Erős bűntudatom van, ha panaszkodok

Annyira félek… félek, ha panaszkodok akkor rossz vagyok, értéktelen, és tényleg úgy látom magam, hogy bűnt követtem el. Kiölték belőlem a panaszkodást, de ma mégis elszakadt a cérna, és kiadtam magamat. Nem vagyok jól. Testileg most igen, de lelkileg félelemben élek. Nem akarok senkinek sem rosszat, másnak is megvan a maga baja, sajnos még az én molesztálómat és bántalmaztómat is sajnálom, mert nincs könnyű élete. Félek, hogy bántom ezzel. Sajnos kialakult bennem egy olyan dolog is, mint a sokáig fogságban tartott embereknél, hogy megszeretik valamilyen szinten a fogvatartójukat. Nem mondanám azt, hogy szeretem, de azt sem hogy gyűlölöm. Csak szeretném, ha eltűnne végleg az életemből. De ami borzasztó, hogy néha hiányzik, mert sokszor simogatott, kedves is volt néha, máskor meg erőszakkal a földre rángatott… mit tegyek, félek… nagyon sokat szenved az az ember, de én is. Azt is mondta hogy szeret engem, és nem tudom mit gondoljak, de fájdalom van bennem. Minden alkalommal, ha megnyilvánulok, bűntudatom van és szorongok. Nagyon szeretnék jól lenni. Lelkileg Anorexiás is vagyok, de kényszerrel etetnek ezért nem vagyok sovány. Most hogy anyu férje elment kamionozni 2 hétre kicsit megnyugodtam és sikerült kb 3 kg-ot lefogynom. Így most 53 kg vagyok, ami még normális. 49 kg-tól lennék a sovány kategória. Tavaly 39 kg voltam a kórházban. Imádtam azt a súlyt! Gyerekkoromban az oviban farsangon lepkének öltöztem, de az ovónéni megkérdezte: „Nincs másik jelmezed…?” És beöltöztettek hercegnőnek, de én lepke akartam lenni, pillangó. Igaz, a szárnyaimat már nem vettem fel, mert az is plusz súly lett volna. Így harisnyában és trikóban pózoltam, boldogan, amíg az ovónéni rám nem aggatta a csipkés hercegnő ruhát a koronával… de én egy lepke vagyok, nem pedig hercegnő.

Szerző:

Belépett: 4 év

Sweet Harmony

Blog kommentek: 512Blog bejegyzések: 18Regisztráció: 27-11-2017

3 gondolat erről: “Erős bűntudatom van, ha panaszkodok”

  1. Rengeteget gondolkoztam merjek e kommentálni, írni … ez csak írás, de néha ettől is bűntudatom van mert úgy érzem nem kéne, de feszít belül és nem bírom megállni. Szóval, igen, így épül fel a világ, hogy panaszkodni gáz mert attól nem lesz jobb. Nos, így, én már nem is, nincsenek is emberi kapcsolataim ha vannak ( max munkában semlegesek, közömbösek vagy gázosak amiktől szorongok, normális nem igen) akkor se nagyon szeretek beszélgetni…a hogy vagy-ra őszintén igazán nem fogok … izé, nem tudok .. vagy nem merek nem akarok válaszolni, mert mi van ha csak panaszkodás…ha őszintén..de ezt meg ez a baszom világ nem fogadja el, vagy xy hamar lelép mellőled, mellőlem akármi. Azt meg végképp nem mondom, hogy mi? hát minden király, ha a francokat! Vagyis, konklúzió maradok csendben.

    Más helyzet pl a szakember, pl a lógus, mindig máig bepróbálkozok olyanokkal hogy felmondom a versem hangban telóra, de kitart, nem enged, azt mondja inkább az érdekes, miért nem tudok egyszerűen beszélni arról ami velem van….bennem, minek kell a hanganyag,a jegyzet (holnap doki, telefonomban jegyzet) … rettegek hogy nem tudok beszélni dolgokról….és ha magamba nézek, igen, a bejegyzés címe beütött nagyot belém. Igen, talán gáz, beszélni, mert az panaszkodás (??) szakember előtt nem gáz..vagy mégis? Én se nagyon nyílvánulok meg. Emberek között nem is nagyon tudok, ha kérdezik hogysmint hallgatok mint hal a vízben … és már ettől kivagyok hogy mindezt leírom … kifejezem…anyámkinja. úgy 1 – 1, 5 órája feljöttem, bánom, mert most újra…..és őszintén, komolyan mondom, hogy minden kibebaszott leírt kimondott mindent magamba sűrítenék de nem megy. ( a verseimről vagyok híres, de néha az se megy, mert érezni se megy, na de nem panaszkodunk, minden király. vagy csend és hullaszag) 

Írj megjegyzést