Azt hallottam, nem tudtok válaszolni nekem… tehát próbálok még írni. Tudom, hogy nem normális olyan dolgoktól félni, amiktől én félek. Pl. átvergődni a feltúrt Moszkva téren, félni kilépni az ajtón, sőt beszorongani a legjobb barátnőimtől, ha meglátogatnak, – de pl. nem félek a betörőktől, a sötéttől, a saját halálomtól – vagy azt hiszem… de rettegek a szeretteim halálától, az emlékektől, az álmatlanságtól, és az álmaimtól is… Boborján ellophatna tőlem egy személyiséget…
Ha valaki átél ilyesmiket, és esetleg okosabb és segíteni tudni, nagyon boldog lennék :)))
Üdv: June
Szerző:
Blog kommentek: 94Blog bejegyzések: 3Regisztráció: 09-09-2014
Akkor benevezek. Félek a férfiaktól, a haláltól, a haldoklástól, a betegségektől, a magasságtól, darazsaktól, pókoktól, a felsüléstől, a kutyáktól, a temetéstől, a villámlástól, az orrvérzéstől, az idegenektől, a mély víztől, egy új kapcsolattól. Egyelőre ennyi jutott eszembe. Nemis tűnik soknak.
Szia, June!
Feltételezem, hogy hölgy vagy. Én 35 éves férfi. Szívesen kapcsolatba lépnék veled, mert szociális fóbia témakörben én is otthon vagyok. Biztos sokat tanulhatnánk egymást betegségéből. Ha gondolod, írj nekem!
Akkor benevezek. Félek a férfiaktól, a haláltól, a haldoklástól, a betegségektől, a magasságtól, darazsaktól, pókoktól, a felsüléstől, a kutyáktól, a temetéstől, a villámlástól, az orrvérzéstől, az idegenektől, a mély víztől, egy új kapcsolattól. Egyelőre ennyi jutott eszembe. Nemis tűnik soknak.
Szia Windstorm.
Érdekes amit írsz, hogy félsz a férfiaktól, egy új kapcsolattól, de közben mégis társat keresel. Elárulod, hogy miért félsz a férfiaktól? Azért nem minden pasi link, ha ez a baj velük. Bár mondjuk én is jártam már úgy, hogy a baráti körömben volt 2 olyan srác is, akiket a legnormálisabbnak hittem az összes közül, aztán mégis pont ez a két srác mozdult rá a volt barátnőmre, nem a többiek… :S
Szóval nagyon nehéz normális, megbízható párt találni, de talán nem lehetetlenség azért…
Szia June.
Hidd el ilyen dolgokkal sokan vagyunk így, bár mondjuk átvergődni a Moszkva téren vagy mostanában a Határ úton is én nem félek, csak nem szeretek. Az ajtón viszont én is félve lépek ki, mert utálom, ha valaki pont van a lépcsőházban, nem szeretem, ha hozzám szólnak, jó lenne láthatatlannak lenni, és úgy közlekedni a városban… Azt én sem szeretem, ha meglátogat engem bárki is, igaz én sem szeretek vendégségbe menni sehová sem.
Nem tudom nálad miért alakult ez ki, de nálam azért, mert gyűlölöm, ha az emberek kérdezősködnek, kíváncsiskodnak. Nem értem miért nem törődik mindenki a saját dolgával, miért kell másokkal foglalkozni. Nekem eszembe nem jutna őket megkérdezni, hogy mit dolgoznak, van-e már saját családjuk, gyerekük.
Ez szerintem nem gyávaság a részedről, inkább valamiféle személyiségzavar, ahogy nálam is.
Szia, June!
Ez a Moszkva tér dolog érdekes. Ott folyton másfelé terelik a forgalmat, nem tudhatod, aznap mi változik. Lehet, hogy attól félsz, rossz irányba mész, és nem oda fogsz kilyukadni, ahová eredetileg készültél. Persze olyankor az ember meg van győződve róla, hogy ezt biztos mások is tudják. Pedig honnan tudnák?
A másik lehetőség az, hogy az elterelések miatt szűk lett a haladási tér. Lehet, hogy téged az feszélyez, hogy újabban ott tömeggel kell szemben haladnod, pedig korábban nem kellett.
Ha a barátnőid látogatásától tartasz, nyilván meg vagy róla győződve, hogy valamit el fogsz rontani, ők eszt észre fogják venni, és biztos ki fognak gúnyolni. Ilyenkor az ember mindenféle eshetőségre felkészül, gyakorol fejben, de az egésznek semmi értelme. Egy film szerint: a terv azon dolgok összessége, amik nem fognak bekövetkezni. Minél jobban gondolkozunk, szoktatjuk magunkat a nehéz helyzethez, annál jobban bevonzuk azt, amitől félünk.
Szia June,
a szorongást szokták mindenféle terápiával kezelni. Egy dinamikusan orientált terápeuta azt kérdezné tőled, mitől szorongasz tulajdonképpen ilyenkor, mi félelmetes mondjuk a feltúrt Moszkva térben. Egy kognitív terápiában gyakorolhatnád, hogy hogyan tudsz úrrá lenni a szorongáson.
Azt szokták mondani, hogy a kis szorongás hajtóerő, a nagy szorongás bénító. Én szorongok minden társas helyzetben, amikor nem tudom, hogy mi a „dolgom”, „feladatom”. Fiatal koromban előfordult, hogy annyira szorongtam mindentől, hogy álltam az utcasarkon és nem tudtam eldönteni, merre induljak el. Ez legalább már elmúlt nagyjából.
Kedves Eszter! Köszi a választ. Általában nem tudom meghatározni,mitől szorongok konkrétan… nem szorongok itthon, vészhelyzetben – pl. rendszeresen én ügyelek az idős nénire a szomszédban, volt, hogy háromszor hívtam fel a Mentőt, hogy márpedig jöjjenek ki, a legjobb barátaimtól, de csak a páromtól és a legjobb haveromtól,…ellenben tudok szorongani a legjobb barátnőim (2) látogatásától, az anyósoméktól, az álmoktól…
a volt Moszkva tér, ronda és átláthatatlan, mindenki ideges, siet, hülye utakon ….én fiatalon sokkal normálisabb voltam, míg ki nem tört rajtam a depresszió – 29 éves koromban…
Üdv: June
Szia Bonifác! Köszi a választ! Igen, riaszt, hogy minden olyan rendezetlen. Igazából hetente kell járnom a pszichiáteremhez Békásmegyerre Újbudáról. Három közlekedési eszközzel tudok menni, csak egy időben a Batthyány tér nem „működött” – akkor szembesültem a Széll Kálmán téri bulival, mindenki ideges, káromkodik, lökdösi egymást… biztos ez tett be… mostanra szerencsére megint mehetek a Délitől, még így is jó nagy távolság, mint egy sivatagi autóverseny :)))
Az is jó meglátásod, hogy szűk a haladási tér, és szemben (is ) jött az embertömeg…
A barátnőm egy tündér, tud is a problémáimról.. nem tudom, miért szorongok egész egész addig, míg meg nem érkezik.. aztán már jól vagyok…
Köszi, és üdv: June
Kedves Zoli! Köszi a választ! Igen, lehet mondani, hogy utálom a közlekedési felfordulást, és ezzel bizony nem vagyok egyedül. Rengeteg „normális” ember is eleve utálja a tömegközlekedést, hát még a felfordulást a városban…
De emlékszem „anno” nem izgatott ennyire…
Én a barátaimnál – akik tudják, hogy beteg vagyok, tehát nem kell megjátszanom magam, miután már ott vagyok felengedek, csak hogy menni kell, az nyomaszt.
Régi ismerősöktől rettegek, mert egyrészt régen vékony voltam, most épp ellenkezőleg, és tényleg elég pár kérdés, mit dolgozol? Hmmm, Van gyereked? Nincs…. miért? még szerencse, hogy párom van… de akkor meg eltartatom magam???
Pár ártatlan kérdésből kiderül az ún. alkalmatlanságom az életre…
Bár ha megmondom, hogy Anyukám öngyilkos lett, mint ahogy a nagymamám is, elhallgatnak, de az se jobb….
Huh, most abba is hagyom…
Üdv: June
Szia Bonifác!
Valóban „hölgy” vagyok, 44 éves… szociális fóbia is nyilván az egyik gyengém :))))
Priviben írjak, bár írj nyugodtan Te is, ha van kedved!
June
Szia, Windstorm! Én már kiféltem magam a pasiktól, most van egy barátom, akitől nem kell félnem… 🙂 Persze csak mázli 🙂
Én félek a tieid közül: haldoklás, halál nem 🙂 idegenek igen, mély víz igen, de a többitől, amit említettél nem, viszont egy csomó megnevezhetetlen dologtól… 🙂 Nekem azért soknak tűnik… 🙁
Üdv: June
Szia June07!
Az első blogtémádra szerettem volna válaszolni, de arra nem tudtam, igaz ebben benne van az is 🙂 De a lényeg, hogy én is mindig szétszorongom magam ha jön hozzám valaki, akár legjobb barátnő, akár családtag… Mikor milyen intenzitással… Ha meg megérkezik, hirtelen kisebb pánik lesz úrrá rajtam, ami ha sikerül „legyűrnöm”, elmúlik, lecsitul és akár jól is tudom érezni magam (viszonylag). Utálom ezt!
Valakinek sikerült ezzel valamit kezdenie? Én igyekszem elterelni a figyelmem ilyenkor, elfogdani a helyzette és arra gondolni, hogy el fog múlni úgyis, vagy beletörődöm. Bár ez leírva egyszerűbbnek tűnik mint a gyakorlatban. Egy kis szorongásoldó tud enyhíteni a dolgon, bár ahhoz hogy nagyjából el is múljon, vagy elviselhető legyen nem tudom mekkora dózis kellene (0.25mg Rivotril nem elég).
Amúgy meg, egy csomó mindentől szorongok, félek: az ajtón kilépés nálam is megvan, aztán általában megkönnyebbülök ha sikerült 🙂 Moszkva tér messze van a lakóhelyemtől 🙂
De tudnék rengeteg mindent írni, de majd legközelebb. Szóval nem vagy egyedül ezzel az egésszel, legalábbis ketten már biztos vagyunk! Alapíthatnánk egy klubbot, bizos lenne még jelentkező 🙂
Üdv,
torta