Délelőtt felmentem FB-re, és a falunk csoportjába 8 perccel azelőtt megosztotta valaki, hogy fenyőfák ingyen elvihetők. Hívtam Öreg Zolit (volt férjemet), még nem vette meg a fenyőt, bepattantam a kocsiba, és uccu neki. Édes kis fenyőfát kaptam, sőt, nem is olyan kicsit. Jó, persze, nem az a hiper- szuper formára nyírt, de nem az számít. Boldogságos vagyok. Gyerekkoromban sem lehetett kapni direkt erre a célra termesztett fákat, amik mindenhol egyformák voltak, mégis nagyon örültünk neki. Anya mindig a fal felé fordította a ritkás oldalát, és mindig gyönyörű volt. Lám, vannak még jó emberek, akik a megmaradt fákat inkább odaadják, minthogy kidobják.
Öreg Zoli vett fenyőfa talpat, beleügyeskedtük, és most egyelőre az asztalon van, mert eddig takarítottam. Később feldíszítem.
Ma ezért vagyok hálás.
Sajnos nem tudom róla a képet feltölteni, nem tudom, miért.
Szerző:
1 gondolat erről: “Fenyőfa”