Kultúrhorror
ja delete oke
gyerek skypr sor
Igen, ezeknél baromi szar, ha nem tudod egy más nézőpontú emberrel megdumálni. Az Üvegburánál pont volt egy csaj, aki nem is olvasta, különösebben nem is művelt (alapműveltsége hellyel-küzzel megvan, és a szakmájában nagyon képben van, ápolónő), elmondtam neki, mit olvastam és mi benne a para nekem. Tudott rá reagálni, megnyugodtam. De volt elég olyan dolog, amit nekem kellett - adott esetben évek munkájával - helyre tenni, hogy mit is akar és nekem mit is mond (ha mond egyáltalán valamit).
Hány termeszetfilmet lattatok, nekem azok az erdekesek, mostansag, azaz nyaron és tavasszal azokat neztem, annak van ertelme
a majom kollekcio lejart, kiveve vega58nal
sose hivtal, meg hogy egyek, mas se, szuleim se, senki, csak a nagyon rosszat nem engedtek, most meg kapom az ivet ahol érnek meg el
reggelente kellj fel
Prde and Glory ugyaaz a cime is, Zakk Wylde fiatalon, nagyon jo, vagy yngwiere, a kadban meg este delutan Winton Marsalis
nem ismerem zeneid, de tjekozodom, volt mikor csak a pohar vizet engedtem meg maganak, minden reggel zenevel kezdtem kozwpsuliban, mindent ami volt, mamar nem, könyveket meg osztogatom,
faknal fozol, kitalalod a kajat komyv nelkul az alapanyagokbol, leirod, osztaloyzzak az izeket és utolag a fozésről irt iromanyodat, addig se tollat de ezek szerint meg konyvet sem lene szabad olcasnod
egybe lattam bele, nem vagyok filmes, pazarlas, egy film tetszett amiben volt eperizű fű is
te egy senki vagy, minek olvasol?
muveszet es az eletunk
folytatas, a az azarnyecset
talan igy szebb lenne, e persze ennincs bicajom, kinottem, verseny volt, regen jol kerestek szuleim, ma meg semmit
te edddig mit toltal?
tolem elvittek a vilagirodalom kisebb gyujtemenyet amit kaptam, masodjara is hazhoztak cuccomat, majd megyek a padra aludni
persze ha harmony a kepivel és iunkorrekt viselkedesevel nem ol meg, na meg sexert harmonyra gondolva mennyi is a heroine mert szep lany, vmi drogprevenciot eloadhahatnal itt neki, nekunk
tesod is tolta?
menyiért nem engeed meg hogy vki regeljen aztan hatha nem nyomja fel magnak a sprrit mert itt talán kap segitséget, kedves eszter
Teli napfordulo.
"Szememen keresztül mérgezett szavakat szívtam magamba, sokkal dúsabbakat, mint amilyeneket tudtam; s valami különös hatalom a szavak erejével újrateremtette bennem olyan őrültek történetét, akikhez semmi közöm nem volt, a marcangoló szomorúságot, egy egész élet lassú pusztulását: hátha megfertőznek a szavak, s halálos lesz a mérgezés? Szívtam magamba a szót, engem szívott magába a kép, s végeredményben csak az mentett meg, hogy a két egyidejű veszedelem kölcsönösen semlegesítette egymást." /Jean-Paul Sartre/
Igen,tényleg ilyen ez...! Én is darabokat írok,hogy semlegesítsem a bennem örvénylő iszonyú erőket, és az iszonyú gyengeségeket. Nálam az írás is egyfajta Terápia, ami egyáltalán nem egy csendes szelíd folyam, hanem egyfajta szellemi vihar,az ellentétes erők ütköztetése, aminek epicentrumában születik meg maga az írás szabadsága.Ez az én igazi Kultúrhorrorom, amiben néha a Hallhatatlanság Vihara zúg, vagy éppen a Kétségbeesés Szakadéka néz....A darabjaim mindenki Kültúrhorrorai, amik ha színpadra kerűlnek,és magukba szívják a "logosz" erejét,pusztítva építő viharokká változnak majd.
És igen kellenek ilyen filmek,könyvek és darabok.Ezek azok amik szembesítenek bennünket félelmeinkkel,gyengeségeinkkel és esendőségünkkel.Vannak akik gyűlölik, és vannak aki szeretik őket, de nem is ez a lényeg,hanem hogy mindenkit elgondolkoztassanak.Olyanok mint az Élet,nem céljuk,hanem értelmük van...!
Igen,igazad van.Vannak ölyan könyvek,amik bizonyos embertípusnál,végzetes és szinte visszafordíthatatlan folyamatokat indíttanak el ha túl korán, és éretlenül olvassák őket. Az a baj,hogy a labilis és érzékeny lelkek szinte "vadásszák" az ilyen irodalmat és filmeket.Én már 16-éves koromra rengeteg ilyet olvastam,és rengeteg téves következtetést és "életszemléletet" vettem ki belőlük.Az Üvegbúra,Zabhegyező.Nincs helyed a Temetőben elvittek egy olyan világba,ami az én sérüléseimmel nem lett volna szabad. Oda kell figyelni ezekre. De talán nem is mi választjuk a könyveket,hanem ők választanak minket...
Szerény véleményem az, hogy bizonyos könyvek egyesekben mondhatni visszafordíthatatlan folyamatokat indíthatnak el, ha kamaszkorban olvassák el őket. Nem azt értem ez alatt, hogy esteleg nem érti a szöveget a kamasz, hanem azt, hogy rosszúl értelmezi és nagyon képtelen és messzemenő következtetéseket von le belőle, meghatározva ezzel a saját személyiségfejlődésének az irányát. Hasonló hatással lehet persze a kamaszra egy film vagy TV-műsor is, de egy könyv olvasása feltételezi a legnagyobb energia-befektetést a kamasz részéről, ő azt _akarja_ olvasni, nem csak épp nézi a TV-t, alvás helyett. Ezért én oda fogok figyelni, hogy mit fog olvasni/nézni a fiam míg nem tölti be a 18-at.
Az első nagy kultúrhorror az az volt,amikor a Mamikám elvitt Moziba,az Óz a Nagy varázslóra.Judy Garland nagyon tetszett,de megijedtem a halott Északnyugati Boszorkánytól,(csak a lába látszott ki a ráesett ház alól,ráadásul még a cipőjét is elvették!) és aztán totál bepánikoltam a "Rosszindulatú,öreg,beszélő fáktól"!
Könyvben, nagyon sok "sokk" volt.De a legmeghatározóbbak,a Nincs helyed a Temetőben és a Száll a Kakukk fészkére volt,15 éves koromban.Azt hiszem,hogy ezek már a kezdet kezdetén, egy rossz kényszerpályára állítottak,és súlyosbították a depressziómat és "behúzták" a függőségeimet is.
De az eddigi legnagyobb pofon,az mégis csak egy film volt három évvel ezelőtt,amikor elősször voltam itthon adaptációs szabadságon a Terápiámból.(alkohol-drog) Egyik hajnalban akadt a kezembe egy DVD, a Rekviem egy álomért.Gyanútlanul elkezdtem nézni,mert nem tudtam,hogy mi a témája,(drog és gyógyszerfüggőkről szóló film!) és már az elején éreztem,hogy ez most nagyon nem fog jót tenni,de egyszerűen nem bírtam abbahagyni! A film végén,van egy öt perces, brutális vágóképes jelenetsor ami teljesen kikészített. Totál osszeomlás,őrület és pánik.Álltam a szoba közepén és néztem az ablakot,hogy most ugrok a harmadikról. Aztán kirohantam a lakásból,le a Belvárosba.Álltam a hajnali,teljesen kihalt Kaposvári Kossuth téren, a hidegen kavaró ködben, és arra gondoltam,hogy ez a Halál....! Hogy ezt most nem fogom kibírni...hogy nem fogom kibírni ezt a szörnyű szétszakadást, hanem vissza kell,hogy essek.Most vagy innom kell,vagy drogozni vagy teletömni magamat gyógyszerekkel, de ezt nem bírom ki.Ott álltam egy órát,és közben hullámzott bennem a pánik és a kétséhbeesés.Aztán megfordultam, lementem az Állomásra és felültem az első buszra ,ami visszavitt a Rehabra....! Máig nem értem,hogy hogyan sikerült.
Mellesleg Vavyan Fable (Molnár Éva) regényei tényleg gyógyítják, legalábbis nálam a depressziót. Annyira abszurd helyzeteket ír le, hogy rájössz, hogy ahhoz képest te JÓL vagy.
A világirodalom depresszióssá teszi az embert?
Jut eszembe: kanyarós voltam, magas lázam volt, és Édesanyám engem is egyedül hagyott, a bezárt lakásban, az ágyban, mert mosószppanért kellett sorban állnia. Úgy négy éves lehettem. Anya órákig nem jött haza. Tél volt, hamar besötétedett. A rádiót bekapcsolva hagyta, azt már nem tudom, hogy mit közvetítettek, csak azt tudom, hogy a magas láztól végig félálomban voltam, és abban a kozmikus süllyedésben az egyetlen fix pont a rádió pici zöldes fénye volt. Nagyon féltem attól, hogy végleg belesüllyedek valami ismeretlen ürességbe. Lehet, hogy ebben az élményben gyökerezik a szorongásra való hajlamom.
Mostanában amikor rossz kedvem adódik, akkor Szabó Balázs bandáját hallgatom, a Zaj című számukat. Vidám, magával ragadó. A jutubon megvan. Jó hangosra engedjétek, táncolni is lehet rá. Felszabadít!!!!
A Melancholiát nem láttam, nem tudok véleményt mondani róla.
Kafka összes regényeit most vettem ki a könyvtárból, mert nekem nincs meg az Amerika. Még nem olvastam, alig várom, hogy olvassam. Az Átváltozást először filmen láttam, azután nagyon jó volt olvasni, mert a film (tapasztalatom szerint) még sosem érte fel az erdeti írott művet. Amúgy Kafkát imádtam egyetemista koromban (hatvanas évek vége). Talán azért, mert akkor igencsak divat volt elidegenedni. Kiváncsi vagyok, most majd milyen hatást tesz rám az Amerika.
Amúgy Coelhot olvastam mostanában. A győztes egyedül van annyira linknek tűnt, mintha nem is ugyanaz az író követte volna el az egyes fejezeteket. De amúgy az összhatás nem túl rossz. A portobellói boszorkány egyes részei nagyon bénának tűnnek azok számára, akik valóban átélték és túlélték a Ceusescu-korszakot. Egyébként a regény egységesebbnek, így elfogadhatóbbnak, hatásosabbnak tűnt, mint a másik Coelho-mű. Több éve olvastam az Alkimistát, ha jól emlékszem, nagy nehezen rágtam át magam rajta, nyomot nem hagyott bennem. Egybevetve: nem tudom, miért van úgy hanyatt esve a világ Coelhotól.
Rám leginkább a zenék hatnak. A film (TV vagy DVD, moziba nem járok) és a regény inkább szórakozás, de vannak kivételek.
Emlékezetes számomra, mikor egy nagyon nehéz helyzetben épp Bunapesten voltam és bementem egy zeneboltba. Akkor hallottam meg Lorrena McKennitt-et és mondhatni egy mennyei nyugalom szállt meg, azóta is kedvencem, szuper a zenéje.
A "motort berúgni" nálam elsősorban pörgős, dinamikus, szárnyaló zenével lehet. Ezek a jelzők érvényesek számomra pl. a Nightwish Stargazers című számra, de az együttes több száma is ilyen hatással van rám.
Önsajnálatra nem tartok fenn külön zenét, az önsajnálat egyből jelentkezik viszont amint meghallok egy angol keringőt, mert ez a kedvenc táncom, arra a soha vissza nem térő időszakra emlékeztet, amikor még baletteztem és versenytáncoltam.
Szeretem ha az emberek beszamolnak arrol amit olvstak es az milyen elmeny volt szamukra illetve milyen modon hatott rajuk . Kellemetlenul erint ha nem tudok velemenyt mondani egy konyvrol vagy filmrol mert nem tudom mirol szol . Sok konyvet olvastam es rengeteget nem . Jo lenne ha el tudnam kezdeni ismet .Megnezem honnan tudnam megszerezni ezt a filmet.
Idézet tőle: mulhollandUgye, a kultúrélménynek nem kell feltétlenül a pszichósághoz kapcsolódnia. Lehet írni kultúráról csak úgy, l'art pour l'art?
Koszonom ,hogy jelezted , hogy valahogy vagy.
Sziasztok,
A Melancholiát én is be akartam írni a filmes topicba, csak még elmaradt. Szerintem depresszió(s ember) így még nem jelent meg filmvásznon, ezernyi jelből éreztem, hogy ezt olyan ember alkotta, aki tudja, mi az. És az, hogy emellett egy ilyen "sztoriba" rakta bele ezt a szereplőt.. teljesen lenyűgözött. Igen, szerintem beteg ez a film, de nekem ez itt teljesen pozitív jelző. Mintha egy brutális állapotot erőszakolt volna rá a világra: tessék, ez ilyen.
Hogy kell-e ilyen filmet forgatni? Szerintem igen! Volt, amikor fizikailag is rosszul voltam közben (pl. fürdőkádhoz vonszolás), de a katartikus hatása nagyon sokáig bennem maradt. És rám felemelő hatással van az, hogy hozzám ennyire közel álló gondolatokat láthatok egy ilyen nagyszabású filmben előadva.
Az Idiótákat ki ismeri? Azt különösen nem "élvezet" nézni, a kínos helyzetekben mintha magam is ott lennék.
Camus Közönye rám is gyakorolt hatást anno, de méginkább fontos volt számomra Sartre-tól Az undor. Kafka pedig borzasztó rég fontos nálam. Általában nem is tudok belemerülni, csak pár sort olvasok, és máris "eluralkodik" rajtam. Leginkább egyébként az Amerika (vagy Az elkallódott fiú néven ismert) c. ragadott meg.
Üdv
h
Ugye, a kultúrélménynek nem kell feltétlenül a pszichósághoz kapcsolódnia. Lehet írni kultúráról csak úgy, l'art pour l'art?
Hala az egnek , hogy nem ismertel magadra es hinni akarom , hogy nagyon kevesen ismertek magukra azok akik ezt a konyvet olvastak.17 evesen en sem ismertem magamara csak arra ami fele tart a vilag .
Érdekes, hogy én a Közönyben nem ismertem magamra. De van néhány teljesen abszurd emlékem még könyvekről. Például olvasom a G.A. úr X-bent a nappali heverőjén, ferdén beesik egy napsugár, egy mondatot olvasok újra és újra folyamatosan, és közben arra gondolok, hogy máshogy is lehetne.
Alapvetoen ket olyan irodalmi elmenyem volt ami befolyasolta az eletemet (mert van ilyen , plane ha fitalon kerulnek kezedbe ezek a konyvek) A mai napig is mece es viszonyitasi alap szamomra ebben a merhetetlenul erthetetlen ,erdek es erdeklodo vilagban.Az egyik a Camus-tol a Kozony , a masik Nyiszli Miklos ,Orvos voltam auschwitzban.Soha nem gyozom hangoztatni , hogy a kozony fohosevel lassan azonosul a tarsadalom igy soha nem tudhatjuk mikor kovetkezik be ujra amit Nyiszli leirt a konyveben .A borzalmak es a katsztrofak nem valami tavol allo dolgok , minden olyasmi amirol azt gondoljuk messze van es minket nem erhet el , ott van a kozelunkben.