Kedves Bura lakók!
Meg szeretném osztani veletek betegségem történetét és pár dolgot magamról.
32 éves fiú vagyok, mindig is sok kérdést okoztak a következő kérdések,
hogy ki vagyok? milyen a személyiségem? mi dolgunk az életben? milyen
társadalomban kellene élnünk? mik az emberek cselekedeteinek mozgatórugói?
szerelem? és általában ezeken gondolkoztam egészen 25 éves koromig.
Általánosságban egy félénk, visszahúzódó, csendes ember voltam, habár belül
mindig is ezek ellenkezőjt képzeltem mgamban, és próbáltam aszerint is
viselkedni, aminek a következménye általában a többiek számára úgy jött le,
hogy érzéketlen vagyok, bunkó vagyok. Ami igaz is, pedig nem szerettem
volna az lenni, de csak ez jött ki belőlem, nem pedig az amit képzeltem.
Tehát a személyiségem mindig is gondot jelentett számomra, és emiatt nem is
szeretem magamat.Az oka annak, hogy nem tudok más lenni, az hogy nincsenek
gondolataim, már gyerekkorom óta. Nagy üresség a fejem. Ezt mára beláttam,
és elfogadtam, megpróbálok ezzel együtt létezni, és ezek ellenére a
legjobbat kihoznia szituációkból, amiktől azonban menekülök. Csak hagyjanak
békén jelmondattal.
A betegségem skizoaffektív zavar, 2015-ben diagnosztizáltak ezzel, előtte
2008-tól kezdve 3 pszichotikus epizódom volt. Egyik akut fázisa sem tartott
tovább 2 hónapnál, de az abból való felépülés fél-egy évig tartott minden
esetben. Ilyenkor olyan mintha teljesen előről kellene megtanulnom a
szociális érintkezés dolgait, pl. a kommunikációt, a beszélgetést, mire
figyeljek, hova nézhetek, milyen gesztusokat tehetek, elején nehéz lemenni
az utcára is, vagy akár emberek közé.
Az első epizódom 2008-ban volt nem tudtam kimenni az utcára, a gondolataim
teljesen összekuszálódtak, azt hittem, hogy messiás vagyok, hogy szenvednem
kell, elkezdtem össze-vissza pakolni a holmijaim között, kidobálni
tárgyakat, azt képzeltem, hogy ami leesik a földre azt már nem lehet
felvenni, mert az a gonoszé, nem aludtam másfél hétig, 3-4 napig nem ettem.
Aztán egy hét után elvittek anyukámék pszichiáterhez, aki előbb Zyprexát
majd Invegat adott, ettől jobban lettem, de nem volt betegség képzetem, azt
hittem, hogy nincs szüksgem a gyógyszerre, és hogy ártani akarnak, és
ellenem van mindenki, de rendesen szedtem 3/4 évig. Eközben a fejemre
mintha fátyol terült volna, folyamatosan nyomottan éreztem, mintha kicsit
szédültem is volna. Aztán elhagytam a gyógyszert, feljavultam. Ekkor az
életemben igen sok esemény történt és igen gyorsan, volt egy testen kívüli
élményem, ahol infantilis elmebetegként viselkedtem, többek között ezért is
jött ki rajtam ez a betegség, mert igaz az, ahogy a Bibliában írva van „És
bizony, mondom nektek: ha a földön ketten egyetértésben kérnek valamit,
bármi legyen is az, megkapják Atyámtól, aki a mennyben van. 20Mert ahol
ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”.
A kkövetkező relapszusig 3 év telt el, ez 2011-ben volt. Valószínűleg ez is
az erős italozás hatására jött elő, de csak 1 héttel azután. Ekkor focizni
voltam tétmeccsen. A pályán olyanokat sejtettem hallani, hogy a nézők
röhögnek, és olyanokat mondanak, hogy „szívd ki!” mármint az erejét,
hirtelen összekuszálódott minden. A meccset nem befejezve azonnal
hazaindultam, otthon lefekvés, és a gondolatokba temetkezés. Ilyenkor csak
úgy jönnek a gondolatok, mintha egy történetet hallgatnék. Igaza van annak,
aki az álomhoz hasonlítja a pszichózist, mert teljesen olyan. Kevés alvás
megint, főként katatón módon töltöm a következő napokat, gyógyszerért
elmegyünk az orvoshoz, ekkor ismét szedem a gyóygszereket kb. fél évig.
Szintén eszement gondolatok gyötörtek, nem merek emberek közé menni, félek
lányokra nézni, a fejemben meg zajlik a történet amibe magam is
belemerülök. Ezek mellett dolgozom, de szerencsére elég laza munkahelyem
volt, sok szabadsággal így el tudtam látni feladataim. A következő
epizódnál ami szintén 3 év múlva következett be, megint italozás után, ami
2014 végén volt, már nem „csak” feküdtem, hanem eszement módjára emberek
közé mentem, habár nem látszott rajtam, hogy bajom lenne. Ekkor már nem
volt munkám, megpróbáltam egy találmányon dolgozni egyik volt kollégámmal,
de nem jött be, így pont munkakeresés következett volna. 1 hónap fekvés
otthon, majd 2014 végén elindultam a nagyvilágba, Miskolcról elmentem
Sátoraljaújhelyre vonattal ott bolyongtam a városban, majd kiértem a város
melletti folyóhoz ahol betévedtem egy erdőbe és rámesteledett. ÉItt azt se
tudom mi van, bent ragadtam az erdőben, igen sűrű volt. Ha címet kellene
adni ennek akkor a Félelem és reszketés Sátoraljaújhelyen lenne. Majd mikor
nem bírtam tovább kitörtem, aztán visszaértem a városba, közben bemásztam
egy víztisztító telepre. Azt hittem, hogy vmi gonosz szellemi erő
becsomagolja a földet, a talaj alá pvc fóliát húz. Ja és ekkor jött, hogy
uránszurokérccel (nem tudom mi az, de ami fekete volt azt annak gondoltam)
dobálnak, besúgók figyelnek az ablakból. Az állomást azt hittem
áthelyezték, meg hogy folyamatosan átrendeződik a terep, úgy éreztem,
mintha egy törött tükörvilágban lennék. A reggeli vonattal hazajöttem.
Itthon összeverekedtem testvéremmel, akinél akkor laktam, emrt azt hittem
hogy gondolatban ő irányít engem, és ilyen apró kézmozdulatokkal adja a
jeleket. Előtte eláztattam a fürdőszobát a telefonomat. Kipakoltam az
erkélyre, mert at hittem, hogy elviszik a boszorkányok onnan a dolgokat. A
lényeg a lényeg, hogy bejelentkeztem egy szállodába itt Miskolcon, ahol
„ámokfutásom” tovább folytatódott, aminek az lett a vége, hogy
felgyújtottam a ruháimat a szobában és az erkélyen, ahonnan a rendőrség
vitt el egyenesen a zárt osztályra. Ott 2 hónapot töltöttem, a téveszméim
szépen visszahúzódtak a gyógyszerezésnek köszönhetően.
Azóta is szedem a gyógyszert (Invega), de a mellékhatásai a súlygyarapodás,
a szexuális, az anhedónia, teljes gondolatnélküliség, érzelemnélküliség,
minden olyan egyhangú azok igazán nyomasztanak. Ja és az hogy nem tudok
testmozgást végezni mert merevek az izmaim. De megpróbálom így élni az
életem. Van újra állásom, igaz egy rosszul fizető irodai állás, nem is a
végzettségemnek megfelelő, de most csak ezzel tudok boldogulni valahogy.
A társas érintkezés egyáltalán nem megy, a barátaimat sem keresem, amikor
hazajövök, vagy hétvégén is, csak úgy hasztalanul töltöm az időt, többnyire
a gép a előtt. Hiszek Krisztusban, tudom, hogy nagy bűneim vannak, és jó
lenne ha valaki megmentene!
Azt hiszem így is sok lett, majd talán még írok, ha lesz mit. Köszönöm,
hogy elolvastad!
Üdvözlettel
Aszkata
Érdekes, én italozás hatására soha nem estem vissza. Nem véletlenül gyógyszerelhagyással egybekötött italozás volt az? Mert úgy nem lenne csoda. Az invegáról még jót nem hallottam, amellett, hogy biztos megakadályozza a „relapszus”-t, eléggé egy nagy szar lehet. Nálam pl. szóba sem jött soha. Amiket leírsz róla csak megerősít az invegáról alkotott rossz véleményemben. Hasznosnak találtam az írásodat, noha nem részletezted túl, de tapasztalatból tudom, hogy az ember fejéből kihullanak a pszichózisa részletei, ami nem feltétlenül baj, mert csak zavar a gondolkodásban.
Szia Aszkata! Kösz, hogy leírtad, számomra nagyon érdekes, mivel sosem voltam pszichotikus, és azt is érzékelem belőle, milyen ijesztő, és mennyire tehetetlennek érezheted magad.
Nem nagyon értek a különféle antipszichotikumokhoz, de ha akarod, utána nézünk, hogy mások milyen mellékhatásokra panaszkodnak az Invegával kapcsolatban, és mi más jöhet szóba.
De ami a lényeg: örülök, hogy itt vagy és írsz nekünk. Mondd el, miben tudunk segíteni?
Szia Aszkata! Kösz, hogy leírtad, számomra nagyon érdekes, mivel sosem voltam pszichotikus, és azt is érzékelem belőle, milyen ijesztő, és mennyire tehetetlennek érezheted magad.
Nem nagyon értek a különféle antipszichotikumokhoz, de ha akarod, utána nézünk, hogy mások milyen mellékhatásokra panaszkodnak az Invegával kapcsolatban, és mi más jöhet szóba.
De ami a lényeg: örülök, hogy itt vagy és írsz nekünk. Mondd el, miben tudunk segíteni?
Tényleg jó írás.Kezdem kapizsgálni,milyen is egy pszichotikus állapot.A hízás nem látszik a képen.Inkább egy kedves,sármos fiúnak tűnsz.