Egy vers tőlem
Félelem mint egy érzelem
165 féle van, szakadatlan gyötörnek nap mint nap. Elviselhetetlen, kínzó, eleven.
Felemelem félelmeim, a szorongás untig elég. Ez az igazi veszedelem. Mikor nem látsz ki a sűrűjéből. Az eső mint a vér, mintha dézsából öntenék, ilyen a világ még néha, de nem táncol, csak repül. Elül, leülepszik és csak néz. Szeretet, felemel, ledönt, aprócska erekként lüktetnek a szavak, egy rémalak kit nem látsz, csak a sötétben, félelem ez. Felkiáltójellel. A kozmoszban úszunk egymás mellett mint vízben a halak. Nem volt még falat az életben, ezt hagyom itt nektek, fáradt madarak. Kik szavaljátok, a szomorúság bús dalát, kik megfeldkeztek ebben a veszedelemben. Elénekeljük együtt a holnap órmótlan zaját? Magány? Egy faszt, számolnod kell mindent, a világtól mit kapsz. Mindet magaddal viheted pajtás. Ezt hagyom itt neked, egy cetlin, kérlek, kérlek, hogy láss és sose halassz!
Szerző:
