tegnap délután jöttem fel a barátomhoz Pestre.
fél 6 körül ért be a busz a népligeti végállomásra.
már a buszból látni lehetett a tömeget, és egy csomó kommandós rendőrt.
mindenki nézett, mint hal a szatyorban.
aztán valaki modnta a buszon, hogy lesz a meccs a stadionban.
leszálltam, az aluljáró részben már le volt zárva, nem tudtunk felmenni a villamoshoz.
egyébként már a villamos sem közlekedett.
felmentünk az aluljáróból, és földbe gyökerezett a lábam.
én még ilyet nem láttam (persze, vidéken nincsenek ilyenek).
kordon mindenhol (megfogtam, nem gondoltam volna, hogy ez ennyire szilárdan áll).
hihetetlen volt a látvány.
rengeteg rendőr, és csak jöttek egyre többen.
este mondták a híradóban, hogy 1000 rendőr volt kivezényelve.
szemben votak a szurkolók egy másik kordon mögött, rázták (mint a majmok a rácsot az állatkertben), üvöltöttek, és üvegekkel dobálták a rendőröket.
petárdákat is dobáltak, attól nagyon megijedtem
pont ott álltunk, ahol a zöldek mentek be a stadionba.
tele vagyok lila kiegészítőkkel, sál, nyaklánc, telótartó, fityegő a táskámon.
mindent lekapkodtam.
féltem.
hihetetlen volt az a gyűlölet, ami a lilák felé áradt.
nagyon féltem, tudtam,hogy menni kéne, de nem bírtam megmozdulni.
a földbe gyökerezett a lábam, és csak néztem.
félelmetes, és izgalmas is volt egyben.
a két érzés váltakozott bennem, és csak bámultam.
hihetetlen volt az egész.
aztán amikor elfogytak a huligánok a másik oldalon, elindultunk a villamoshoz.
2 megállót gyalogoltunk, csak onnan közekedett a villamos.
csináltam 2 képet a telómmal, jól sikerültek, csak túl messze volt, és nem tudta közelebb hozni.
egyébként sokan fényképeztek.
hát ennyi volt a tegnapi esemény.
Szerző:
