A másik fontos változás – augusztustól egy igazi au-pairt veszünk magunkhoz a házunkba!
Egy kedves, aranyos, tündéri kis filip csajszit, akivel a kisfiam első pillanattól nagyon jól kijött.
Remélem, a konyhában is ügyes lesz – akkor bátrabban vágok bele vendégek meghívásába is. Ha én magam nem is lelkesedem a nagy társaságért, a férjem és a kisfiam érdekében muszáj nyitnom az emberek felé…
És úgy érzem, hogy ez egy jó elhatározás – és jól van időzítve.
Az apropos az új iskolai és zeneiskolai osztálytársak megismerése…
Őszintén, igazán, a hátam közepére kívánom a vendégeket….
Ezen az érzelmi hozzáálláson kellene mihamarabb változtatnom.
Hát ez nem lesz könnyű… De ha arra gondolok, hogy finom kaja és kellemes zene mellett gyakorolhatom a nyelvet, és társaloghatok, és dicsekedhetek, akkor talán sikerül áthangolódnom…
nehezemre esik magamon és a családomon kívül másra is odafigyelnem.
emberfeletti erőfeszítésembe kerül igazából.
És mégis, muszáj. Példát mutatni a gyerekemnek legalább….