Felesleges. Egy nagy magányos szarkupac az egész. Szereztem jó könyveket, egy ideig most megint off. Az se keressen, aki eddig tette, de az lehet hogy ezt nem is olvassa.
Az emailek csak kiszállnak az űrbe (vissza nem szállnak), a facebook törlésre kerül, nos, nem törlöm magam de jobb magamban egy könyvvel. Naná senkivel se beszélek, napközben még annyira se, totális gépies robotlét, semmit se érzek, melóban hajtás néha ezresével az embertömeg, nyugtató, ez kell a világnak, ennyi.
Úgy ismertetek meg mint a versíró lányt, mégse érzem magam valósnak, se versírónak se máshogy. Ahogy a világ se az köröttem. Erre ma jöttem rá. Mire szombaton eljutok a lógushoz, ő se valós, kb, kb nagyjából semmi. Minden csak egy más-világ és ebben bábuként játszunk mindannyian. Összeérünk vagy nem, kit érdekel. Mégis ki a francot érdekel ez az egész? … ez az egész …. kibaszott …. ( nem tudom mi )
Szarkupac, már nem is szorongok, mi a fosnak azt is. Már rosszul se érzem magam, minek és egyáltalán minek ez a minden. A facebook törölve, most ide jövök fel minden nap csekkolni van e hozzászólás bármi és egyre szarabbul nem vagyok szarul.
Úgyhogy nem törlök de elmegyek. Ez talán két embert ha érdekel, lehet nem is olvassák.
Valójában tán nincs is mi valós lenne. A versíró lány versei … haha, érzései, kiszállnak az űrbe, de aztán egy fasza kis csillag az egyik ágával visszaüti. Föld és Ég. Tenisz. Hopphopp. Törlök. Vagyok. Nem vagyok. Valós. Vagy szellem. Érzek. Vagy szart sem. A chat valós? Online! Valós? A lógussal szemben ott ülök hétvégén és mégis kérdem: Valós? Vagy képzelet? Vagy csak egy kép? Egy hang? Minden annyira távolról hallatszik …
Talán egyikünk se valós és ez a rohadt büdös élet se. Nos, ezért mentem az ágyba, olvasni. A valótlanból egy még valótlanabba. A még valótlanabb nem fáj még annyira se mint a valótlanul valós. Nos, ezt értse valaki.
Én se értem, csak … lelépek.
Szerző:
Ne tedd! Tényleg sokan olvasunk téged. Hiányoznál.
Most úgy írsz, mint egy ógörög filozófus…
Nekem valós vagy, hisz olvasom a gondolataidat, érzéseidet. 🙂
Ne tedd! Tényleg sokan olvasunk téged. Hiányoznál.
Egyetértek! 🙂
Ne menj el, kérlek!
Ne tedd! Tényleg sokan olvasunk téged. Hiányoznál.
Most úgy írsz, mint egy ógörög filozófus…
Valóban, ha szótlanul is, de rendszerint olvasunk és figyelünk.
Néha jó az ilyen elvonulás, de ha aztán gyere vissza, ha nyugodtabb leszel.
Örülök hogy nem mentél el. Jó hogy itt vagy. Gyönyörüek a verseid. Látatlanba kommentek nélkül,de örömmel olvasom. Köszönöm hogy leirod érzéseid,megosztod velünk.