Ma van a napja,hogy két hete felkeresetem egy pszichiátert a pszichés problémáimmal amik sulyos pánikrohamok depresszio ürességérzés,és absolut semmi jövökép hát ezek lettek a majd megoldom én magam eredménye.Több éve kezdödtek még gyerekként a szorongásaim felnött fejjel feleszmélve egy alkoholista apa aki azt hitte magárol mindenkinnél okosabb,és egy társfüggő anya aki a munkahelyén egy erős sikres nő volt de otthon egy gyengejellemü az alkoholista férjétől mindent eltürő és megbocsátó mégha a család ill. a gyerekek rovására is megy hát igen gondolva ezekre a dolgokra hirtelen átcikázva a fejembe ismét felelevendve az akkori képek veszekedések,verések bizonyára szerepet játszottak a mai pszichés állapotomhoz.Annyit azért még édesanyámrol hogy őt nagyon szeretem sajnos a gyengeségének köszönhetöen apámtól csk 22év házasság után tudta meglépni amit kellett volna ELVÁLT apámtól.Na de vissza a jelenbe itt ülök a laptopom előtt és irom az életem első blog bejegyzését ide burára.Tehát évek ota szorongásaim vannak önbizalomhiányom pánikrohamaim önképem se látom tisztán.1hónapja hogy olyan sulyossak lettek a pánikrohamaim bementem a boltba vásárolni elfogot a szédülés hányinger homályosan kezdtem láttni azt gondoltam éreztem azonnal elfogok ájulni most mi lesz ott fogok feküdni a földön az emberek meg bámulni fognak ahogy ez lenni szokott a baleseteknél is egy ember segit a többi csak bámul mint a moziba és találgatják mi a baja az illetőnek,persze elöjönnek egymásközt a sztorik ki mikor milyen esetet látot SZŐRNYŰ ez az emberiség.Erre gondolván összeszedtem magam és kimentem a boltból hazasiettem lefeküdtem és megnyugottam.Persze ez a rosszulét máskor is rámjött szinház, mozi vendégségbe de ezt majd máskorra.Most ott tartok pszichiáterhez járok pszichoterápiás kezelésre és itt a burán olvasgatok irok ezis nagy könnyebbség számomra sortársakkal chetelni.Hát dióhéjba ahogy mondani szokás ennyi az én történetem az első lépéseim a gyogyulás felé.Köszönöm hogy elolvastad ezt a kissé hosszuranyuló irásomat.
Szerző:
Kedves Vic!
Egyáltalán nem hosszú és nagyon jó, hogy leírtad.
Jó, hogy különböző helyeken keresel segítséget és biztos hamarosan jobban is leszel.
Jobbulást!
RR
Kedves Vic! Ahogy összefoglaltad „a felismerést”, mintha ott lennél a küszöbén annak, hogy tényleg javuljanak a dolgok. Nem érzel ilyesmit?
Nagyon sajnálom anyukádat 🙁
De igen ugy érzem hogy javulni fognak a dolgok bár még csak nagyon az elején vagyok de érzem hogy valami változás elindult tudom hogy az ut hosszu lesz de nekem már azis jó hogy elkezdödött valami.
Kedves Vic, annyira szomorú a történeted, és nagyon sajnálom, hogy ennyi rossz és nehéz dolgon kellett keresztülmenned / átélned. Az első lépéseket már megtetted egy Jobb és élhetőbb Élet felé, mert segítséget kértél, felkerestél egy pszichiátert, van aki még ezt sem tudná megtenni, de Te megtetted, erős vagy, és felnézek Rád, és én is biztos vagyok abban, hogy javulni fognak a dolgok és az Életed Jó irányba 🙂 Kitartást kívánok Sok Szeretettel, és Kívánom a Legjobbakat, egy Gyönyörű Életet Neked – Mert Megérdemled! <3
Szia Vic!
nekem a legnehezebb a szembenezescesca segitkeres/elfogadas ment szinte a legnehezebben, ugyhogy jo uton vagy! Es abszolut sorstars.. En is 3. hete jarok pszichoterapiara + gyogyszer. Nekem is sokat segitett a Bura mar csak ha olvasgattam is! Jobbulast neked!