tegnap itt volt a nagy fiam barátnője
az élettársam, vagy a volt élettársam, már nem is tudom,hogy fogalmazzak, eléggé utálja a nagyfiamat
természetesen egy 18 éves ezt viszonozza is rendesen
mi is ilyenek voltunk
én mindig a lelkére beszélek, hogy ne csinálja, addig eljutottunk, hogy nem szól hozzá, kerüli a konfliktust, hazajön, még a kajáját, még azt is beviszi a szobájába
persze néha gazember, tudom én jól
egyálalán nem vagyok elvakulva tőle
időnként átver, ez a hazaérkezések időpontában szokott megmutatkozni
akkor arra hivatkozni, hogy elkési a buszt
ilyenkor négyszemközt lerendezem vele, elmondom, mennyire fáj ez nekem, hogy nem adhatok a szavára, pedig én bízok benne stb.
és van hatása
erre az élettársam szerint hülyének néz, és kihasznál, és hülyének néz
meg szarik a fejemre, és szétkeni az arcomon
meg sokkal szigorúbb kéne hogy legyek, pofozni, meg folyamatosan büntetni kellene
volt már büntetve, amikor „súlyosabb” dolgot követett el, de ő el sem tudja kérdezni, hogy létezik más megoldás is
nem hisz nekem, hogy én normálisan is meg tudom beszélni a gyerekkel a dolgokat
tegnap délután hazahozta az új barátnőjét bemutatni
ő dolgozott, én tegnaptól szabin vagyok, a fiam is, és pont vacsoráztak, amikor megjött
na, ez olaj volt a tűzre
a kiscsajnak foghegyről vetett oda a hellót, aztán bejött hozzám,hogy mit esznek
mondom, rántottát
és ki csinálta?
mondom, a kisebbet kértem meg,hogy csináljon
erre elkezdi, hogy most kellett volna a nagynak mondani,hogy csináljon kaját a b.nőjének, mert ő nem tud főzni, a kicsi meg szakácsnak készül
mondom, nem fogok bunkózni egy idegen előtt
na látod, ez a te bajod, ezért néz hülyének
már nem is álltam le vele vitázni
a kislány vidéki, kb 20 km-re lakik, és a busz végállomás elég messze van, fél 11-kor indult a busza, meg a fiamnak is visszafelé
úgy votam vele, inkább beviszem őket az állomásra, és ha a fiam felrakta a kislányt a buszra, akkor haza is hozom
ezt fel is ajánlottam, jóval azelőtt,mielőtt az itteni buszra fel kellett volna szállniuk, hogy bemenjenek a városba a végállomásra
mondtam ennek az együttérző embernek, hogy elviszem őket, na ekkor jött a következő kihasználós duma, hogy megint kihasznál, és elérte, amit akart
hiába mondtam,hogy nem ő akarta, én ajánlottam fel, mert így nyugodtabb vagyok, hogy a kislány is hazaér,meg a fiam is, nem hitte, azt mondta, csak védem a gyereket
és még odavetette, hogy holnap (azaz ma délelőtt elhagy, mert nem bírja elviselni, hogy a fiam állandóan hülyének néz)
először próbáltam vele beszélni, de kb 2 mondat után rájöttem,hogy felesleges
írtam neki egy levelet, amiben megköszöntem, hogy segített, amikor rosszul voltam, és vigyázott rám
kívánom, hogy találjon jobb munkahelyet, és egy olyan nőt, akivel lesz,mint velem
sok puszit küldtem a kis unokájának, kértem,majd adja át
ennyi
most még itt van
újra (utoljára) próbáltam némi kommunikációt indítani, de nem ártam sikerrel
befejeztem
tegnap este, és éjjel nagyon sokat sírtam
megint eldobtak
most csak mély fájdalmat, és értetlenséget érzek
ezért eldobni engem?
most már, ha jönne sem tudnék szóba állni vele
nem kívánok mást, csak hagyjanak békén. olyan vagyok,mint egy elítél, aki vár az ítéletre, hogy újra eldobják-e
Szerző:
