Fekszel némán az ágyon,
tested mereven hever,
nincsen több lábnyom,
agyadban gondolatok cikáznak,
hangokként vágtáznak,
hangosan s mégis némán lármáznak.
Némán terjed szét a magány,
levegő alig, a száj is kiszáradt már,
csukott szemed mögött a képek,
lelkedben már nem élnek érzések,
hangok suhannak és kérded:
Miért kell itt élned?
Vércseppek folynak s már nem reméled,
bárkit megérdemelsz, az üresség halott,
újra már nem éled.
Ellöklek, s már nem is létezik lényed.
Van még benned bármi érzés,
mit megérne kiélned?
A penge végighasít bőrödön és végre érzed,
érzed, mennyire érezhetetlen és halott az Élet ..
és jön a holló, ablakodban megáll,
és végre átviszi odaátra a földi létet,
és VÉGE! – suttogod, nem fájhat többé az Élet.
Szerző:
Blog kommentek: 2465Blog bejegyzések: 162Regisztráció: 24-05-2018
legalább van ágyad és természetközeli ablakod is, mert benéz a holló. Ez sokaknak nem adatott meg. Vannak nálad lejebb sorban is emberek, kevésbé elkeseredve
legalább van ágyad és természetközeli ablakod is, mert benéz a holló. Ez sokaknak nem adatott meg. Vannak nálad lejebb sorban is emberek, kevésbé elkeseredve
Aztamindenségitneki…főztem levest de sűrű lett a főzelék meg túl híg…nahát náhát,hogy mik vannak…
Nem nyomorúságverseny folyik itt, úgyhogy nem kell senki problémáját elbagatellizálni.
ES!Én is hasonlót próbáltam szavakba önteni mint amit te írtál de,néha furán fogalmazok.
milyen jó nekem hogy inkább olvasok, éjszakánként és hajnalban meg zokogok, de nincs az életemben semmiféle támogatás vagy reaching out és ezek után nem is lesz, nem fogok ide jönni, mindenki kommenteljen amit akarom lesz@rom
milyen jó nekem hogy inkább olvasok, éjszakánként és hajnalban meg zokogok, de nincs az életemben semmiféle támogatás vagy reaching out és ezek után nem is lesz, nem fogok ide jönni, mindenki kommenteljen amit akarom lesz@rom
Én is szoktam negatív lenni és bőven van a búrán olyan ember akit nem kedvelek és elhiszem,hogy rosszul esett az a komment de én azokra figyelek akik építenek ahelyett,hogy rombolnának mert azt a legkönnyebb.
oké, felejtsetek el örökre.
faszom ki az emberekből
vagy 0 reakció, és inkább ez, észre se vegyen senki, leszarom ha eltűnök, felszívódok, szilveszterkor szívesen meg is dögölnék,
bármit, de ide nem jövök, most is csak egy film miatt van bekapcsolva a gép, sose kapcsolom be és magasról teszek mindenkire.
kb megint ott tartok, dögöljön meg mindenki és pont. én is tudok kurva negatív és támadó / védekező lenni.
és nem is fogom vissza magam. egész életemben bántalmaztak, úgyhogy kurvára nem tűröm.
hoppácska!
te fiú vagy?
dikkpikk?
Ki ne nyiffany bazmeg, nem ér annyit az egész. Talán most vagy a holtponton, ahonnan 2 irányba mehetsz: az egyik az egyértelmű élet eldobás, meguntad, hogy vakablak vagy, se ki, se be nem látni át rajta, de nem az élet szar, hanem a körülötted levő világban hanyatló emberi magatartás, na, az szart sem ér…..és ebből következik a második irány, ahol ott vagy te, és az a maroknyi elvetemült partizán (pl én), akik telibeszarják a legtöbb embert, mert azok tudatlanok és érzéketlenek. Azok csak vannak, díszletek, statiszták, nem kell velük foglalkozni.
Ja, el ne felejtsem, akik nagyon mélyen vannak, azok nagyot tudnak ugrani, akik pedig nagyon fent vannak, azok nagyot bukni, ez a kettő dolog az emberi fejlődés egyik alapja, a két pont közötti ingázás. Lehet most nagyon lent vagy, de olvasva az írasaid, azt látom nem kevés kraft van benned, és nem baj az, ha jelenleg haragként és dühként….és ha okos vagy, márpedig okos vagy, akkor jól fel tudod használni építkezésre. Rakd össze magad olyanná, hogy egy kibaszott szikla legyél a kavicsok tetején!
Szerintem mindegy, hogy fiú, vagy lány, idejött, kiírta magából, aztán hoppon maradt, érdemi reakció nuku, talán az enyém se ér semmit, de legalább próbáltam a lényegre figyelni!
Back to life, back to reality
Hát,nem tudom…
Próbálom magamat beleképzelni egy depressziós ember lelkiállapotába, de nehezen megy. Ha menne, akkor azt hiszem, hogy még szomorúbb lenne a hangulatom az ilyen hangulatú írásoktól. Az ilyen jellegű írások olvasása nem hiszem, hogy valakit is jobb helyzetbe hozna. De akkor mit tegyen az, aki nem rendelésre ír, hanem saját érzéseit, tapasztalatait, gondolatait önti szavakba úgy, hogy maga is benne van ebben a szomorú helyzetben? Tartsa magában? Ha leírja, akkor meg hol és kinek mutassa meg? Hol vannak azok, akiktől megértést kaphat? Nehéz helyzet ez, be kell látni. Viszont azt is látni kell, hogy akinek hasonló problémái vannak az életben, az elsősorban nem az empatikus oldalát fogja mutatni. Ezek alapján megértem, ha valaki az orrod alá dörgöli, hogy vannak nálad sokkal rosszabb helyzetben lévők is, ami tényleg így van, de ezzel nem hiszem, hogy segít a depressziód feloldásában.
Viszont, akkor mi legyen? Milyen véleményeket olvasnál szívesen? Úgy értem, hogy milyen jellegű hozzászólások lennének segítségek? Az világos, hogy a nem kellően tapintatos kritika bántó tud lenni, de szerintem aki ilyet ír, az első sorban nem azért ír ilyet, mert meg akar bántani, hanem mert lehet, hogy tele van már a hócipője a mindenhonnan folyó negatív hangulatot erősítő dolgokkal, aztán nálad jut el odáig, hogy ennek hangot ad.