Evés – főleg nemevés

A BNO szerint nem vagyok anorex, de a depresszióm egyik nagyon markáns tünete az éhezés, az étvágytalanság, a fogyás.
Már nem vagyok gyerek, igazi gyerekkorom nem is volt, mert már akkor fel kellett nőnöm. A kamaszkort nem ismerem, illetve huszonévesen, egy vidéki egyetemen kiéltem, de ugye ehhez kellenek szülők, felnőttek is, akikhez képest feszegeti az ember a határait, és ők nem voltak ott (szerencsére?).
Hirtelen lettem fiatalból anya, azóta nem találom magam még inkább.
16 éve nem tudok napirendre térni afölött, hogy én egy „matróna” lettem. Egy felelős, felnőtt nő, feleség, asszony.
Ellátom a családot, de már 13 évesen tudtam főzni és mosni, ez nem szellemi vagy egyéb fejlődés azóta.
Nem tudom, egy pszichoterápia tud-e segíteni abban, hogy valaki fel akarjon nőni (4,5 év nem tudott), úgy, hogy még élvezze is.
Jól tudok főzni, azt mondják, de mire megyek vele.
Olyan vagyok, mint egy csecsemő, akit újra fel kell nevelni, de ez nem lehetséges.
 

Szerző:

Belépett: 7 év

zomebazam

Blog kommentek: 984Blog bejegyzések: 18Regisztráció: 12-10-2015