Mindenkitől elnézést kérek, amiért ilyen sokáig nem írtam (csak olvastam…)
Gyógyszereim kb. 5 hónapja:
Lamolep 200mg- reggel
Quetiapin 200mg-este
Nem sok jót tudok írni Nektek az elmúlt időszakról. Az egyetlen pozitív változás talán az, hogy most már nem rettegek fél napot mielőtt ki kell mennem az utcára. Vagy fel kell szállnom egy tömegközlekedési eszközre…
Persze, ha azt nézzük, hogy egy éve még a napi háztartási teendők ellátásával is gondjaim voltak, akkor ez egy viszonylag nagy előrelépés.
Március óta 83 kg-ról 74 -re tudtam fogyni, szóval a +25 kg-ot redukáltam +16 kg-ra…Azért bízom benne, hogy legalább tartani tudom ezt a súlyt, mert akkor legalább nem hízok tovább. (Na ez egy nagyon értelmes mondat volt…)
Szeretnék még fogyni, legalább annyit, hogy 62 kg körül stagnáljak…akkor már tudok valamennyire esztétikusan öltözködni…Mármint a mostani „ápoléseltakar”-hoz képest.
Leginkább az aggaszt, hogy (eddigi tapasztalataim alapján)- a MÁNIÁS fázisban vagyok kreatívabb- ez nálam a „grafomán” megnyilvánulásaimban jelentkezik…
ÉS MOST MEGINT ÍROK. Ez a kényszer most úgy érzem abból a mélységes csalódottságomból is fakad, hogy dacára a lelkiismeretes gyógyszeres therápia követésének (minden negatív mellékhatás ellenére- amelyeket most itt nem részleteznék)- MÉGSEM STABILIZÁLÓDOTT az állapotom ( a pszichiáter szerint igen- ezért nem is módosítottunk a gyógyszerelésen már hónapok óta…)
SZÓVAL MEGINT MÁNIA…azért várhatott volna a tényleges ŐSZ beköszöntéig, mert AKKOR SZOKOTT JELENTKEZNI…Szóval pont fordítva, mint a nagykönyvekben: én télen nem depresszióval küzdök…
Most érzem, hogy megint itt tobzódik, ezért megpróbálok felkészülni rá. Már amennyire lehet.
Tudom, hogy megint hetekig (hónapokig, ha nem változtatunk a gyógyszerelésen) csak 1-2 órát fogok tudni ténylegesen aludni. Hajnali háromkor ébredek, gondolatrohanásaim, és extrém- világmegváltó ötleteim lesznek…
Tudom, és mégsem tudom, mennyire leszek majd képes kontrollálni a felpörgöttségemet.
POZITÍV MÉRLEG: Mindig, minden teendőmet időben meg tudom- és VÉGIG tudom csinálni.Lesz energiám, tudok majd örülni szinte mindennek (mint egy eszelős), és sokkal hatékonyabb kommunikációra leszek képes, mint a lentebbi fázisomban…
NEGATÍV MÉRLEG: Az első héten még észrevehetetlen a szervezetem fizikai kizsigerelése, utána egyre inkább fel kell gyorsulnom, hogy lépést tarthassak magammal…Esetleg olyan dolgokba fogok bele (több is szokott lenni), amelyeket később lehetetlenségnek, vagy butaságnak tartok (mármint depresszív fázisból nézve)..
DILEMMA:
Ha jelzem a mániás állapot erősödését a pszichiáternek, akkor tutira gyógyszeremelést és/vagy váltást javasol. /Ennek pedig TUDJUK, hogy NEM ISMERJÜK a következményeit..(értsd: lehet rosszabb is, mint a jelen állapot!)
Ha nem jelzem a mániás állapot erősödését a pszichiáternek?
1. Etikátlan vagyok vele szemben, mert a szaktudása szerint a legoptimálisabb gyógyszerbeállításra törekszik a kiegyensúlyozott hangulat és a munkaképesség érdekében.
2. Esetleg később nem tudom úgy kontrollálni az állapotomat (mint most), HOGY EZT ÉRTHETŐEN A TUDTÁRA IS ADJAM.
3. Mivel annyira ellene vagyok a gyógyszerszedésnek, a happyhawaii világmegváltó hangulatomban esetleg MERÉSZELEM NEM BESZEDNI ŐKET- mondván: úgyis jól vagyok…
Ugyanis én a MÁNIÁS FÁZIST EGYÉRTELMŰEN JÓ- NAK ÉLEM MEG.
És fél éve aggaszt a hangulatom sivár egyhangúsága…Most pedig végre megint „jó” kedvem lesz…
Örülnék, de tudom, hogy ez ROSSZ.
Ez még mindig azt jelenti, hogy nem gyógyultam meg, vagy nem jók a gyógyszereim…
Szerző:
