Ma a főnöknőmmel volt találkozóm, jött a munkapszichológusom is.
A pszichológusom nagyon rendi volt, beszélt helyettem is!! – röviden vázolta a problémát, hogy miért vagyok most betegállományban… hogy egy személyes problémáról van szó…
egyetlen szót sem beszéltünk arról, hogy nekem nem tetszett volna valami a munkahelyemen, vagy hogy mégis elmentem Prágába.
Viszont azt világossá tettük, hogy a nyitvatartási idő (reggel háromnegyed hét!!) nekem stressz, és inkább kellene egy olyan ovit találnom, akik a közeelmben vannak, és később nyitnak. (mondjuk fél nyolckor, mint az összes többi normális ovi.)
Kicsi gyermekem van, és már nem vagyok húsz éves… nem bírom ezt a hajszát.
a szakmai kérdéseket egyszerűen nem feszegettük.
hogy szerintem káosz van az oviban, és nem vagyok hozzászokva, hogy úgy bánjanak velem, mint egy pisis gyerekkel, ezt most megkerültük.
tiszta a pálya, lehet új állást keresni.
és szorgosan takarékoskodom, arra az esetre, hogyha nem találnék rögtön állást…
most úgy van egyelőre, hogy február közepéig van próbaidőm, ezt vsz. meg fogják hosszabbítani, hogy ne kerüljek ki a munkából ha nem t alálok addig állást. tehát március közepéig kellene valamit aláírnom…
hát ,angyon igyekezni fogok.
és különben sme életcélom, hogy óvodapedagógusként menjek nyugdíjba.
Pontosabban, lehet, hogy igen, de ehhez még akkoris valamit szeretnék tanulni itt.
egy olyan munkát t alálni, amiben jobban használhatom az eszemet.
mondjuk már az is eszembe jutott, hogy lehet, hogy ha a kisfiam már iskolába megy, akkor hirtelen nekem is kedvem lesz tanárként dolgozni, elsősökkel!!??
nem tudom… tény, hogy szeretnék kicsit belelátni abba, hogy miben tudnék segíteni a gyerekemnek itthon.
lehet, ehhez nem kell iskolában dolgozni.
inkább magamra kellene koncentrálni, hogy mi az , amit én igazán akarok!!!!!!!!!
(na, és mi az???? – istenem, ha tudnám!!!!!!!!!!!!!!!!)
hát egyelőre így.
most szépen készülődöm a karácsonyi családi őrületekre, megpróbálom befejezni a kisfaim bébialbumát, amivel évek óta nem boldogulok… – és talán mgé egy másik albvumot is összehozni ajándékba az otthoniaknak… az együtt töltött szünidőkről.
nézegetem az erdélyi képeket – a világ legjobb döntése volt a saját családom helyett egy másikat találni, akikhez minden nyáron utazhatunk, mert turizmussal foglalkoznak, és mert kisgyermekeik vannak, akikkel az én kisfiam is remekül el tud játszani.
ez volt életem egyik legjobb döntése szerintem.
ami az otthoniakakt illeti:
anyám jelenleg kórházban, kivizsgálásokon, apám CT vizsgálatra vár, kiújult a rákja.
mit mondjak még?
talán egyelőre ennyi elég is…
Szerző:
