egyre jobban érzem,h púp vagyok más hátán
pl. roham után a párom egyre idegesebb, és mérgesebb rám
úgy érzem, kezd elege lenni belőlem
pedig régen (és most mondja,h szóljak, ha valami baj van)
de minek szóljak, ha utána olyan rossz érzés, ahogy viselkedik?
ő azt hiszi, úgysem fogom fel
lehet,hogy nem mindent fogok fel, pl. a dumáját (ha mérges,mindig káromkodik), de érzem, hogy haragszik
pl. valamelyik nap (asszem szerdán, de nem biztos) hallottam, ahogy a vizes üvegemet odavágta az asztalra
szóval, ő azt hiszi, az egészből nem érzékelek semmit
már mondtam neki,h igenis ezt érzem, erre kérdezi, h van ez,amikor egyszer azt mondtam,h nem érzékelek semmit
mondtam,h akkor már tisztulok ki, és érzékelem a hangulatot,ami körülvesz
csak legalább őszinte lenne, és megmondaná,h „igen, ezt én már utálom”
sz*rul esne biztos, de ez is sz*rul esik
ugyanis ha meg nem szólok neki,(mert nincs rá időm) és úgy talál meg valahol,akkor azért szid le
hát mit csináljak?
mit vár tőlem tul.képpen?
így is szégyellem ezt az egészet
Szerző:
1 gondolat erről: “Én, a púp”