élni :'(
Idézet tőle: HuligánA vegetáriànusok azért depisek, mert nem esznek húst 😀
ez nem igaz !!!!
A depisek depisek a sok, főleg gyagyi hustol.
az adrenalin meg félelemérzet egy kémiai vegyület, ami felhalmozódik a vágás elött álló állatok husában, főleg ha rosszul kezelik szállítják őket, ezt ti megeszitek. sertésnél ez komoly húsforma elváltozásokat okoz, ezért lotyulják őket langyi vizzel.
próbáld ki nem eszel 3-4 hónapig tescos hust, csak házit azt is jó helyről vagy vadat meg halat , azt veszed észre nyugisabb vagy.
kicsit elkalandoztam időközben...
én az a vegetáriánus vagyok aki csak a tatárbeefsteakot eszi meg azt is csak szarvasbélszinből.
a lelkiállapotom annyira instabil, h a depis szekció még bőven játszik és ha igy folytatom lassan a párkeresés is....
szóval köcce, üdv a klubban!
szal hiába vagyunk, mondjuk anyánkkal, vagy bárkivel... akkor is egyedül vagyunk, én sem értettem, de lehet benne valami, csak ragaszkodunk valakikhez, akikről azt hisszük, h velünk vannak de mégsem? hmm
Mi szerint?
háát állítólag mindig egyedül vagyunk a pszik szerint....
Egyedül lenni? Jaj, te.... Majd akkor lehetsz egyedül, ha... hm... soha.
isten háta mögött lakni nem függni emberektől és egyedü l lenni 😀
Mi lenne jó?
éééééééééééén persze csak szomszédnak 🙂 de jó is lenne
Azért... ha már így külön ki lett emelve, hogy vegetáriánusoknak... szóval már az is betegség? 😀 Azt hiszem akkor én súlyos probléma vagyok a társadalomnak 🙂
nem. szeretnék. itt. nyilvánosan. túl.sokat.elmondani. magamról.
nő
20 feletti 30 alatti
társat
barátot
havert
keresne
egészen.vidám.vagyok.mostanság
s z e r e t e m :
állatokat
könyveket
zenét
jazz-t, mert lenyugtat
alkotni
sportolni
n e g a t í v u m o k:
néha seggfej vagyok
néha nem akarok embert látni
nem cigizem, nem iszom, nem drogozom
Most gondolkodom tovább, hm..talán körbeírva érdemes elmondani, hogy pl. nagyon érzékeny vagyok, nem szeretem, ha impulzívkodnak, türelmetlenek velem, mert átragad az idegesség, hajlamos vagyok szorongani, sírdogálni, de elmúlik, nem kell megijedni; nem fogok harsogva vicceket mesélni társaságban, de szeretek nevetni, nehezen kelek, kérlek, főzz egy kávét, ha előbb ébredsz, stb...
((Illetve ha épp bizonyos gyógyszert szedek, ne vegyél mérget a hajnali szexuális életre.. de amúgy se. :D))
Ennek így több értelme van, mint kijelenteni, hogy szorongásos depresszióm szokott lenni és kevert személyiségzavarom van, ilyen-olyan-amolyan jegyekkel..
Néha apróságokon is megbántódik az ember: pl. egyik levelezésemnél a tag jelezte este, hogy lassulok, elmegy filmet nézni inkább, mert biztos sok más dolgokkal foglalatoskodom, pedig csak annyi történt, hogy bevettem a lassan kibontakozó hatású, szedáló mellékhatású gyógyszerem, amivel nem dőlök ki fél órán belül. :S
Egyébként nálam megbukott a -nagyon hasonlót keresek- próbálkozás: lehúztuk egymást túlzott közelségben, illetve még én mutatkoztam egy fokkal stabilabbnak, noha nem ilyennek indult.
Hiába vagyok instabil, magánéletben szeretem a biztos pontokat, akikhez igazodni lehet. Nem én találtam ki, de olvastam külföldi oldalon, hogy egy hölgy a párját sziklának írta le, magát pedig egy sziklára tapadó, szép zöld hínárnak/moszatnak, amely díszíti. Egyet tudok érteni a képzettel. 🙂
A férjem szokta mondani, aki hivatalosan egészséges, hogy ha elmenne orvoshoz, hogy olyan kiégett, túlfáradt stb. felületesen alszik, ideges, akkor rögtön kapna nyugtatót ill. elirányítaná a pszi. gondozóba is, ahol nagy valószínűséggel felírnának neki valamit még.
Mindenki lehet más meg furcsa, csak esetleg nem tud róla vagy normálisnak tartja.
Sok ember sokkal borzalmasabb dolgokat tesz vagy él meg, mint itt sokunk és sosem járt pszichiáternél, pedig inkább rászorulna. Néha esetleg "jó" az édes tudatlanság is...
Szóval szerintem sem kell a leendő társat kész tények elé állítani, hanem ahogy írjátok, lehet a gyengeségeinkre rávilágítani, ami nem annyira evidens (meg tényleg úgyis kiderül idővel, mire hogyan reagálunk).
Tigerlily saját esetleírása is segíthet ebben, hogy ő hogy tudta felvállalni, nekem nagyon szimpatikus volt, ahogy kezeli a betegséget.
A szerelem általában vak, de azért a jelekre érdemes figyelni betegnél és egészségesnél is (mondjuk én is utólag voltam mindig okos). Meg aztán van, aki pont a másságunkért szeret bennünket.
Férjem rossz napjain, mikor mondjuk én lent vagyok, ő meg türelmetlen velem, szokta mondani, hogy megváltoztam az elmúlt x évben (ja, 25 éves koromtól 44-ig nem nehéz), és hogy legyek én is átlagos, akkor minden könnyebben fog menni nekem (és persze neki is). Köszi, könnyű más f..val verni a csalánt, már bocs'.
Máskor meg avval szoktam vigasztalgatni, hogy ő sem egy átlagember, aminek örülnie kellene, mert különben nem lenne velem ennyi ideje.
(Diagnózissal nem is kezdeném, ugyanis a gyógyszerfelírás anomáliái miatt már mindenféle voltam-recepten. :D)
Nem vagyok teljesen biztos benne, hogy pár héten belül beavatnám a másik felet. Elsősorban magunkat kell védeni és egy majdnem idegennek mesélni a titkainkról rizikós lehet. Persze két pszichés beteg viszonylatában más a helyzet, főleg ha eleve ehhez kapcsolódó helyzetben ismerkednek- csoportok, fórum, kórház, önismereti foglalkozás, stb..
Speciel eddig úgy alakult, hogy mindenki, akivel ismerkedésbe kezdtem(főleg netes kezdéssel), tudott a zavaraimról, de elő-előfordult, hogy meg is jártam vele-ezt inkább hagyjuk. 🙂 Sajnos ha valamivel, ezzel nagyot lehet rúgni...
A beavatás módját érdemes kicsit rágcsálni, tehát hogy miképpen meséljünk róla, hogy ne legyen ijesztő, ne keltsen taszítást, közelebb hozza a problémát, részvétet keltsen, stb. Pl. egyik kapcsolatkezdeményemnél túlzott nyíltsággal beszéltem erről az egészről, úgy csevegtem a témáról(kórházi tartózkodásom, terápiák, gyógyszerek), mintha a vasárnapi ebédet ecsetelném, sőt, lelkiismeretességből majdnem a részletes leleteim is az asztalon hagytam... Egyébként akkkoriban nem voltam rosszul, tehát aktualitása nem igazán volt a részletezgetésnek; bevallom, kicsit élveztem, hogy végre valakivel megoszthatom a témát, értő fülekre találtam. A saját bajomtól függetlenül is szívesen olvasok terápiákról, gyógyszerekről, noha az indíttatást, tehát az érdeklődés kezdetét a saját bajaim jelentkezése adta. Szakításnál arcul csapott, mikor kritikaként megkaptam, hogy túl sokat "pszichés zavaroztam", azt hitte, kijöttem már ebből az egészből, de közben leesett neki, hogy mégse, ez határozza meg az életem :S
Holott mondom, akkoriban(jó, most is, lassanként..:P) ráadásul még eléggé jól is éreztem magam, tehát nem egy életunt, bezárkózó, láthatóan szorongós csajt kell elképzelni, mindent lehetett vagy lehetett volna csinálni velem, mint egy úgynevezett egészségessel.
A pszichés elváltozás és témaköre(szeretném a változatosság kedvéért nem zavarnak, problémának hívni...) az élet EGY területe a sok közül; erre nekem is az eszembe kell vésni, mikor még terápiában is egy két lábon járó DSM tünethalmaznak tekintem magam, küzd is ezzel az orvos...
Szerintem elég akkor ezekről beszélni, mikor már közel kerültetek egymáshoz. Vagy legalább közeledtek. Ha szeret, elfogadja, és így is akar veled lenni.. ha nem.. akkor nem tudom. De titkolni szerintem semmiképp sem érdemes.
Sziasztok! Nem kell diagnózissal kezdeni, de ha magadról beszélsz, érdemes elmondani, hogy sérülékeny vagy, esetleg kicsit félsz az emberektől, ilyesmik. Nem hiszem, hogy érdemes olyan kapcsolatot kezdeményezni, amiben titkolod, hogy milyen vagy.
Másfelől minden belül dől el. Ha nem gondoljátok túlságosan betegnek magatokat, szóval ha nem gondoljátok, hogy "dilisek" vagytok, hanem csak objektíve számba veszitek a nehézségeiteket -- ki szorong, ki néha sír vagy nem mer kimenni az utcára, esetleg néha nem érzékeli a realitást, stb --, az máris előrelépés. Elvégre mindenki sérülékeny valamiképpen, mindenkinek van rossz oldala.
A másik titok, hogy a rossz oldalunkat meg kell szelidíteni egy párkapcsolatban. Nem lehet a másikra rápakolni a fájdalmunkat. Ez borderline-oknak nehéz, de nekik is nagyon érdemes gyakorolni, mert abból lesz a normális párkapcsolat.
Olyan kapcsolatot érdemes keresni, ahol a másik kompatibilis: ha te ingerlékeny vagy, ő nyugodt, ha te pörögsz, ő veled tud pörögni, ha te depressziós vagy és katasztrofizálsz, ő praktikus és konstruktív, stb.
Akármilyen beteg vagyok is, azt gondolom, hogy minden párkapcsolatomban tudtam adni a másiknak, tehát ti is tudtok adni. Lesz olyan ember, akinek pont az kell, amit te tudsz adni. És én sose titkoltam -- mondjuk elég bajos is lett volna.
A Búrán több tartós párkapcsolat, sőt házasság is létrejött. Van, ahol már nőnek a gyerekek...
De a Búrát nem erre optimalizáltuk, nem úgy van kialakítva, hogy a leghamarabb egymásra találjanak, akik egymásnak valók -- bocsánat, tudom, hogy ez fontos lenne, de én is féltem tőle eleinte, hogy esetleg sérült ember másik sérülttel rossz kombináció.
Most már nem tartok tőle: a lényeg az, hogy mindenki ismerje a saját problémáit, és ne terhelje vele a másikat.
Kedves Bonifác!
Ez egy olyan átmeneti fórum, mindig arról szól, amiről éppen beszélnek benne, így nem garantált, hogy tényleg társkeresési céllal nézik.
De ha találni akarsz olyan Búrást, aki pánikos vagy szociális fóbiája van, keress rá ezekre a szavakra, és aki beleírta a profiljába, azt meg fogod találni.
Eszter
Én tindert használok 🙂 Tény és való hogy 10-ből mondjuk 2 normális,de ha nem próbálkozol...
Hát én ezzel úgy álok hogy egész jól ment az ismerkedés egy hölgyel nemrég heteken keresztül beszélgettünk személyesen is taliztunk de még nem mertem elmondani neki hogy Bipoláris vagyok. Pedig már mondta többször is hogy olyan fura vagyok egyszer ilyen egyszer olyan... és hát egy közös imerősünktől meg tudta hogy engem kezelnek a pszihén és le is rázott azóta sem beszélünk. Pedig már előtte mondta hogy sajnálja hogy nem hamarabb találkoztunk mert akkor már lehet együtt lennénk..... szóval már lassan a remény is meghal bennem hogy nekem lesz e valaha is párkapcsoltaom 🙁
Idézet tőle: Darren MacWannabefixed!
Mi a neve annak a társkeresőnek, amit említettél? Megnézném én is. 🙂
Szia Darren.
Szerintem Wannabe vagy a Badoo-ra vagy a Twoo-ra gondolhatott. Én fent vagyok mindkettőn, és valóban létrejönnek párok a kölcsönös like-olással ezeken az oldalakon. Csak az a baj ezzel az egésszel, hogy sokszor csak a rendszer generálja ezeket a dolgokat, nem valós személyek. Nem egyszer előfordult már nálam is, hogy lájkolt valaki, aztán kiderült, hogy nem is ő like-olt engem. Vagy olyan is volt már, hogy jött egy üzenet egy lánytól, én válaszoltam neki, de aztán írt, hogy ő nem is küldött nekem üzenetet... Bár olyanra is volt már példa, hogy rám írt egy lány, és valóban ő írt rám. Szóval néha azért működik ez a dolog, még ha nem is mindig.
Szóval azért csak óvatosan ezekkel a társkereső oldalakkal... 🙂
Idézet tőle: kzoliSzerintem azt elkenni, hogy valakinek valamilyen pszichés vagy mentális betegsége van, kb. olyan mint felfelé vagy lefelé 20 évet füllenteni az életkorban.
Ezek elég privát információk. Szerintem ha két ember megtud nyílni egymás előtt, akkor érdemes ezeket a dolgokat elmondani. Én nem ismerek olyan embert akinek ne lenne hibája.
Szerintem azt elkenni, hogy valakinek valamilyen pszichés vagy mentális betegsége van, kb. olyan mint felfelé vagy lefelé 20 évet füllenteni az életkorban.
Persze, vannak dokik meg pszichológusok, akik azt javasolják, hogy akkor áruld el kb. mikor megházasodsz valakivel. (tényleg)
De a valóságban ez annyira alapvető információ, hogy megtéveszted a másikat, ha nem mondod el.
Igazából ideális időpont nincs rá.
Persze, nem kell azzal indítani egy beszélgetést, hogy ez meg az a bajom, de 1-2 nap után illik benyögni, MIUTÁN valami egész más dolgokról jól elbeszélgettetek.
Ha ezen bukik el egy kezdődő kapcsolat, akkor az akkor is elbukna, ha egy év után derülne ki.
Eumate, nem dolgom ítélkezni mások felett, és nem is akarok pálcát törni.
Először az embernek egy kis önkritikát kell gyakorolnia és utána partiképes ismét. Szóval pl. tisztázni kellene a prostikhoz járással kapcsolatos dolgaid talán, és utána kellene társat keresni. Valahogy úgy érzem, hogy egyrészt kijelented, hogy le akarsz szokni, másrészt viszont nagyon enyhe megítélés alá teszed a problémát, és kb. "mi ezzel a nagy gond?" álláspontot is felveszel magadban egyidejűleg. (relativizálni próbálod magadban) Ami lehet fel se tűnt/tűnik neked.
Igazából egy nagy alapszabály van szerintem az életben: soha ne tedd azt másokkal, amit magadnak nem kívánsz. (Persze, ez rengetegszer vezet önmagunkkal konfliktusokhoz, és nagyon szar érzés az önkritika, lelkiismeretfurdalás, de sajnos ezekből fakadnak a nagy felismerések.) Jézus szavait átvéve: szeresd felebarátodat, mint tenmagadat, ettől függ a törvény és a próféták. (önszeretetet + ne tedd mással, amit magadnak nem akarsz) Ergo pl. gondolom nem szeretnéd, ha van barátnőd, hogy az még 30 férfival lefeküdjön, mert (gondolom, jó esetben) neked is rosszul esne. És ha belegondolsz a másik helyzetébe, neki ugyanez kb. hasonló szinten rossz.
Röviden: amit magamra nézve nagyon rossznak érzek, az feltehetően a másiknak se jó, szóval nem teszem.
Ez átlagon felüli képességeket nem igényel, inkább érzelmi intelligencia fejlesztésétől függ. ("filozofikusabban": önkritika, lelkiismeret, önismeret stb.)
De ezeket neked kell felismerni és magadban helyre rakni.
(=Nem az én dolgom ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, max felhívni a figyelmed egy gubancra.)
Szerintem ha társkeresőre megy valaki lelki betegen, akkor nem elsősorban azzal kell indítani, hogy szia, bocsi de depressziós/borderline/ skizofrén/ bipoláris vagyok. Akarsz velem járni? Ez a legtöbb emberben elutasítást kelt, mivel nem ismerik hogy mi ez a dolog, és inkább tartanak tőle, mintsem hogy pozitívan viszonyuljanak. Szerintem ha eltelt 1-2 hónap akkor lassan be lehet adni, persze ez partnerfüggő is. Én is társkereső oldalon találkoztam a mostani barátnőmmel, és semmi gond nem volt ezzel.
A másik, hogy mi ez hogy "és vegetáriánusoknak"? Ezt ki találta ki? Mennyi köze van a depiseknek a vegetáriánusokhoz? nagyon nem értem... Ha már az egyiket választani kell, akkor legyen a depis, de vegetáriánus?? Szerintem le kéne szedni a címet. Amugy meg pont vegetáriánus depis nagyon leszűkíti a fórumozók körét, bár úgy látom (szerencsére) hogy itt nem a vegetáriánusok tolonganak.
Valószínűleg az egészben a szembesülés, a valódi találkozás lehet a legnehezebb.
Ez a barátnőm, akiről írtam,- nagyon büszke is voltam rá, mert eléggé zárkózott lány, de egy nagyon kedves, csupaszív, aki megérdemelt egy szerető kapcsolatot - ő vett egy nagy levegőt és mindenféle ilyen alkalmi csoportos randikra elment. Tudom, hogy ez mekkora lépés volt tőle.
Nem vagyok ebben otthon, de van ez a rapid meg volt főzős randin is, a többség nem vált be, de tapasztalatnak jó volt. És aztán lett belőle társ is 😉
És pont úgy volt, hogy a "szeánsz" végén egyedül ez a fiú írt neki (lájkolta). A kávézóban már a sor végén voltak mindketten, mire egymás elé kerültek, elfáradtak, a barátnőmnek nem is tetszett elsőre a fiú: na, de egye fene, találkozzunk, aztán ezt hozta a sorsuk 🙂
Ez a topik szerintem meg rég nem csak a vegás társakról szól már, de nem is baj. Talán az indító is megtalálta a társát.
Egy barátnőm, akinek csak enyhe pszichés problémái vannak (mondjuk rá, nehezebben birkózik meg az élettel, mint az átlag, mert borzalmas gyerekkora volt) de alapvetően normális, tehát dolgozik, háztartást vezet, ápolja a beteg anyját, állatokat tart stb. is társkeresőn találta meg a férjét, akit az isten is neki teremtett.
Nem olyan "trendik", ami a mai világban jó lenne, hanem egyszerűen sima, semmi különös kinézetű, értelmes, rendes, jó emberek, egy kicsit maguknak valók. Sehol máshol nem találkoztak volna össze egyébként (maximum egy amerikai filmben...) és amíg ezzel így nem találkoztam, addig én is nagyon fujjoltam erre a társkereső-módira, de ez teljesen meggyőzött.
Lehet, hogy ez a 21. század, kéhem szépen... 🙂
Csak a lényeget felejtettem el: ez nem netes randi volt, hanem olyan szervezett, találkozós (rapid?). A netesben azóta sem hiszek, hogy az működhetne, a barátnőmnek is csupa csalódás volt, mert majdnem mindenki hazudik.
Én fent vagyok az egyik 'trendibb' társkeresőn, ahol ha "lájkolnak" és én is visszalájkolom, akkor létre jön egy pár és lehet beszélgetni egymással.. 🙂 Sok pár létrejött már, és rám is szoktak írni, de én meg nem merek visszaválaszolni sokszor, mert hogy mi van ha nem is tetszem.. stb... 😀 Múltkor barátnőm vett rá, hogy válaszoljak nyugodtan, nem harapnak.. de én meg tökre félek valamiért. 🙂
Szerintem a vegetariánus már eleve komolyan leszűkíti a lehetőségeket 🙂
Ahány ún.társkereső oldalon fennt voltam valahogy mindíg a nők tűntek depressziósnak.
Sziasztok!
35 éves vagyok. Szociális fóbiával, pánikbetegséggel küzdök. Az életem nagyon beszűkült, nincs senkim. Olyan hölgyet keresek barátság céljából, akivel jókat lehetne telefonon beszélgetni. Nagyon hiányzik, hogy szólni tudjak valakihez. Örülnék, ha független lennél, mert úgy fair.
Köszönöm.
Drága professzor úr! szebben is le lehet írni mi célból keres hölgyet. 😀
Nagyon klasz írás! 
Nagyon egyetértek.
Idézet tőle: EmmaSzerintetek mennyire jó ötlet, ha úgy érzem, jobb lenne olyan párt találnom, aki szintén depressziós, vagy valami lelki gondja van? Mert talán jobban megértene engem. A "normálisok" amúgy is elkerülnek, de így meg magányos vagyok.
Szerintem sem ezen múlik egy jó párkapcsolat. Kétesélyes a dolog, ember- és helyzetfüggő. Nekem van két totálisan ellenkező tapasztalatom. Volt egy komoly kapcsolatom, nagyon jól megvoltunk, tényleg szerettük egymást. Neki egyáltalán nem voltak ilyen dolgai, pozitív lány volt, aki az elképzelhető összes módon próbált nekem segíteni. Segített is! Amikor rosszul voltam, akkor elég volt felhívnom... már a hangjátol is megnyugodtam! Aztán szétmentünk, mert az évek alatt csak csalódás érte mellettem. Fiatalabb is voltam jóval, és egyáltalán nem ismertem önmagamat. Sajnos minden apróság rajta csattant (szóban). Csinálhatott akármit, mindig volt valami indokom arra, hogy durcizzak és veszekedjek. Egy idő után megunta. Nem csodálom, inkább bánom.
Utána összejöttem egy lánnyal, aki bizony hasonló tüneteket produkált, ha nem súlyosbakat. Akkor a kapcsolat elején én voltam az erős, bevetettem minden módszert, amiket az előzőkapcsolatomban én kaptam. Addig amíg bírtam jól meg is voltunk, bár ekkor eszméltem rá, hogy mekkora lelkierő és szerertet kellett ahhoz, hogy az előző párom annyi ideig kitartson mellettem. Aztán elkezdtem újra rosszul lenni, és egyáltalán nem tudott megnyugtatni. Felhívtam, de semmi. Megöleltem, de semmi. Akármikor beszélgetni próbáltam vele a problémáimról, rögtön neki kezdte mondani a sajátját. Nem hinném, hogy rosszból, de egyáltalán nem tudta kezelni ezt a helyzetet. Aztán a végén elég durván hátbaszúrt, de ez már másik téma.
Szóval ebből is az látszik, hogy ez továbbra is emberfüggő. Lehet jobban tud segíteni egy állandóan pozitív és stabil ember, de lehet az is jó, ha jobban megértitek egymást, mert hasonló problémákkal küzdötök.
Idézet tőle: EmmaSzerintetek mennyire jó ötlet, ha úgy érzem, jobb lenne olyan párt találnom, aki szintén depressziós, vagy valami lelki gondja van? Mert talán jobban megértene engem. A "normálisok" amúgy is elkerülnek, de így meg magányos vagyok.
Szerintem jó ötlet, én is inkább olyan társat próbálok keresni, aki más mint az átlag, mert az úgymond teljesen normálisakkal nem tudok kijönni. Annyira más világ az övék, nem igazán tudnak megérteni engem szinte semmiben sem, igaz én se őket.
Persze azért vannak ellenpéldák is, hogy az egyik fél depis, a másik meg nem, végülis az a kapcsolat is működhet jól, de szerintem jobb, ha hasonló hozzánk a társunk. Valóban jobban át tudja érezni a dolgainkat, jobban megért, és elfogad minket.
Szia, Blacka!
Isten hozott a klubban!
Sohamár sem keres társat, én sem, Huligán pedig mindig készségesen segít, ha össze kell trollkodni egy ilyen szobát. Örömmel vesszük, ha csatlakozol! 🙂 Különben is, mint itt az egyetlen vega és mozdonyvezetéshez értő ember, Te vagy itt a legautentikusabb személy! 🙂
Idézet tőle: BúgócsigaIgen, ezen a címen most én is elgondolkodtam, "Társkereső depiseknek és vegetáriánusoknak", hogy vajon úgy alapvetően mégis mi lehet bennük a közös, ami miatt egy helyen keresnek társat?!
Arra gondoltam, lehetne egy ilyen szoba is, hogy "Társkereső depiseknek, vegetáriánusoknak és mozdonyvezetőknek."
Én vega vagyok, mostanság elég depis és mozdonyt is vezettem már!!!
Viszont van párom! <3
Huligan ! Trollkodhatok itt?
Idézet tőle: EmmaSzerintetek mennyire jó ötlet, ha úgy érzem, jobb lenne olyan párt találnom, aki szintén depressziós, vagy valami lelki gondja van? Mert talán jobban megértene engem. A "normálisok" amúgy is elkerülnek, de így meg magányos vagyok.
Elgondolkoztam ezen, de szerintem mindegyik eset ugyanannyira esélyes, tehát az is lehet, hogy valaki azért tud Téged jól támogatni, mert épp hogy nincs semmilyen lelki gondja, de az is lehet, hogy így van, ahogy Te írod, és emiatt jobban megért. Szerintem ne tedd függővé egy kapcsolat sikerességét attól, hogy valakinek legyen-e lelki gondja, avagy sem. Ne ez legyen az alapja egy kapcsolatnak. Legyenek az alapjai a jövőbeni kapcsolatodnak általános és klasszikus emberi értékek, és - én azt hiszem, hogy - e mögött másodlagos lesz az, hogy valaki épp beteg, vagy lelki gondjai vannak-e.
Sok sikert és boldogságot kívánok Neked!
Szia!
Neked is! Itt most épp elég szépen kisütött. 🙂
Búgok!
Mi van Veled Búgócsiga? 😀
A rajzolás jó időtöltés, meg le is nyugtatja az embert, ha ideges. Rajz és zene együtt meg a legjobb! 😉
Én is szeretem a kutyákat, ahogy sugároznak az árokszélen. A fejük körül röpködnek a cserebogarak. S közben a vegetáriánus mozdonyvezetők felvonulnak, hogy jobb munkakörülményeket követeljenek.
Idézet tőle: Darren MacAz klassz, hogy szívesen beszélgetsz. 🙂 Akkor majd beszélgetünk. Viszont az kár, hogy kevés időd van itt lógni. Miket szeretsz csinálni?
Hát, még tanulok, úgyhogy azért. Vagy kéne tanulnom, csak mindig elcseszem az időt valamivel. Leginkább rajzolni, meg olvasni...filmeket nézni. 🙂
Hát Te? 🙂