Most voltam megint P.nél, a mh.i pszichológusomnál.
Nagony kedves volt. Látom, nem nagoyn tud mit kezdeni velem – ennyire sérültekkel ő nem nagoyn szokott dolgozni. az ő feladata, hogy az embereket megerősítse a munkakörükben…
hát engme megerősíteni abban, hogy én jó bölcsődei asszisztens legyek – az bűvészmutatvány lenne, mert én nem akarok igazából bölcsődei asszisztens lenni.
(jövőre 2 évesekkel dolgozhatok – ezt az ajánlatot kaptam jövő ősztől, basszus, a pelenkacseréléstől úgy látszik nem tudok szabadulni… )
viszont szerencsére pszichológus az apja, és vele konzultálhat. hogy mit csináljon akkor most egy ex-bordival. aki nagoyn kreatív meg minden…
szeintem nem kell olyan sokat csinálnia. mert én úgyis kitalálom majd, hogy én mit csináljak…
ami fontos, hogy bírom a fejét. és kezdünk összerázódni. és kezdett megint kicsit flörtölni velem. ez benne van a vérében úgy látszik. erről nem tud leszokni.
de most már el is bírom találn, és nem fogok rettenetes bicilkibaleseteket csinálni ijedtemben!!
(novemberben, amikor először kezdett flörtölni velem – kis hülye fiatal férfipszichológus, becsszóra elhitte nekem hogy már nem vagyok bordi – hurrá, akkor essünk neki a kliensnek, és húzzuk őt egy jobb teljesítmény felé …. – tréning, biciklizés, minden, ami jó lehet…) – tehát akkor egy útkereszteződésnél, rohanásban a hegyről lefelé, leblokkolva egy autó előtt, úgy megütöttem magam, hogy gyakorlatilag elvágtam a micsodámat… én olyan beteg voltam, hogy azt nem tudom elmondani. Zokogva tudtam csak álomba sírni magam napokig…. Két hétbe telt, amíg lelkileg és testileg is összekapartam magam. És így jártam dolgozni…
Na mindegy, ez msot már a múlté. Ő is tanult belőle. (hát, elsápadt, mikor mondtam, hogy milyen balesetem volt… Erre azért nem számított…. tudnia kellett volna, hogy a bordikkal mindig történhetnek szörnyű dolgok – — )
Aztán később beszélgetve róla abban azért meg tudtunk állapodni, hogy a „vágás” emlékeztet a dolog a szülésnél a vágásra – tehát hogy lehet, hogy arról is üzen a testem, hogy valami ki akar jönni – …. – és tk. ez igaz is volt. ugyanakkor egy ilyen sérülés olyan mélyértelmű és olyan fáljdalmas , – talán sosem fogjuk igazán megtudni a jelentését – mert kapcsolatos persze a nőiességemmel is – amivel tudjuk, hát bizony sok bajom van…
majdcsak lesz valahogy. én érzem, hogy sokat számít nekem hogy beszélhetek vele….
hogy van egy férfi az életemben, aki figyel rám és segíti a lelki fejlődésemet…
kezdjük megismerni egymást….
kíváncsiak vagyunk.
úton vagyok. ez a legtöbb, amit most mondhatunk…
Szerző:
