Egy hete be se kapcsoltam ezt a rothadvány gépet. Sehol semmi kapcsolat. Hagytam a sötét éjszakát rámszállni. Mégis minek írnék? Várnék bármit bárkitől? Hányszor elhangzott már, hogy mindenki szarul van … meg jaaaa, persze mennyien olvastok csak hát nincs mit reagálni, mert mit, nem lehet mit. Átérezzük átérezzük de nincs mit. Szóval totál felesleges az egész, írnom, léteznem, itt lennem, egyáltalán bekapcsolni ezt a rothadvány gépet, de persze kurva hosszúak az esték az éjszakák …. és akárhogy nézzük én se vagyok robot és nem tudok hosszú napokon át lebegni. Napközben úgyis folyamatosan lebegek, anélkül ez a baszom élet nem viselhető. Fejet magasan tartva, viselve, tűrve, tűrve a magányt, a szótlanságot, hogy mint a robot, se egy emberi szó, egy érintés, se semmi, amúgy emberi … úgy kb semmi, szóval rájöttem, hogy baszódna meg a lebegésem ott ahol van, nem vagyok jól. Ezt a – mondjuk úgy fájdalmat – meg kellett magamban találni, egyedül, magamra utalva.
Elkezdtem ÉN-ÜZENETEKET ÍRNI. MAGAMTÓL MAGAMNAK. SZÁNALMASAN MAGÁNYOS DOLOG EZ, DE CSAK ÍGY. SENKI NEM SZÓL? SENKI NINCS MELLETTEM? (HÁT BASSZÁTOK MEG! – HA ELSZÁLLNÉK, DE SORRY, NEM FOGOK, HISZ ÉN ZÁRKÓZTAM BE, RÉSZEMRŐL AZ EGÉSZ VILÁG MEGB…..HATJA, SÍPOLJATOK KI, RITKA EZ, ILYENKOR FELTŰNŐEN ROSSZ VAGYOK, PUSZTÁN MERT KIADOM AZ ÉRZÉSEIM ÚGY HOGY – BÁR ABBAN NEM BÍZOK MÁR. HOGY ÁT IS ÉR … MÁR MAGAM SE TUDOM, ÁLTALÁBAN AMIT MONDOK, DE MÁR ÍRVA SE ÉR ODA Z-HEZ SEHOL)
SZÓVAL: A HÉTEN ÉRTEK MONDATOK: – AGGÓDTAM ÉRTED. – HISZEK BENNED! – NEM TUDTAM MIT KÉNE ÉREZNEM, DE HOGY MÉGISCSAK VALAMI JÓT.
HM, INNEN INDULTAM KI ÉS MINT EGY VISSZHANG, ECHO ZÚGTAM AZ ÉJSZAKÁBA: ÉS MINDIG EGYRE NÖVŐ BETŰKKEL ÉS KÜLÖNFÉLE SZÍNES WATERCOLOR FILCEKKEL (EZ VALAMIFÉLE ECSETES AKVARELLES ISTENKÍNJA, NEM VAGYOK JÁRATOS, SZÁMOMRA FILC CSAK JÓ MINŐSÉG ÉS KÉTVÉGŰ)
ELKEZDTEM ÍRNI A KIS ÉN-ÜZENETEIMET, MAGAMNAK. SZÁNALMAS MÓDON, MAGAMNAK, SOSE VOLT SENKI AKI BIZTATÓAN SZÓLJON HOZZÁM.
SZÓVAL, MIT MONDANÁL MAGADNAK, HA ÉPP NEM VAGY JÓL ÉS … IZÉ MINTHA XY LENNÉL TE MAGAD ÖNMAGAD MELLETT SEGÍTVE AZT A VALAKIT BENNED:
HISZEK BENNED.
HISZEK BENNED
HISZEK BENNED.
AGGÓDTAM ÉRTED.
AGGÓDTAM ÉRTED. – VISSZHANG
AGGÓDTAM ÉRTED.
NEM SZÁMÍTASZ. (FEKETE, EZ PERSZE NAGY ÉS FELTŰNŐ)
EZ PEDIG NÖVEKVŐ, KEZDETBEN BÁTORTALAN:
SZÁMÍTASZ.
SZÁMÍTASZ.
JÓ HOGY ITT VAGY.
JÓ VELED. ( KINEK? ÖNMAGAMON KÍVÜL SENKINEK NEM IGAZÁN)
ITT VAGYOK ….. ITT ….. ITT…..ITT…..ITT….ÉS ITT VAGYOK
VELED VAGYOK.
NE FÉLJ. ITT VAGYOK.
ITT MÁR ÁLTALÁBAN ZOKOGVA IGYEKEZTEM TÚLÉLNI. ELKEZDTEM A LEBEGÉSBŐL ÉREZNI. LEJÖTTEM ÉS FÁJT. SZERDA. CSÜTÖRTÖKÖN BŐVÍTETTEM.
FÉLTELEK! … – bár tudom most nehéz, de
JÓL LESZEL.
RENDBEN LESZEL. ADDIG IS ITT VAGYOK VELED. SZÁMÍTHATSZ RÁM.
SZIVECSKÉK, CSIGAVONALAK, VÁLTOGATOM A SZÍNEKET ÉS BŐGÖK.
MINDEN ÁLDOTT ÉJSZAKA EZ, VAGYIS, MIÓTA KI AKARTAM LÉPNI A LEBEGÉSBŐL, HOGY NEM BÍROM TOVÁBB ÍGY …. DE AZ ÉRZÉSEIM VISZONT POKOLIAK.
HÉTFŐN LETT MEGINT ELEGEM EGY ROHADT – TÖBBET SZAKKÖNYVET KEZEMBE NEM VESZEK – OTT VOLT LEÍRVA MENNYIRE FONTOSAK A KAPCSOLATOK, MEG EZ A ROHADT TÁRSAS LÉNY ELMÉLET AMIT A POKOLBA KÍVÁNOK, HOGY MENNYIRE JÓ HA VAN EGY KÉT BARÁT AKIBEN BÍZUNK. MEGJEGYZEM A KÖNYV ÍRÓJA A PÁRJÁVAL EGYÜTT ÍRTA A KÖNYVET. AKI VÉGIG MELLETTE ÁLLT. MEG A SZÜLEI MEG A CSALÁD …..
ARRÓL PERSZE SZÓ NINCS A KÖNYVBEN MI VAN HA NEM ÁLL MELLETTED SENKI, AMIKOR EGYEDÜL ZOKOGSZ AZ ÉJSZAKÁBAN, AMIKOR ÉG A SZEMED ÉS A DUPLA FRONTIN IS LÓSZAR KB MERT MIRE ELALSZOL ARRA VÁGYSZ, HOGY FEL SE KELJ REGGEL, DE KELNED KELL, AZTÁN VAGY REGGEL JÖNNEK AZ ÁLMOK ÉS ELKÉSEL MELÓBÓL AZTÁN LEHET TAKARÓZNI A KOLLÉGANŐ ELŐTT VAGY ÉPPENSÉGGEL ÚGY IS KELSZ MINT EGY FÉLHOLT. MERT SENKI NEM FOG MEGNYUGTATNI. TE MEG MAGADAT NEM TANULTAD MEG MEGNYUGTATNI … ÉS SENKI NEM LESZ MELLETTED, MERT MI VAN HA ÉPP A BETEGSÉG MIATT HAGYNAK OTT AZOK A PÁR EMBER IS AKI RÉGEN VOLT. VAGY MIKOR AZ EGÉSZSÉGES OTT HAGY, NEM BÍRJA …. MEG EZEKET SENKI NEM TUDJA NORMÁLISAN KEZELNI.
VAGY, – AZ ÉN ESETEM – VANNAK ÉS ÉLNEK A SZÜLŐK, DE A KAJÁN KÍVÜL MÁS NEM SZÁMÍT, A LÉLEKKEL NEM TUDNAK MIT KEZDENI ÉS MÉG AZT IS TAGADJÁK HOGY LÉTEZIK ….
ÚGY FELBASZTA AZ AGYAM A KÖNYV, AZNAP SE ALUDTAM. UTÁNA MEG AZ ÉN-ÜZENETEKKEL JÁTSZVA ZOKOGÁS, ÉGŐ SZEM, LÁZ, FRONTIN ÉS IMÁDKOZTAM HOGY MINÉL HAMARABB ZUHANJAK AZ ÉJSZAKÁBA.
ÉS TUDJÁTOK, LEHET, HOGY EZ AZ EGÉSZ TÉNYLEG KURVÁRA DE KURVÁRA NEM SZÁMÍT.
Szerző:
Hmm…
Ilyen én-üzeneteket én is találgattam magamnak, terápián javasolta a lógusom. Nekem az tett be, mikor hosszú gondolkodás után (több hét) rátaláltam arra, hogy „Bízz bennem!”. Na akkor elkezdtem én is sírni. Akkor jöttem rá, hogy ez az egyik legnagyobb problémám, hogy nem bízom magamban. Mármint eddig is tudtam, hogy nem bízom magamban, hosszú évek óta tudom, de valahogy ennyire még nem éreztem át ezt a problémát, mint most.
Úgy képzelem, hogy az egészséges felnőtt énem mondja ezt a magányos gyermek énemnek, hogy „Bízz bennem!”. A te listádból hasonló a „Számíthatsz rám.” és a „Ne félj, itt vagyok.” „Veled vagyok”.
A társas lényből melyiket olvasod? Két író van, azonos címmel.
Ez már túlságosan szánalmas. Szétmelózom magam a szóért mire jön egy szánalom-komment, csak hogy jöjjön valami …. nem terveztem hogy feljövök, esélytelen, lényegtelen, arctalan vagyok. Nekem a lógusom semmi ilyet nem tanácsolt, tök magamtól csinálom, ha én nem írok magamnak leveleket akkor szétlebeghetem arctalan az életem … érzéstelen.
Semmiféle Társas … fú már a szótól is feláll a szőr a hátamon (!!!!!) … egy ilyen könyvet se olvasok, istenments, tűzre az összessel. Egy tök másik vékonyka könyvet próbáltam olvasni … de az is a társas lény elmélettel és hogy legyenek körötted emberek, hogy ez mennyit segít atyaég (ezt kb minden könyv hangoztatja ) úgy felbaszta az agyam, két nyugtatóval se aludtam. Istenments, azóta végképp nem olvasok SEMMIFÉLE SZAKKÖNYVET. NEM IS FOGOK TÖBBET, CSAK MÉG ROSSZABBUL LESZEK. LEHET ITT SZERTEPOFÁZNI HOGY MENNYIT JELENT, CSALÁD MEG BARÁTOK MEG ISTENKÍNJA, ….. NEKEM MARAD A MÁSIK ÉNEM. ATTÓL A SZÓ LEGALÁBB NEM ÉRZEM ÚGY HOGY KÖNYÖR-ADOMÁNY LENNE. Szóval kicsit meghasonulok és levelezni fogok magammal. Köze nincs ehhez a lógusnak. Csak ” neki ” és „nekem”, és „őt” se gondolom egészségesnek csak épp mellém tud állni.