Tegnap már bementem dolgozni, mert részben munkaképesnek vagyok nyilvánítva.
Megvártak a megbeszéléssel…
a gyerekekről volt szó, hogy melyikük hogyan fejlődik.
Mit mondjak – ez a pedagógiai vezető, aki a csoportomban a vezető, hát nem egy észlény. egy olyan sefüle-sefarka megbeszélés volt, hogy csak imádkoztam magamban, hogy minél hamarabb kapjak új állást, merrt ezt én nem bírom sokáig.
és ahogy viszonyul a gyerekekhez, az is egy rémség.
mi a fenének erőltetik ezt a kis másfél évest bele az etetőszékébe? – persze, könnyebb vele úgy most még, de hát az sem lenne a vilg vége, ha hagynák őt körbe rohangálni egy kicsit.
hát ha egyszer nem tud békén ülni?!
na mindegy. már csak két hét és vége!!!!!!!!!!!!!!!!!!
és egy oviban egy vezetőnek, (nevezetesen a legfőbb vezetőnek!) nagyon nagyon okosnak és jószeműnek kell ám lennie!! olyan alkalmazottakat választani, akik értik a dolgukat!!
mellesleg, erről a szegény kis szerncsétlen gyerekről, aki nem bír magával, és akiről én már az első nap megkongattam a vészharangot, most kiderült, hogy a szülei válnak…
hát ennyit az otthoni körülményeiről.
ő az, aki bennlétének második hetében arcon harapdált jó alaposan egy másik másféléves kisfiút.
és elvileg az én pedagógiai vezetőm volt velük kinn az udvaron…
beszoktatás időszakában.
hát ilyen főnöknővel az ember nem igazán akar együtt dolgozni…
megszabadulok tőlük!!!!!!!!!!
mindenesetre őrületesen fontos szerepe van egy jó pedagógiai vezetőnek… meg egy rossznak is…
hogy hogyan fejlődnek tovább a gyerekek és hogy milyen munkahelyi légkör alakul ki.
ha a gyerekek kezelhetetlenné válnak, vagy engedelmes kis hülyékké, hát az nem válik egy óvoda előnyére…
Szerző:
