Annyira szomorú vagyok.
nagoyn fáradtan mentem interjúra. Annyira akartak engem. én meg elbénáztam. kérdeztem egy hülyeséget nyelvileg. kész. a nőben összetört valami és már meg sem mutatta nekem az ovit. szinte kidobott. a legrövidebb úton jött le velem, és azt mondta: ez itt a gardróbe. viszontlátásra.
pedig milyen lelkes voltam. azt éreztem igen, ezt akarom.
ma viszont a mostani főnököm nagyon kedvesen fogadtott. pedig elkéstem. azt mondta, nagyon örül, hogy itt vagoyk, mert beteg a kolléganőnk.
Lehet, hogy elolvasta a pályázatomat. Mert nála is van üres állás. és megpályáztam.
egy ötoldalas beszámolót írtam neki arról, hogy mit csináltam az eltelt két hónap alatt.
talán leesett neki a tantusz, hogy valami más is van a szavak mögött, amivel dolgozik az ember egy oviban. és én abban nagyon erős vagyok.
és hogy a mesékben végül mindig felülkerekedik a hős bajokon és ármányokon és igazságtalanságokon.
nagyon szomorú vagoyk. de felül fogok kerekedni.
most lefekszem bőgni.
nagoyn el vagyok fáradva.
kurvára elegem van.
nyelvet kell tanulnom még.
egy asszisztensi munkakörben is elvárják, hogy az ember szinte tökéletesen beszéljen.
mondjuk megértem. oviban kell tudni a gyerekekkel beszélni. meg mesét olvasni nekik. ez így van.
tehát ne ugráljak. üljek le szépen és nézzek szembe a valósággal.
Szerző:
Na. Miután kisírtam a szemeimet éjjel, és halálra tipródtam éjjel-nappal, végül egy napi késéssel igent mondtam ma egy állásra.
Nem egy álommunka, de kezdetnek jó lesz.
És továbbra is járok interjúkra, hogy megismerjem a vezetőket és a munkalehetőségeket.
kicsit mintha megnyugodtam volna. valahol el kell kezdeni. és a pénz talán vigasztalni fog egy kicsit.
és most nekifekszem a nyelvtanulásnak.