Úgy veszem észre, hogy az étkezésem magától normalizálódik.
Nem feszít a vágy, hogy kitudjahanyadik étkezési naplómat kezdjem, hogy jegyzeteljem, hány kiló vagyok és mit ettem, – egyszerűen csak folytatom a légzési gyakorlatokat és a hozzájuk társuló gondolatokat is ismétlem.
Elképesztő.
Mintha egy másik világba léptem volna.