Reménytelenség és motiválatlanság. Ez az a két szó, ami eszembe jut erről a bejegyzésről. Egyszerűen vannak dolgok, amiktől már elment a kedvem, ha költőien akarok fogalmazni: kiégtem bizonyos területeken.
Ilyen pl. a sport. Régebben még volt rá motivációm, jelenleg nincs. Minek tartsam karban a testemet? Magamért?! Azért túl sok munka…
És nem csak a sportban, de számos más dologban is így érzek. A jellemfejlesztés és a változás igénye is hasosnló. Minek változzak meg? Hogy továbbra is kudarcok érjenek?!
Régebben még szívesen csináltam mindent a testi és lelki fejlődésem érdekében, akkor még azt hittem, hogy ez segít megoldani a problémáimat. De nem segített soha sem. Már egy ideje úgy érzem, hogy minden egyes erőfeszítés teljesen felesleges.
Nem túl jó érzés, hogy már semmivel sem tudok változtatni a helyzetemen.