agorafóbia, szociális fóbia
Sziasztok!
Kissé felbátorodtam(hál'Isten),elolvastam, amiket írtatok, és még felfedeztem tüneteket, amelyekről hosszú ideig megfeledkeztem.
Félelem sötétben: időszakosan előfordult nálam, nem mertem elaludni.Esküszöm, jobban féltem, mint gyerekkoromban bármikorEz abban az időszakban volt, mikor közeli hozzátartozómat veszítettem el.
A rémes telefon meg a mániám.Volt munkahelyemen ráadásul sokat kellett hívásokat fogadnom, és bizony akkor is erősen szorongtam.Azt hiszem, azt az elvet követtem, hogyha elég sokszor "szembejön velem a félelem", akkor már nem lesz olyan ijesztő az egész.De az volt.Nagyon is.Szóval ez nem jött be.
Ha otthon csengetnek, soha nem én megyek ajtót nyitni-valami gyerekkori beidegződés gyanánt, mikoris azt mondták a szüleim " Soha ne nyiss ajtót idegeneknek!".-kissé sajátságosan értelmezem, és túllőttem a célon, tudom én.
Ha több napig nem megyek ki az utcára,és utána első alkalommal lépek ki, azon agyalok, nehogy valakivel együtt kelljen a liftben utaznom-de ez lehet, nem fóbia, nem tudom.
Atyám, mennyit beszéltem(írtam), bocs!!Jó, hogy ezekről tudok beszélni.Érik már egy újabb terápia, úgy látszik,bár most "csak simán depressziós meg szorongó vagyok".
Bocs, ha sok vagy unalmas volt.
Üdv
Egy nagyon jó cikket találtam:
Szia!
Szerintem jó, hogy ezeket leírtad.
Én az agorafóbiával szenvedek már évek óta, újabban - lekopogom - egészen jó, mert gyalog egy megállónyit, biciklivel pár megállónyit tudok menni több irányba, autóval el tudok menni közeli, ismert helyekre. Nekem az éjszaka a para, mert nem tudok egyedül aludni. Egyszer régen olvastam, hogy ez is tartozhat az agorafóbiához. Ahogy vannak olyan agorafóbiások is, akik napközben sem tudnak egyedül lenni. Én csak annyit érzékelek ebből, hogy hétvégén egész nap hihetetlenül feszült vagyok, amikor a gyerekekkel "egyedül" vagyok. Teljes világvége hangulatom tud lenni, félek, szorongok.
"A másik még az, hogy ha pl csörög a telefon akkor is pánik fog el, hogy ki hívhat, meg hogy biztos valakivel valami tragédia történt azért csörög a telefon... bár ez lehet hogy nem teljesen ide tartozik."
Erről azt olvastam, hogy ez az ún. adult separation anxiety disorder = felnőtt szeparációs szorongás szindróma.
Még eszembe jutott annyi, hogy pl ha netes ismerős találkozni akar velem, én bepánikolok, és MINDIG kitalálok valami kifogást hogy ne kelljen találkozni, vagy ha véletlenül nem tudtam nemet mondani, mert valaki nagyon erőszakosan nyomul, akkor MINDIG lemondom a találkozót (ja és nem telefonon hanem sms-ben). A másik még az, hogy ha pl csörög a telefon akkor is pánik fog el, hogy ki hívhat, meg hogy biztos valakivel valami tragédia történt azért csörög a telefon... bár ez lehet hogy nem teljesen ide tartozik. Szóval én már a telefon csörgéstől is összerezzenek és pánikolok.
Sziasztok!
Remélem nem baj, ha írok én is, mert szerintem nekem is van ilyen betegségem, bár nálam nincs róla papír de minden tünetem megvan ami ezekhez a betegségekhez kötődik.
Szóval.... én mindig is visszahúzódó voltam, már kb általános suliban is, nagyon nehezen viseltem a sulit, azt hogy emberek közé kellett mennem. Sokszor hiányoztam a suliból, és így visszagondolva szerintem azért, mert "féltem" az emberektől. Főleg attól, hogy lenéznek, hogy megbántanak, hogy az önbizalmam a nulla alá esik ha valaki valami megjegyzést tesz rám. Ezért nem is voltam túl jó tanuló a sok hiányzás miatt. Most 28 éves vagyok, ez kb 12 éve volt. De azóta folyamatosan félek, szorongok ha emberek között kell lennem. Most le vagyok százalékolva (paranoid skizofréniával), de állítom hogy a szociális fóbiám és agorafóbiám sokkal súlyosabb és keserűbbé teszi az életem, mint a skizo. A skizoval nincs sok bajom, szedek rá gyógyszert, nincsenek különösebb betegségtünetek. De szerintem nekem van egy kezeletlen szociális fóbiám, ez tuti. A doki azt mondja, ez a skizo tünete, de én TUDOM, hogy ez már egy újabb és eléggé komoly betegség. Nem merek elindulni otthonról, a sok embertől iszonyodok, ha valaki valakivel idegesen beszél, én kikészülök, én sem merek más emberek előtt enni és még sorolhatnám.... nem egyszer - mikor erőt vettem magamon és mégis el tudtam indulni - kb 5 méter után pánik fogott el (persze nem egyedül indultam el), és vissza kellett mennem. Ez nagyon rossz volt, mert a családom nem tudja hogy ilyen bajom van, mivel nincs diagnosztizálva, és azt gondolják csak az én "hülyeségem" és hogy mindig meggondolom magam. Ezért lassan már el sem hagyom a házat. Kb kéthetente egyszr megyek ki az udvarra, a többi részt bent töltöm. Volt olyan hogy bicóval el tudtam menni a boltba - a boltban annyira nem rossz, inkább a centerben és az utcán. De egy idő elteltével a boltban is rossz és haza akarok menni. Régebben még tartottunk ilyen rokoni összejöveteleket, és akkor én mindig bezárkóztam a szobámba, nem mertem kijönni ha jöttek, de még akkor sem ha egy valaki jött. Telefonálni én sem merek, csak a legközelebbi családtagjaimmal (anyu, meg tesóm). Visszatérve a vendégségre, mikor hallom hogy csengetnek, akkor mindig bezárkózom, nem merek kijönni, és bebújok az ágyba, nehogy azt lássák hogy ébren vagyok, vagy bármi megnyilvánulást kelljen tennem. Félek nagyon a kritikától, és hogy megjegyzést teszenk rám. Tudom szembe kéne nézni az igazsággal, de én képtelen vagyok. Ha a szobámba mégis bejönnek mondjuk ketten én már rosszul érzem magam (ha családtagok jönnek be), ha idegenek akkor sírásban török ki néha és kimegyek. Szóval nagyon nehéz, és még ehhez hozzájön a sokszori szorongás, feszültség, amihez még emberek sem kellenek csak jön.... ha csak eszembe jut az hogy kimenni utcára vagy valahová, vagy jön valaki és iszonyatosan feszültté válok. Hát röviden ennyi a problémám. Jó lenne ha kezelnék, de a dokinak nincs ideje hogy mindezt végighallgassa, és már próbáltam utalni rá (amugy dokihoz is iszonyat nehezen jutok el, és sokszor nem mentem el, de ha kocsival visznek és jön anyu akkor még elviselhető), de nem kapcsolt. Hát ennyi.
Szia!
Örülök, hogy írtál.
Én agorafóbiás vagyok, de egyszer még nagyon régen olvastam, hogy az agorafóbia és a szoc. fóbia abban hasonlítanak, hogy ún. összetett fóbiák, a gyógyításuk is nehezebb, mint az egyszerű fóbiáké.
Jársz terápiára?
Szia!
Néhány hónapja már tag vagyok a Búrán, de még nem mertem hozzászólni semmihez..Majd talán most.
Engem személy szerint a szociális fóbia érint.Kb. 10-11 éve kezdődtek a tünetek, azóta hol jobb, hol rosszabb.Emberek közt már nem érzem magam olyan rosszul, de két dologban markánsan vannak még tünetek: az egyik az evés, a másik a telefonálás.
Nyilvános helyen képtelen vagyok enni( nemcsak az étteremre gondolok-azt nagy ívben elkerülöm), hanem otthon is csak a szobám magányában tudok enni.
A telefonálás meg kész rémáom:ha fel kell hívnom valakit, min. 3 nap kell, hogy felkészüljek rá, de még akkor is remegek, izzadok, hányingerem van közben. Ahogy lehet, elkerülöm.
Társaságban alapból visszahúzódó vagyok, ce lehet ez inkább beilleszkedési zavar-bár valahol a szoc. fóbia is hasonló-azt hiszem.
Jó lenne még a maradék tünetektől is megszabadulni, de egyelőre nem megy.
Üdv.