Régóta foglalkoztat a téma, bizonyára ezzel mások is így vannak akiknek fóbiájuk és/vagy bármi más betegségük van… Amikor az ember tudja magáról hogy nem tud egyről a kettőre jutni és megakadt…akkor igencsak gondolkozik a témán. Amikor alig van az embernek valakije, és mások nyakán sem akar mint nyűg lenni… Régen úgy voltam ezzel hogy áh képtelen lennék bármit is stb, nos ez most is így van, annyi különbséggel hogy tudom ha egyszer nagyon kilennék és TÉNYLEG akkora bajban lennék, tudnám hogyan oldanám meg. Nem írom le mivel senkinek nem adok tippeket, de érdemes azon elgondolkozni hogy nyomorékként, tehetetlenül akar-e az ember a továbbiakban élni vagy tényleg kilépni VÉGLEG innen, ez alatt most azt értem hogy egy ócska átgondolatlan tettel az ember csak a saját helyzetét fogja még roszabbá tenni (félresikerült öngy). Jelenleg még próbálom a helyem megtalálni a világban, reménykedem hátha történik valami csoda és minden rendbe jön, persze ahoz nekem is tennem kell. De nem könnyű…pláne amikor azt sem tudom hogyan /hová/merre tovább…Nyomaszt a mult, hogy nem tudok továbblépni problémákon, és nem látom a jövőmet…csak vagyok…akkor még ott vannak betegségek, a fóbiák, szorongások..a kín és szenvedés…
Olvastátok a cikket a magyar emberkéről aki videót csinált magáról a halála előtt? Nem linkelek, nem tudom szabad-e, de google-ben így megtalálható: „Halálba menekült az öngyilkos ozorai polgárőr” – ez egy blikkes cikk. Durva úgy végignézni amiket mond hogy tudod mi történt vele… hogy ő is egy ember volt, volt és már nincs… Mi az élet értelme? Egy körforgás az egész, de mindannyian meghalunk egyszer… Fura az is mikor belegondol az ember, tulajdonképpen kik vagyunk mi? Hogyan lettünk, miért? Mi ez az egész, ha az emberiség nem lenne mi lenne helyette? stb stb….
Szerző:
