Hagyd hátra Démonokkal teli ágyad,
Sok kétségbeesett vad éjszakádat,
Mert most Pillangószárnyadat kibontod,
És Szivárványt húzol a Napból.
Ilyeneket írtam Neki…
Aztán amiror rádöbbent,hogy nem is Neki,hanem valaki olyannak írom ezeket, akiről csak annyit tudok,hogy Ő is itt bolyong ebben a létezésben valahol a maga űrhideg magányában és engem keres… Akkor kirúgott.
Igaza volt. Előbb tudta,hogy vége mint én.Meg akart kímélni a meneküléstől…inkább elengedett.
Hat hónap alatt átmentünk midenen,amihez másoknak húsz év kell…azt hiszem,hogy az volt a baj,hogy mindketten sokkal jobbak és sokkal rosszabbak vagyunk annál mint amit kivetítettünk egymásba..
Színésznő.Egy csodálatos díva, aki úgy változtatja az arcait és hangulatait mint egy tündér…én meg egy komor égett szárnyú aki nem tud kilépni az állapotaiból..de boldog őrület volt és sorsfordító találkozás.
A szellemi kapcsolat megmaradt(talán ezért történt az egész)és Ő azóta is inspirál és bíztat amikor beburkolódzom a sötétbe..A múlt héten fenn voltam három napot Pesten,és ott aludtam Nála a kis szobában.Sokat beszélgettünk,mint két testvér a közösen megélt világégés és katasztófák után…végre igazán őszintén és igazi szeretetben.
Most úgy érzem magam,mint a Kis Herceg rókája…
Szerző:
