Alcím: változó érzelmek
Ez a bejegyzés túlzásokat tartalmaz saját reakcióimat illetően, csak az érthetőség kedvéért túlzok ennyire!
Lehet, hogy az egyik pillanatban te vagy a legmocskosabb lény a Földön és „pusztulj az utamból”, Kedves Olvasó, de ha elsütsz például valami jó poént, akkor te leszel a legcsodálatosabb lény a Földön. Lehet, hogy amikor éppen vitában állok veled, indulatból elhordalak egy utolsó senkinek és azt mondom majd, hogy „Soha többet nem beszélek veled”, de ha a vita végére elviccelődünk, vagy akár bármilyen pozitív megnyilvánulást látok úgymond, akkor már ezekből az indulatokból és szavakból, állítólagosan előrevetített cselekedetekből (például, hogy nem beszélek az illetővel (soha többé)) semmi sem marad.
Arról, hogyha meg tényleg nem beszélek valakivel a továbbiakban, csakis a büszkeségem „tehet”.
🙂
Lekövetem a másik hangulatát: nagyrészt, ahogy te működsz, én is úgy működöm majd veled szemben viselkedésileg, Kedves Olvasó: ahogy az elmúlt 7-8 (vagy talán több évben is) tettem.
Az előző és azelőtti bejegyzésben már részben írt trauma kellőképpen átírta és átformálta világomat ahhoz, hogy ez legyen belőle..
Részben..
Csak hogy jobban megismerj….
, Kedves Olvasó..
Szerző:
