Sziasztok! Egy ideig eltűntem, tudom. Nem mintha annyira aktív lettem volna. ????
Szóval azóta sokminden történt és egyre jobban úgy érzem, hogy a borderline hatalmába kerít. Volt egy barátnőm, azaz párom. (Jól olvastad, leszbikus kapcsolat.) és 4 hónapig voltunk együtt, felköltöztem miatta Veszprémbe és ott is dolgoztam. Mindent megtettem amit csak tudtam, hogy vele legyek. Még mindig szeretem de már nem vagyunk együtt, mert elrontottam. Folyamatosan egy dologba hajszoltam bele magam, mert féltem, hogy elhagy ezért én tettem meg mindig. Sokszor játszottam ezt el de utoljára már nem kaptam esélyt, pedig tényleg nem akartam. Életem legnagyobb hibáját követtem el akkor. Ennek 18 napja. Eléggé a padlón vagyok. Olyan dolgokat teszek, amiket nem akarok és ő ezt már nem nézte el nekem. Hiába az, hogy mindennél jobban szeretem. Életemben először és utoljára lettem szerelmes. Nem hiszem, hogy bárki is szóba állna velem ezek után, elviselhetetlen vagyok. A jó dolgok ilyenkor el vannak felejtve és csak a rossz kerül elő, amit már ezerszer is megbántam. Egyre többször gondolok a halálra és egy szívet is belevágtam a karomba tegnap, mert: „nála maradt a szívem, rajzoltam magamnak másikat.” Eleinte elvoltam, mert vettem füvet és akkor nem volt az a krónikus ürességérzet és jól voltam. Pontosan egy 7-ig nem voltam ebben a világban. Nem bántam meg, mert legalább nem gondolkodtam. Nem, nem járok terápiára, nem szedek gyógyszert és áternél sem voltam egy ideje. Önfejű vagyok, úgy gondoltam majd megoldom egyedül, az, hogy szeretnek segít és tényleg segített is. Akkor voltam a legboldogabb.
Szerző:
