Holnap vissza kell zökkeni a mindennapi kerékvágásba. Vár a munka, és a kollegák, kolleganők.
Nem tudom, miről tudok majd beszámolni, ha egyáltalán megkérdezik, hogy telt a hosszú hétvégém. Bár ez máskor sincs másképpen.
Nem néztem a tv-ben semmit, nem ismerem az X faktoros fellépőket, a villa lakóit. Ez elég nagy hátrány énfelém. Megkapom mindig, hogy próbáljak beilleszkedni… Ezen az áron? Nézzem a tv-ben a sok marhaságot, és jobban tudjam, hogy a celebekkel mi van, mint a környezetemben élőkkel?
Nem voltam sehol a hosszú hétvége alatt, sőt alig volt aki hozzám szólt.Sajnos nem tudok élménybeszámolót tartani a kirándulásaimról és egyáltalán nincs mit mesélnem arról, hogy a 3 nap alatt ki sem dugtam az orromat az utcára szinte. Na, persze, ezt is magamnak köszönhetem. Mondjuk nem is akarom senki másra fogni.
Elég szánalmasnak hangzik. Tudom, az is, és azt is, hogy csak én tehetek róla. Hurrá, milyen okos vagyok. 😀
Valahogy mindig eltellik az idő. Néha magam sem tudom, hogyan. Majd így ez lesz ma is.
Szerző:
Sajnos ismerős az érzés! Nekem is hasonlóan telnek a hétvégéim. (persze kifogásokat könnyen találok magamnak: egyedül vagyok, a rokonok távol vannak, a barátaimat nem akarom zavarni, nincs meg az anyagi háttér stb.)
Pedig tényleg csak mi magunk tehetünk arról, hogy ne zárkózzunk be teljesen a külvilág elől.
Azért húsvétkor vettem ki pár nap szabit és hazautaztam a szülőkhöz. Szeretem a természetet, imádom a tavaszt, a kellemes napsütést, a madarak énekét. Ki is használtam, sokat voltam kint, sétáltam nagyokat, elvittem moziba a 11 éves unokahúgomat és ezzel örömet szereztem neki, amitől én is sokkal jobban éreztem magam. Valamint elolvastam egy könyvet.
Szóval, próbálj meg te is olyan elfoglaltságot keresni, ami örömet okoz számodra és kikapcsol.
Hogy sikerült a beilleszkedés?
Szia!
Őszintén szólva, egyáltalán nem sikerült még a beilleszkedés, de el akarok indulni ezen az úton.
Változtatni akarok az életemen, amihez úgy gondolom a következők kellenek:
1. Akarni kell a változást.
2. Hinni benne, hogy képes vagyok megcsinálni.
3. Tenni is érte.
Röviden ennyi. Majd folytatom, most indulok dolgozni.
Jól tetted, hogy kimozdultál!
Az elhatározás tényleg fontos. Csak elég sokszor nehéz olyan elfoglaltságot találnom, ami le tud kötni. Sokszor egyszerűen nem érdekel semmi. Hiába tervezem el, hogy pl. olvasok, nem tud lekötni.
Az emberek nagy részét pedig nehezen viselem. Ezért nincsenek is barátaim. Pedig azért jó lenne. Bár nem is bízom meg az emberekben, és ezen nem is akarok változtatni.