Ma nagyon közel voltam az öngyilkossághoz. Talán még soha ilyen közel.
Pedig voltak nagyon közeli napok. De most szépen végigvettem, hogy az exnejem új pasija biztos jól gondját viseli majd a gyerekeknek. (Elvégre van neki már négy, két házasságból 🙂 ) A pénz nem lesz gond, majd átutalom a spórolt pénzemet, az kifutja jópár év gyerektartását.
Persze csak azután fajultak idáig a dolgok, hogy rájöttem: Nyugodtam írhatok búcsúlevelet az összes érintett nőnek, aki kidobott/elutasított és még utána is várhatok hetekig, sőt dolgozni is bejárhatok. SŐŐŐT, elég lehet az is, hogy ha azt írom, hogy „heteken belül öngyilkos leszek” és aztán felfüggesztem a facebookot. És érdeklődve olvasom a reakciókat….
Most komolyan, mit veszthetek? Rájuk ijesztek? Kattant idiótának fognak tartani? Ja, elvesztem a laza, jópasi imidzsemet.
Hát nem teljesen mindegy?
Valamennyi exszet le kellett volna zárni már, kitörölni a számokat, törölni a kapcsolatokat és továbblépni.
Továbblépni…
Vagy megtartani ezeket a kínos, „értékes és érdekes ember vagy, szívesen beszélgetek veled (ha te hívsz), szívesen találkozom veled (ha nincs jobb dolgom) meg minden, csak éppen nem lettem beléd szerelmes, szóval nélküled jobb, mint veled, még elváltan, gyerekekkel, negyvenpluszosan is.” kapcsolatokat.
Bár, ha ezt tettem volna, akkor az tavasz egyetlen szexuális eseménye is elmaradt volna. Azért vannak exek, akikkel még érdemes…, dehogy. Csak E.-t elkapták a hormonjai.
Pedig amúgy minden oké. Jó a meló (épp ma akartak előléptetni) eladjuk a házat (vehetek saját lakást) csodálatosak a gyerekeim ( ).
Azok bizony, csodálatosak.
Istenem….
Ha ők nem lennének, akkor már nem élnék. Felvágtam volna a nyaki aortámat B. előtt, hogy lássa: tényleg nem tudok nélküle élni. Hogy tényleg azért hagytam ott a családomat, mert inkább azt is bevállaltam, hogy együtt lehessünk. Hogy elhittem, hogy szeret és tényleg együtt fogunk élni.
Aztán nem úgy lett.
De szerencsére ezen sikerült túllépni, a két kicsi fiam L. és Zs. továbblendített és tovább tudatm lépni új kapcsolatok, új elutasítások és új kudarcok felé.
Hétfőn megyek a pszichiáterhez. megmondom neki, hogy a Venflaxin se vált be, ahogy a Sertralin és a Cipralex sem. Egyetlen nap sem éreztem egy hangyányit se jobban magam az elmúlt négy hónapban, kivéve azt a kettőt amikor úgy látszott hogy valami kialakul egy nővel. Persze mind a kettő másnapra visszakozott és a két napnyi jóérzés kb. két hétnyi extra-pocsék időszakkal lett kompenzálva.
Viszont a mellékhatások kicsinálnak. Szájszárazság (hm, meg kellene nézetni a vércukrot??) nyugtalan láb, kontrollálhatatlan álmosságrohamok (leginkább vezetés közben…) és orgazmusproblémák.
Nem, nem, nem olyankor….hanem olyankor!
Amikor már nagyon sóvárgok egy női test érintésére, a meztelenség látványára, az izgalomra és befizetem magam egy prostituáltra. Na ezeket az alkalmakat is tönkreteszi a gyógyszer. Az egyik alkalommal a lány rám szólt, hogy igyekezzek, jön a következő vendég…ma meg (kezdődik a nyár, juhhé!) kb. 30 másodperc alatt letudtam az akciót, pedig harminc perc volt fizetve.
Na és itt dőlt fel a borjú. Szedem azt a kemikáliát, semmit nem használ és semmit nem old meg, de amit lehet, elcsesz.
Szóval hazafelé vánszorogva megint szépen vegigvettem, hogy kiutazok Dániába, felszállok egy kompra, valahogy kijutok a fedélzetre és a tengerbe ugrom.
Vajon mennyi ideig leszek eltűntként nyilvántartva mielőtt halottá nyilvánítanak?
Szerző:
Ne ugorj a tengerbe szerintem,hülyeség.A Titanic című filmet láttad?
Szia.
Sajnálom, hogy ennyire nem vagy jól.
Amiket eddig szedtél, azok antidepresszánsok, lehet, hogy érdemes lenne nagoyn minimális dózis antipszichotikummal próbálkozni. Vagy hangulatstabilizálóval. Sztk-ba jársz dokihoz?
És nagyon zárójelben: lécci ezt ne *még elváltan, gyerekekkel, negyvenpluszosan is*. Tudod mi is emberek vagyunk, érző lények, nem leárazott, kidobható, selejtes áruk.
Magán dokihoz járok Pesten. Igaz, nem is írtam, de van hozzá Lamolep is, az már a Sertralinnal együtt ment és azóta folyamatosan
Nen nagyon értem miért kellene nekem antipszichotikum? Nem hallok hangokat, nincsenek téveszméim…(hacsak az nem, hogy szeretnék párkapcsolatban élni.)
A negyvenpluszos miatt bocsi, nem akartam senki érzékenységébe belegázolni, maga az érintett (az egyik ex) jellemezte így saját magát. Ok, értem, ni×××××ezni is csak az afroamerikaiaknak szabad.
Valamelyest. Miért érdekes?
A Skagerrak vize 8 fokos novemberben. Állítólag fél óra alatt teljesen kihűl az ember. Nagy előnye, hogy a testet soha az életben nem találják meg utána, szóval a szeretteimnek nem kell látniuk a maradványimat. Nem lesz temetés, síró rokonok, gyászruhás gyerekek…
?
?
Itt volt egy teljes hozzászólás, ami eltűnt…remélem nem én bénáztam valamit. Bocsánat, még új vagyok itt.
A hozzászólásban nagyon érdekes gondolatok voltak.
Igen, az valóban egy valid pont, hogy ha az ember leugrik a kompról és lebeg a 8 fokos vízben, akkor esetleg meggondolhatja magát, de akkor már késő…nos, ezt elkerülendő kell az öngyilkosság előtt minden más lehetséges alternatívát megpróbálni. Beszélni kell a pszichológussal, pszichiáterrel, a lelkisegélyjel, barátokkal, szülőkkel, exszekkel. Nem zsarolás, vagy fenyegetőzés formájában, hanem segítséget kérve. Természetesen egyik sem fog tudni segíteni (vagy nem is nagyon akar), ha esetleg igen, akkor halleluja, ha nem, akkor legalábbis addig le kell tudni érvelni őket, hogy megpróbáljanak továbbküldni minket / megszabadulni tőlünk. Persze szedni kell a gyógyszert, olvasni az okos könyveket, kiírni facebook postban hogy öngyilkosságra készülünk és segítséget kérünk. Nos, ha ez megtörtént és semmi sem segített, akkor lehet végrehajtani a végső lépést, oly módon, hogy az jelentős anyagi, időbeli ráfordítással és nehézségekkel járjon, ne lehessen impulzív döntés. Ha ez mind megvolt, akkor nem kell más, mint a vízben lebegve emlékeztetni magunkat arra, hogy miért vagyunk itt és arra, hogy diplomás szakemberek sem tudtak okosabbat mondani annál, minthogy „magának is akarnia kell a változást.” Biztos, hogy nem fogunk a hajó után úszni.
Egyébként szerintem test és lélek nem választható el, egységet alkot. Ha iszom, a testemben szívódik fel az alkohol, mégis a lelkem lesz szomorú tőle…
Kapcsolodva m.h. utolso mondatahoz, bennem meg az nem vilagos, hogy a problemaid a ket szek kozt pad ala eses utan kezdodtek, vagy korabban is megvoltak mar?
Daniaba en is ellatogatnek, de szerintem k@rvasz@r lehet kihulni a haborgo tengerben.
Raadasul mi van, ha vmi csoda folytan elobb faradsz ki, mint ahogy kihulnel?Elsullyednel mint a nyeletlen fejsze, kozben fulladoznal es bizonyosan vissza akarnad csinalni az egeszet. Gondold at ezt a haleledel verziot.
Magán dokihoz járok Pesten. Igaz, nem is írtam, de van hozzá Lamolep is, az már a Sertralinnal együtt ment és azóta folyamatosan
Nen nagyon értem miért kellene nekem antipszichotikum? Nem hallok hangokat, nincsenek téveszméim…(hacsak az nem, hogy szeretnék párkapcsolatban élni.)
A negyvenpluszos miatt bocsi, nem akartam senki érzékenységébe belegázolni, maga az érintett (az egyik ex) jellemezte így saját magát. Ok, értem, ni×××××ezni is csak az afroamerikaiaknak szabad.
ó értem
szóval van hangulatstabilizálód
én 4,5 év leforgása alatt 14 gyógyszert szedtem
neked is érdemes lenne még próbálkozni!!
ó azt is értem, szóval egy nő mondta magára, akkor bocsánat
írnék még de a szgépem a laptopjaim (mindegyik 1000 éves) meghaltak
*
am. jól értem h az a gond h egy új szerelem kedvéért otthagytad a családod és aztán szakítottatok az új nővel? ez mikor volt?
ó értem
szóval van hangulatstabilizálód
én 4,5 év leforgása alatt 14 gyógyszert szedtem
neked is érdemes lenne még próbálkozni!!
ó azt is értem, szóval egy nő mondta magára, akkor bocsánat
írnék még de a szgépem a laptopjaim (mindegyik 1000 éves) meghaltak
*
am. jól értem h az a gond h egy új szerelem kedvéért otthagytad a családod és aztán szakítottatok az új nővel? ez mikor volt?
Három éve jöttem el otthonról, igen egy nagy szerelem volt, de aztán B. egy 30 évvel idősebb pénzeszsákot választott. Én meg már nem tudtam érezni semmit az exnejem iránt. Elváltunk.
A gond az, hogy azóta minden párkapcsolatom kudarcba fullad és mind ugyanúgy: elkezdünk együttjárni, majd egy napon (2-4 hónap) a nő bejelenti: Tök jó fej vagyok, intelligens meg minden, de ő nem lett szerelmes, úgyhogy helló. Most éppen egy interjúsorozatot csinálok az exszekkel és ugyanazok a válaszok jönnek: nem csináltam semmit rosszul, mindenben ok vagyok, csak bennük nem alakult ki aminek ki kellett volna alakulnia. Tudom, ez teljesen ok ha egyszer fordul elő, de én most tartok kb. 5-6-nál és nem tudok rájönni, miért történik ez, de már nagyon utálom, félek az egésztől és elegem van…
Csodálom a kitartásodat, én nem fogom ilyen sokáig gyűrni ezt, pláne azután, hogy egy cikkben azt olvastam, hogy a depressziósok 50 %-a semmit sem javul a gyógyszerek hatására…
ó értem
szóval van hangulatstabilizálód
én 4,5 év leforgása alatt 14 gyógyszert szedtem
neked is érdemes lenne még próbálkozni!!
ó azt is értem, szóval egy nő mondta magára, akkor bocsánat
írnék még de a szgépem a laptopjaim (mindegyik 1000 éves) meghaltak
*
am. jól értem h az a gond h egy új szerelem kedvéért otthagytad a családod és aztán szakítottatok az új nővel? ez mikor volt?
Három éve jöttem el otthonról, igen egy nagy szerelem volt, de aztán B. egy 30 évvel idősebb pénzeszsákot választott. Én meg már nem tudtam érezni semmit az exnejem iránt. Elváltunk.
A gond az, hogy azóta minden párkapcsolatom kudarcba fullad és mind ugyanúgy: elkezdünk együttjárni, majd egy napon (2-4 hónap) a nő bejelenti: Tök jó fej vagyok, intelligens meg minden, de ő nem lett szerelmes, úgyhogy helló. Most éppen egy interjúsorozatot csinálok az exszekkel és ugyanazok a válaszok jönnek: nem csináltam semmit rosszul, mindenben ok vagyok, csak bennük nem alakult ki aminek ki kellett volna alakulnia. Tudom, ez teljesen ok ha egyszer fordul elő, de én most tartok kb. 5-6-nál és nem tudok rájönni, miért történik ez, de már nagyon utálom, félek az egésztől és elegem van…
Csodálom a kitartásodat, én nem fogom ilyen sokáig gyűrni ezt, pláne azután, hogy egy cikkben azt olvastam, hogy a depressziósok 50 %-a semmit sem javul a gyógyszerek hatására…
Kapcsolodva m.h. utolso mondatahoz, bennem meg az nem vilagos, hogy a problemaid a ket szek kozt pad ala eses utan kezdodtek, vagy korabban is megvoltak mar?
Daniaba en is ellatogatnek, de szerintem k@rvasz@r lehet kihulni a haborgo tengerben.
Raadasul mi van, ha vmi csoda folytan elobb faradsz ki, mint ahogy kihulnel?Elsullyednel mint a nyeletlen fejsze, kozben fulladoznal es bizonyosan vissza akarnad csinalni az egeszet. Gondold at ezt a haleledel verziot.
A 20-as éveimben is voltak ilyesmi probémáim, de akkor a terapeutámmal pár év alatt, gyógyszerek nélkül egész szépen rendbejöttem. Utána 10-15 évig jól ment minden: karrier, házasság, mintaapa, mintaférj. És három éve volt a két szék közé, no azóta gyalázatosan megy minden. Visszamentem a régi terapeutámhoz, ő próbálkozott két évig és idén januárban azt mondta, hogy elfogytak az eszközei, érzi a saját korlátait mint pszichológus és továbbküldött a pszichiáterhez akihez azóta is járok.
Ahogy írtam, csak olyan öngyilkossági verziónak van értelme, ami nagy nehézséggel és adott esetben kínnal jár; végül is az életemről és a két gyerekem elárvulásáról van szó. Szóval itt nem lehet gagyizni, ha fulladás, akkor fulladás, ha haleledel, akkor haleledel.
Persze „jobb volna még élni”, és intenzíven keresem a segítséget. Ezért vagyok itt.
„A gond az, hogy azóta minden párkapcsolatom kudarcba fullad és mind ugyanúgy: elkezdünk együttjárni, majd egy napon (2-4 hónap) a nő bejelenti: Tök jó fej vagyok, intelligens meg minden, de ő nem lett szerelmes, úgyhogy helló. Most éppen egy interjúsorozatot csinálok az exszekkel és ugyanazok a válaszok jönnek: nem csináltam semmit rosszul, mindenben ok vagyok, csak bennük nem alakult ki aminek ki kellett volna alakulnia. Tudom, ez teljesen ok ha egyszer fordul elő, de én most tartok kb. 5-6-nál és nem tudok rájönni, miért történik ez, de már nagyon utálom, félek az egésztől és elegem van…”
Ez elég szomorú valóban.
Ezzel a bizonyos B.vel mennyi ideig tartott és akkor jól értem, hogy vele más miatt lett vége, mint a későbbi partnereiddel?
A későbbiekkel nagy lángoló szerelemmel indul a kapcsolat? Meglehetősen hasonló típusú nőket választasz? Te mit mondanál, milyen típusú nők vonzanak, kiket választasz? És te milyennek mondanád magad? Milyen ember vagy akkor, amikor vadidegenként egy nő téged választ, mit lát belőled? Azok a nők, akiket választasz, tényleg olyanok, mint amilyennek elképzelted őket? Azok a nők, akik téged választanak, tényleg olyan férfit találnak személyedben, mint amilyenre számítottak?
Kedves leroi!
Én huszonnégy éve szedek gyógyszert, néha nem hatottak, de azt akarom neked mondani, hogy az elmúlt egy évben kipróbáltunk hatféle gyógyszert, öt nem hatott, de a hatodik, amikor már feladtam minden reményt és ön-euthanáziára készültem, elkezdett hatni és kihúzott a permanens szenvedésből. Nálam ez a Fevarin nevű gyógyszer, de nálad talán más válik be. A gyerekeidet eléggé tönkrevágná, ha megölnéd magad, engem is ez tart vissza.
Hm, értem.
Nem lehet hogy kissé görcsösen akarod ezt a parkapcsolat dolgot? Kicsit olyan, vagy nekem legalábbis úgy jön le, mintha ettől várnad az allapotjavulast… Pedig először helyre kene jonni, es utana társat keresni, nem?
Tyű, mennyi kérdés! Köszönöm az érdeklődést és a segítő szándékot.
Ezzel a bizonyos B.vel mennyi ideig tartott és akkor jól értem, hogy vele más miatt lett vége, mint a későbbi partnereiddel?
Először volt egy 5 hónapos szakasz, ekkor még titokban, csaltam a feleségem (jöhet a megkövezés 🙂 ). Aztán belépett a képbe a pénzeszsák és akkor B. kirúgott. Rá egy hónapra a feleségem megtalálta a levelezésünket, és kitört a balhé. Eljöttem otthonról, visszamentem, balhé, megint eljöttem…közben B. beköltözött a pénzeszsákhoz és bejelentkezett nálam, megint összejöttünk, most ő csalta a pasit. Ez hat hónapig tartott, aztán kiprovokált egy szakítást és azóta nem lép velem kapcsolatba, megváltozott a telszáma, stb. Ennek két és fél éve.
A későbbiekkel nagy lángoló szerelemmel indul a kapcsolat?
Nem, ezek ilyen „felnőtt” kapcsolatok voltak, mindkettőnknek volt korábbi házassága, gyerekei, munkája, karrierje, szóval ritkábban találkozgattunk és toleráltuk, hogy a másik nem mindig ér rá, a gyerekeivel van, szüleivel tölti a hétvégét, stb.
Meglehetősen hasonló típusú nőket választasz?
Igen, általában művelt, intelligens, érzelmileg kiegyensúlyozott(nak látszó) nők, elváltak/megözvegyültek, önállóak, van munkájuk, karrierjük, barátaik, gyerekeik.
Te mit mondanál, milyen típusú nők vonzanak, kiket választasz?
Lásd fent, plusz fontos a jó szex. Nem bírom a…hm…”molettséget”, volt ilyen kapcsolatom is, de onnan én léptem ki, mert szenvedés volt a szex. ( A molettség alatt ne 10-15 kiló pluszra gondoljunk, hanem 100 kg feletti nőkre.)
És te milyennek mondanád magad?
Intelligens, kedves, türelmes, vicces, kreatív, nagyon családszerető, nagyon szeretik a gyerekek (voltam óvóbácsi és alsós tanító is, nagyon szerettek a skacok és a saját fiaimmal is nagyon jó a viszony) magas, sportos kb. 15 kiló plusszal, állítólag jó az ágyban. Nagyon könnyen kezdek el ragaszkodni, sértődékeny vagyok, gyakran látom sötét színben a dolgokat és kishitű is vagyok, könnyen kétségbe esek és sokat szenvedek (mármint magamban, amikor érzem, hogy csúszik szét a kapcsolat.) Az egyik ex azt mondta, hogy van egy nőies oldalam, amit ő nem látott az elején és ez baj…
Milyen ember vagy akkor, amikor vadidegenként egy nő téged választ, mit lát belőled?
Végre egy normális pasi, aki magas, kedves és intelligens, akivel jókat lehet beszélgetni.
Azok a nők, akiket választasz, tényleg olyanok, mint amilyennek elképzelted őket?
Úgy gondolom, igen. Volt akiről menet közben derült ki, hogy kurva gazdag, na az nem volt ráírva (ezt most nem viccnek szánom, nagyon visszafogottan nézett ki, aztán mikor megláttam az Audit meg a rózsadombi lakást, akkor kicsit leesett az állam… 🙂 )
Azok a nők, akik téged választanak, tényleg olyan férfit találnak személyedben, mint amilyenre számítottak?
Hááát, ez egy jó kérdés, nem tudom, a mellékelt ábra szerint nem. És itt dől meg a „nők az intelligenciára buknak” tétel, mert nem butultam el gyorsan egyetlen kapcsolatban sem…szóval nem tudom (és ők sem tudják, vagy nem mondják), hogy hol csúszik ez félre.
Ha van még kérdésed, ne kímélj…
Én huszonnégy éve szedek gyógyszert, néha nem hatottak, de azt akarom neked mondani, hogy az elmúlt egy évben kipróbáltunk hatféle gyógyszert, öt nem hatott, de a hatodik, amikor már feladtam minden reményt és ön-euthanáziára készültem, elkezdett hatni és kihúzott a permanens szenvedésből. Nálam ez a Fevarin nevű gyógyszer, de nálad talán más válik be. A gyerekeidet eléggé tönkrevágná, ha megölnéd magad, engem is ez tart vissza.
Szia Eszter!
Teljesen komolyan kérdezem, hogy honnan fogom tudni, hogy hat egy gyógyszer? Én egy egyszerű léleknek tartom magam, ha megvan a négy P, akkor elégedett vagyok és élem az életemet. Viszont most a legfontosabb P hiányzik és el nem tudom képzelni, hogy enélkül én elégedett, optimista, vagy a jövőre igent mondó ember legyek, bármennyi szerotonin is van a szinapszisaimban… a gyerekek tönkrevágása abszolút igaz, ezért vagyok itt, járok a pszichiáterhez, jelentkezek a Társteremtő programra, stb. Csak éppen nem segít semmi…
OFF
(régen az egyik újságban rendszeresen olvastam a tárcáidat és nagyon szerettem is őket…az újság nevére már nem emlékszem, de a tiedre igen. Remélem, fogsz írni a közállapotokról, volna téma bőven…)
Hm, értem.
Nem lehet hogy kissé görcsösen akarod ezt a parkapcsolat dolgot? Kicsit olyan, vagy nekem legalábbis úgy jön le, mintha ettől várnad az allapotjavulast… Pedig először helyre kene jonni, es utana társat keresni, nem?
Jó felvetés, más is mondta már, csak az a gond, hogy én a párkapcsolat hiánya (és a csalódások) miatt vagyok szétesve. Vagyis addig nem fogok helyrejönni amíg nem lesz párkapcsolatom, de (sokak szerint) addig nem lesz párkapcsolatom amíg helyre nem jövök. A 22-es csapdája…
Masik: elvalt, fuggetlen, magabiztos partnereket valasztasz magadnak. Szerintem mindannyian ismerjuk ezt a tipust. Altalaban intelligens, jo tarsalkodo stb. Altalaban mindegyik serult – az igazi magabiztossag nem erzi szukseget annak, hogy kivulrol es azonnal lattassa magat. Ha ranezel egy nore, es azonnal latod, mennyire hatarozott stb, biztosra veheted, tulkompenzal (nekem elhiheted, en egy narcisztikus szemelyisegzavaros no vagyok, tudom, mit beszelek). 10%-a ezeknek a noknek alig varja, hogy megnyilhasson egy kapcsolatban, es vegre megpihenhessen az „igazi” mellett. 90% azonban olyan sok ideje titkolja-vedi az igazi enjet, hogy mar talan soha az eletben nem fog kiderulni (meg a maga szamara sem), hogy o valojaban kicsoda.
40+os, intelligens ficko vagy. Biztos vagyok benne, hogy mar huszas eveidben is talalkoztal ezzel a novel, ennek a nonek a huszas eveiben jaro valtozataval, es pontosan tudtad, ezzel a nore mennyire juthatsz. Ugy igazabol. Es nem kezdtel ezzel a novel akkor – ha legalabbis jol sejtem, exnejed meroben mas tipus.
(Folytatom tovabb egy uj hozzaszolasban, csak most ezt elkuldom, mert elobb is elszallt a mondandom, es most mar felek.)
Szoval belekezdtel egy jatszmaba, aminek a sikeressegenek az eselye 1:10. De lehet, hogy meg tul kedvezo aranyt is mondtam. Es 6 norol igazolodott be eddig, hogy bizony, a 90%-ba tartozott. Nyilvanvalo, hogy te a tukorkepedet keresed, az intelligens, elvalt, jo humoru not, akivel kolcsonosen megertitek es meg tudjatok gyogyitani egymast, es az, hogy ezt a partnert megtalald, kulonosen ezek kozott a fuggetlen nok kozott, egyaltalan nem konnyu dolog. Miert hitetted el magaddal az ellenkezojet?
Amit en latok: allsz egy erdoben, amelyben van sok fa. Egy bizonyos magassag es atmero utan akarmelyik fa megfelelo lenne mar arra, hogy kifaragd (!) belole azt a targyat, ami neked kell. Ebbol a tartomanybol mar valaszthatnal vekonyat is, vastagat is. Es te odaallsz a legvastagabbhoz, vagod, vagod, aztan egyszer csak azt mondod, hogy ez tul nehez.
Kerdesem: miert a legvastagabbat, a legnehezebbet valasztottad? Biztos vagyok benne, hogy vannak meg nok, akiket szepnek talalsz, megis abba a kategoriaba nyultal bele, ahol biztos, hogy az elso hat partner igenis rossz lesz. Ennyire elvakultan biztal megis a sikeredben, vagy ennyire akartad szabotalni a boldogulasodat? (Tenyleg, arrol nem beszeltel, hogy a gyerekeitek hogyan viseltek a valasotokat… ugye, nem akarod magad megbuntetni a felrelepeseid miatt?)
Es azt sem ertem, hogy oke, hogy te EZT, eppen ezt a fat akartad – de miert nem valasztasz egy konnyebben vaghatot, ha mar ennyire erzed, hogy neked ez TUL nehez? Ott van meg egy csomo jo fa, de te meg sem akarod latni oket. Ha ez nem megy, elhajitod a fejszet, es inkabb hazamesz….
Mikor hitted el, hogy neked a legnehezebbel kell mindig probalkoznod? Ki hitette ezt el veled?
Mi volt az a hianyerzet, amit hiaba probaltal atutni a feleseged es a te kozotted levo falon? Mi az, amit nem probalt meghallani?
B. is mar ilyen negyven pluszos, elvalt no volt? Mar akkor serultnek erezted magadat, mikor ratalaltal? Ha igen, miert?
Eleg sokfajta benyomasom tamadt, mikozben olvastalak. Erzekeltem nehany ellentmondast (mobilrol vok, igy keptelenseg lenne masolni-beilleszteni [olyan maceras, h elobb dobnam ki az ablakon a telefont, semmint a dolog vegere ernek], de azert remelem, ertheto leszek). Szoval:
1) Eloszor azt irtad, a hazassagodnak azert lett vege, mert a B-vel valo kapcsolat utan mar nem ereztel a nejed irant semmit. Aztan leirod, hogy tobbszor probaltal visszamenni a nejedhez, csak mindig „kitort a balhe”. Nem lehet, hogy a vegen meg mindig hozza akartal volna visszamenni, csak mar onvedelembol nem ereztel „semmit”?
2) Azt irtad, az exeidnek az egvilagon semmi bajuk nem volt veled. Aztan megemlited, hogy valakinek a noies oldalad igenis baj volt. (Szerintem, ha egy ferfinak van noies oldala, az egyaltalan nem baj, tehat csak annyira hivnam fel a figyelmed, hogy elhangzani itt viszont elhangzott valami, amit a partner kifogasolt benned.)
Amit hianyolok: egyaltalan nem irtad le, hogy miert KEZDTEL BELE ebbe a felrelepos sztoriba. Tapasztalataim alapjan az ember akkor lep felre, ha ugy erzi, valamit nagyon nem kap meg a kapcsolataban. Eloszor a parjanak jelzi a hianyerzetet, es sokszor eveken-evtizedeken keresztul probalna jelezni. De nem kap pozitiv valaszt. Aztan egyszer csak felrelep – es az is fontos, hogy nem az az elso reakcio, hogy kilep a kapcsolatbol, es aztan kezd bele barmi masba… a felrelepes mindig valamilyen uzenet a parod fele. Te mit akartal uzenni? Es milyen reakciot vartal korabban, mikor vegigporgetted a fejedben, hogy vajon milyen lesz, ha lebuksz a megcsalos tortenettel? Azt vartad, hogy a parod majd radobben, mennyire magadra hagyott?
En inkabb ilyen kerdesekre koncentralnek.
Nagyon sok mindennel egyetértek, nagyon sok mindent másként látok.
Érzés szintjén úgy érzem, hogy Leroi már nem szeretette a feleségét. És nem akart vele lenni.
A férfiak nőies oldalával semmi baj. Csak ne legyen túl sok.
Most megint egyszerű vagyok, mint a faék, de szerintem SOK férfi (nem mind és nem tudok százalékot mondani) pusztán azért lép félre, mert a másik nő más. Az egyik szőke, a másik barna, az egyik bögyös, a másik lapos, az egyik kedves, a másik hisztis.
Az is igaz, hogy megkülönböztetném azt a fajta félrelépést, ami nagyon gyakori és sajnos óriási károkat okoz. Nevezzük ezt „fáradt és lestrapált feleségem van otthon meg kicsi bőgő gyereke(i)m, rám semmi idő és energia nem marad, én vagyok a sor végén, a hátam közepére kívánom őket”. Hát nem egy, nem kettő nőt ismerek, akit egészen kicsi gyerek(ek)kel hagytak ott.
Folyt. köv.
Igen, Leroi a másik blogbejegyzésedből idéznék: „Aztán az, hogy a talpraesett, önálló, anyagilag független nőknek mi a franc kellhet, na erre nem tudom a választ, de frankón…”
Igen, Phil jól írja, egy átlagos nő NEM akar erős lenni, nem akar ő lenni a „nagyobb” a kapcsolatban…
Arra vágyik, hogy ő lehessen a gyenge, a gyámoltalan, a segítségre szoruló és a segítséget megkapó. Jó, nyilván vannak egészséges nők, ott másként kellene ezt megfogalmazni. Ők nyilván egyenrangú kapcsolatot keresnek, ahol azért NÉHA gyengének mutatkozhatnak.
Szerintem így nem lehet kezdeni egy kapcsolatot, hogy majd a kedvemre megformálom a másikat. Éppenséggel az elfogadással lehet nagyon sokat segíteni és közel kerülni a másikhoz. BÁRMILYEN nehéz is. És ha már megvan ez elfogadás, a megértés, a jó szándék, akkor a másik talán elkezd változni. Mert lehet változni, de változtatni sztem nem.
Nekem az az érzésem, hogy B. egy nagyon szép, nagyon fiatal nő (gyermektelen), aki Leroi minden álmát megtestesíteni látszott, csak éppen lelépett ugye a pénzeszsákkal. Ez pedig leszedte őt a piedasztálról és kiderült, hogy mégsem tökéletes. Másfelől szeretősdit kellett vele játszani, előbb egyik irányba, aztán másik irányba, ami lássuk be, rohadt izgalmas lehet, de az ember jóra törekszik és egy ilyen titkos viszony egy idő után felőrli az embert, ha csak nem rossz, romlott.
Nem, m.h., nincs olyan, h egy ferfiban tul sok a no. Ez a kijelentes azt sejteti, h az ilyen ferfival problema van. Pedig nincs. A noies ferfival nincs baj, sot meg is talalja a maga parjat, altalaban egy ferfias no szemelyeben. Tehat ez ok.
Lehet, hogy leroi kiszeretett a parjabol + vonzotta a mas. De ha csak eennyirol van szo, akkor az a logikus lepes, hogy kilep a kapcsolatbol. Nem az, hogy FELRElep. Aztan ezt titkolja. Aztan a „balhe” utan meg egyszer megprobal visszamenni. Na, ITT nem stimmel valami.
„Nem, m.h., nincs olyan, h egy ferfiban tul sok a no. Ez a kijelentes azt sejteti, h az ilyen ferfival problema van. Pedig nincs. A noies ferfival nincs baj, sot meg is talalja a maga parjat, altalaban egy ferfias no szemelyeben. Tehat ez ok. Lehet, hogy leroi kiszeretett a parjabol + vonzotta a mas. De ha csak eennyirol van szo, akkor az a logikus lepes, hogy kilep a kapcsolatbol. Nem az, hogy FELRElep. Aztan ezt titkolja. Aztan a „balhe” utan meg egyszer megprobal visszamenni. Na, ITT nem stimmel valami.”
Phil, ma veszekedős napunk lesz? 🙂
Jó, akkor legyen úgy, ahogy mondod. Tényleg. Igazat adok neked ősziintén, mindenkiben legyen annyi nőies, amennyi belefér, akár nőről, akár férfiről van szó. És nyilván mindenki MÁST lát a másik emberben.
Jó-jó, szerintem sem szép dolog ez a félrelépős dolog, és az a jó pár nő, akiket ismerek (és személyesen, tehát nem virtuálisan)(ez a bizonyos „kicsi gyerekek vannak és apu elhanyagolva érzi magát”), azokat úgy megcsalta a férjük és úgy lelépett, hogy csak na. Szóval nem egyedi eset. Emiatt meg kell vizsgálni, hogy mi is történik itt. Mert nyilván a nők is hibáznak. Sok nő például átmegy ősanyába és tényleg elhanyagolja a férjét. Az, hogy néhány esetben a férfi megpróbál visszamenni, szerintem becsülendő, felmérik a kárt, amit a feleségüknek és a gyerekeknek okoztak és megpróbálnak korrigálni.
Egyaltalan nem akartam veszekedni, ha igy erzekelted, vmi nagyon felrement. En meg mindig szeretlek, nyugi, csak azt fejeztem ki, h en maskepp gondolom. 🙂
En am nem ott ragadnek le, h szep-e, vagy sem a felrelepes, nem akarok sem moralizalni, sem altalanositani. Annyit szerette volna csak mondani, h a felrelepes egy nagyon is ertheto dolog, es altalaban nagyon osszetett a motivacios hattere. Erdemes lenne szetboncolgatni.
Én is szeretlek.
Tudom, hogy nem veszekedünk, humorizálni próbáltam, nem sikerült.
Igeeeen, tök érdekes lenne boncolgatni!
Velem csak egyoldalúan lehet humorizálni. Értsd: ha én humorizálok, kötelezően röhögnöd kell. 😉 Fordított esetben ne várd, hogy értsem a viccet. Nem fog menni. 🙂
Bakker szerintem itt valami nagyon félre ment. Ha egy férfi vagy nő elhagyta a párját egy másik miatt aztán azért akar visszatérni, mert az nem jött össze, az szerintem elég gáz. Tartás is van a világon. Persze olyan is van, hogy valaki egyszerre kettőt szeret, de ez arra utal, hogy valamelyikkel probléma van. Ennél durvább dolgok is eszembe jutottak, főleg a nem tudok kurvázni a gyógyszerek miatt résztől, de azt inkább megtartom magamnak.
Szerintem így nem lehet kezdeni egy kapcsolatot, hogy majd a kedvemre megformálom a másikat. Éppenséggel az elfogadással lehet nagyon sokat segíteni és közel kerülni a másikhoz. BÁRMILYEN nehéz is. És ha már megvan ez elfogadás, a megértés, a jó szándék, akkor a másik talán elkezd változni. Mert lehet változni, de változtatni sztem nem.
Nekem az az érzésem, hogy B. egy nagyon szép, nagyon fiatal nő (gyermektelen), aki Leroi minden álmát megtestesíteni látszott, csak éppen lelépett ugye a pénzeszsákkal. Ez pedig leszedte őt a piedasztálról és kiderült, hogy mégsem tökéletes. Másfelől szeretősdit kellett vele játszani, előbb egyik irányba, aztán másik irányba, ami lássuk be, rohadt izgalmas lehet, de az ember jóra törekszik és egy ilyen titkos viszony egy idő után felőrli az embert, ha csak nem rossz, romlott.
Bakker szerintem itt valami nagyon félre ment. Ha egy férfi vagy nő elhagyta a párját egy másik miatt aztán azért akar visszatérni, mert az nem jött össze, az szerintem elég gáz. Tartás is van a világon. Persze olyan is van, hogy valaki egyszerre kettőt szeret, de ez arra utal, hogy valamelyikkel probléma van. Ennél durvább dolgok is eszembe jutottak, főleg a nem tudok kurvázni a gyógyszerek miatt résztől, de azt inkább megtartom magamnak.
Szerintem tartózkodjunk attól, hogy minősítsük leroi problémáit. Mi sem szeretjük, ha x, y dolgainkat minősítik (feketebárányság és egyebek). Inkább csak a szétbogózásban próbáljunk meg segíteni.
Igazad van. Elnézést a minősítésért. Úgy tűnik elveszettem empatikus képességemet
Bakker szerintem itt valami nagyon félre ment. Ha egy férfi vagy nő elhagyta a párját egy másik miatt aztán azért akar visszatérni, mert az nem jött össze, az szerintem elég gáz. Tartás is van a világon. Persze olyan is van, hogy valaki egyszerre kettőt szeret, de ez arra utal, hogy valamelyikkel probléma van. Ennél durvább dolgok is eszembe jutottak, főleg a nem tudok kurvázni a gyógyszerek miatt résztől, de azt inkább megtartom magamnak.
Szerintem tartózkodjunk attól, hogy minősítsük leroi problémáit. Mi sem szeretjük, ha x, y dolgainkat minősítik (feketebárányság és egyebek). Inkább csak a szétbogózásban próbáljunk meg segíteni.
Panda, szerintem semmi baj nincs veled vagy azzal, hogy úgy reagáltál, ahogy.
Ugyanakkor Phil-lel is egyetértek, nem jó, ha kritikusak vagyunk egymással. (Én például sajnos nagyon az vagyok.)
Ha meg kéne mondanom, hogy mit tanultam az életben, akkor az az lenne, hogy amikor azt gondoltam valamiről, hogy „na ezt én SOHA nem tenném meg”, sajnos azt megtettem. És jól el lehetett gondolkozni arról, hogy érdemes volt-e elítélni azokat, akik megtették.
Nekem sem szimpatikus az, hogy valaki megcsalja a partnerét, az sem, hogy hagyja, hogy vele csalja meg valaki a partnerét, az sem, hogy nők simán belemennek szeretői kapcsolatba még akkor is, ha tudják, hogy a szeretőjüknek családja van, a kurvázás sem szimpi, elhiheted.
De ezeket leírva tudom, hogy velem is előfordulhat ezek közül szinte bármi. A kurvázás nem valószínű.
Na, itt kaptam az ívet rendesen, szóval ideje megszólalni:
A házasságom és az ő tönkremenetele: Valóban, amikor ott álltunk az anyakönyvvezető előtt, én sem gondoltam volna, hogy ez valaha megtörténik. De megtörtént. Hadd ne írjam le az egész sztorit, könyveket beszéltünk tele a feleségemmel, meg a párterapeutákkal. Én nem azért akartam visszamenni, mert bármit is éreztem, hanem elsősorban a gyerekek miatt, meg azért is, mert annyira azért vagyok gyáva hogy ragaszkodjak a jól ismert rosszhoz az ismeretlennel szemben. A feleségem azért akart engem vissza (gondolom) mert meg akarta mutatni, hogy ezt nem lehet vele megcsinálni, meg sokáig szeretett is vagy csak azt hitte. Most nagyon jól elvan az új pasival, akivel sokkal törődőbb és figyelmesebb mint velem volt…
B. B kilenc évvel fiatalabb (a történtek idején 35-36), hajadon, gyermektelen, nem különösebben feltűnő jelenség. Nem tudom megmondani (illetve csak belemagyarázásaim vannak) hogy miért lobbant fel a nagy szerelem, ő miért ment bele a szeretősdibe, mikor az első dolog amit mondtam neki az az volt, hogy én a gyerekeimet soha el nem hagyom. Neki így is kellettem. Egy darabig. Aztán persz másképp álltam hozzá én is, de akkor már késő volt.
folyt. köv., cscak kissé akadozik minden….
A nők: PhilC, azt hiszem mi nem egyfelé ülünk a lovon. Én nem úgy érzem, hogy én kifaragnék embereket egy párkapcsolathoz. Én hiszek abban, hogy az embereknek van egyéniségük, amit meglátunk bennük és nem beléjük látunk/képzelünk. Amilyen nőket választok is ebből vezethető le, egyszerúen velük érzem jól magamat, az ilyen emberek társaságára vágyom mindenfajta faragás nélkül. Próbálkoztam buta/műveletlen/randa/dagadt (BMRD) nőkkel is, de az borzasztó volt. Egyébként a feleségem is ilyen, nagyon csinos, magas, karcsú, szarkasztikus humora van és PhD fokozattal egyetemi tanár. Az azóta volt nők között van három PhD az egyetemi/kutatóintézetes világból, egy multis csúcsvezető, milliós fizetéssel, egy jól menő vállalkozó hasonló anyagi kvalitásokkal és egy minisztériumi háttérintézménynél dolgozó szakértő. Ennek megfelelő személyiséggel, intelligenciával, stb. (Akit érdekel: Igen, mind a hatan liberálisok, és szívből rühellik a mostani rendszert.)
Egyszóval ennél a mostaninál csak egyrosszabb létezhetne: Ha egy BMRD nőnek kellen szerelmet hazudnom csak hogy ne legyek egyedül. Akkor inkább a Skagerrak jeges vize…
Talán meg kellene próbálkozni egy okos, szép, konzervatív nővel…
A kurvák: Bocs hogy ezt mondom, de nem értem mit lehet ezen nem érteni. Férfiként előfordul az, hogy nem tudom már többé elviselni a szex hiányát és ilyenkor lehet a szolgáltatókhoz fordulni. Ez nem szerelem, nem párkapcsolati probléma, ez csak az, ami: egy szép női test érintése, illata, a meztelenségének látványa, meg a többi, amit most nem írnék le. Egy rövid ideig tart és semmit nem old meg. Őszintén szólva emiatt mindig is nagyon irigyeltem a nőket: ha ők akarnak csak szexet elég lemenniük valamelyik szóórakozóhelyre és ha eléggé feltünően rázzák magukat, valaki felszedi őket egy egyéjszakás kapcsolatra ( ha nem többre) És még az italukat is kifizetik. 🙂
A gyógyszer: És itt jön a folytatás: A gyógyszert szedem, szedem semmi nem jobb tőle. Viszont az orgazmusprobléma itt van. Teljesen össze-vissza. Kiszámíthatatlan. Vajon rendbejön ha elhagyomn a gyógyszert? Vajon valamelyik állapotban megragad? Lehet, hogy végre összejön valami valakivel és éppen ez miatt fog szétesni…kell ez nekem? Akarom én ezt?
Jó lesz a Brintellix. Eszedbe sem jut tőle ilyesmi.
Őszintén szólva emiatt mindig is nagyon irigyeltem a nőket: ha ők akarnak csak szexet elég lemenniük valamelyik szóórakozóhelyre és ha eléggé feltünően rázzák magukat, valaki felszedi őket egy egyéjszakás kapcsolatra ( ha nem többre) És még az italukat is kifizetik. 🙂
haha! szerintem minden pasi irigyli néha emiatt a nőket, köztük időnként én is. ugyanakkor ez egy elég fals megközelítés, mert a nők többsége tudomásom, és tapasztalatom szerint ritkán jön ki igazán jól ebből a helyzetből, a konkrét példánál maradva ritkán lesz számára valóban élvezhető egy efféle kaland (és ezt nagyon finoman fogalmaztam meg!), arról nem is beszélve, hogy egy jelentős részük nem is vágyik ilyesmire, vagy egészen más elképzelései vannak a szexről, annak körülményeiről, módjáról, satöbbi. csak azt akarom mondani, hogy ettől a helyzettől legtöbbször ők sem azt kapják amit igazán szeretnének, vagy amire vágynának. ha általánosságban ugyanúgy képzelnék el a szexet mint a férfiak, hasonló motivációik és elvárásaik lennének kétségtelenül kibaszottul szerencsések lennének, így viszont annyira talán nem is.
Őszintén szólva emiatt mindig is nagyon irigyeltem a nőket: ha ők akarnak csak szexet elég lemenniük valamelyik szóórakozóhelyre és ha eléggé feltünően rázzák magukat, valaki felszedi őket egy egyéjszakás kapcsolatra ( ha nem többre) És még az italukat is kifizetik. 🙂
haha! szerintem minden pasi irigyli néha emiatt a nőket, köztük időnként én is. ugyanakkor ez egy elég fals megközelítés, mert a nők többsége tudomásom, és tapasztalatom szerint ritkán jön ki igazán jól ebből a helyzetből, a konkrét példánál maradva ritkán lesz számára valóban élvezhető egy efféle kaland (és ezt nagyon finoman fogalmaztam meg!), arról nem is beszélve, hogy egy jelentős részük nem is vágyik ilyesmire, vagy egészen más elképzelései vannak a szexről, annak körülményeiről, módjáról, satöbbi. csak azt akarom mondani, hogy ettől a helyzettől legtöbbször ők sem azt kapják amit igazán szeretnének, vagy amire vágynának. ha általánosságban ugyanúgy képzelnék el a szexet mint a férfiak, hasonló motivációik és elvárásaik lennének kétségtelenül kibaszottul szerencsések lennének, így viszont annyira talán nem is.
Kösziiiiiiiiiiii.
A nők: PhilC, azt hiszem mi nem egyfelé ülünk a lovon. Én nem úgy érzem, hogy én kifaragnék embereket egy párkapcsolathoz. Én hiszek abban, hogy az embereknek van egyéniségük, amit meglátunk bennük és nem beléjük látunk/képzelünk. Amilyen nőket választok is ebből vezethető le, egyszerúen velük érzem jól magamat, az ilyen emberek társaságára vágyom mindenfajta faragás nélkül. Próbálkoztam buta/műveletlen/randa/dagadt (BMRD) nőkkel is, de az borzasztó volt. Egyébként a feleségem is ilyen, nagyon csinos, magas, karcsú, szarkasztikus humora van és PhD fokozattal egyetemi tanár. Az azóta volt nők között van három PhD az egyetemi/kutatóintézetes világból, egy multis csúcsvezető, milliós fizetéssel, egy jól menő vállalkozó hasonló anyagi kvalitásokkal és egy minisztériumi háttérintézménynél dolgozó szakértő. Ennek megfelelő személyiséggel, intelligenciával, stb. (Akit érdekel: Igen, mind a hatan liberálisok, és szívből rühellik a mostani rendszert.)
Egyszóval ennél a mostaninál csak egyrosszabb létezhetne: Ha egy BMRD nőnek kellen szerelmet hazudnom csak hogy ne legyek egyedül. Akkor inkább a Skagerrak jeges vize…
Azért csak van átmenet a csinos, magas, karcsú, túlképzett és a BMRD nők között…
A nők: PhilC, azt hiszem mi nem egyfelé ülünk a lovon. Én nem úgy érzem, hogy én kifaragnék embereket egy párkapcsolathoz.
Úgy látom, félreérthető volt a megfogalmazásom, többen is fennakadtak rajta. Nem arról beszéltem, hogy direktben változtassuk meg azt, akit a partnerünknek választottunk. Valami olyasmire gondoltam inkább, amikor írtam, hogy ha választasz magadnak x, y partnert, még azzal is össze kell csiszolódnotok.
Így hogy kicsomagoltad a dolgot, azért egész más a leányzó fekvése. A blog bejegyzésből nem egészen ez jött le. Természetesen egyetértek azzal, hogy vannak szükségletek, sőt ezek elnyomása, elfojtása lelki életünkre káros hatással van. A gyógyszerek nekem is komoly problémát okoznak. A megbízhatatlan orgazmus ezek közül talán a legkisebb. Vannak olyan gyógyszerek, amik komoly hormonális változásokat okoznak (talán erre célzott Kleó), de ilyenkor a legkisebb probléma a nemi élet hiánya, hozzátéve, hogy ez még rosszabb, mert hisztis leszel, mint egy b@lan picsa, stb
A kurvák: Bocs hogy ezt mondom, de nem értem mit lehet ezen nem érteni. Férfiként előfordul az, hogy nem tudom már többé elviselni a szex hiányát és ilyenkor lehet a szolgáltatókhoz fordulni. Ez nem szerelem, nem párkapcsolati probléma, ez csak az, ami: egy szép női test érintése, illata, a meztelenségének látványa, meg a többi, amit most nem írnék le. Egy rövid ideig tart és semmit nem old meg. Őszintén szólva emiatt mindig is nagyon irigyeltem a nőket: ha ők akarnak csak szexet elég lemenniük valamelyik szóórakozóhelyre és ha eléggé feltünően rázzák magukat, valaki felszedi őket egy egyéjszakás kapcsolatra ( ha nem többre) És még az italukat is kifizetik. 🙂
A gyógyszer: És itt jön a folytatás: A gyógyszert szedem, szedem semmi nem jobb tőle. Viszont az orgazmusprobléma itt van. Teljesen össze-vissza. Kiszámíthatatlan. Vajon rendbejön ha elhagyomn a gyógyszert? Vajon valamelyik állapotban megragad? Lehet, hogy végre összejön valami valakivel és éppen ez miatt fog szétesni…kell ez nekem? Akarom én ezt?
Most megint kapok egy verbális sallert Philtöl valószínűleg. Egyébként szerintem, ha a gyermekeid fontosak, próbálj velük időt tölteni, pláne ha a volt feleséged már nem számít. Különbözőek vagyunk, mondjuk engem sosem vonzott a dominancia harc és a szellemi pankráció.
(Az elozot sem szantam sallernek, Panda, csak kinyilvanitottam a szubjektiv velemenyemet. Ha megbantottalak, elnezest kerek!)
Most ki fogom verni a biztosítékot, de nem érdekel. Leroi mellett fogok kiállni azzal amit mondok: nekem nőként vannak néha nagyon durva problémáim a szexhiány miatt, és nagyon-nagyon nehéz egyedülállóként megoldani. Murraynek is igaza van abban, hogy az alkalmi kapcsolatok a nőket sem elégítik ki, nem azt nyújtják, amire a nők vágynak.
„Így hogy kicsomagoltad a dolgot, azért egész más a leányzó fekvése. A blog bejegyzésből nem egészen ez jött le. Természetesen egyetértek azzal, hogy vannak szükségletek, sőt ezek elnyomása, elfojtása lelki életünkre káros hatással van. A gyógyszerek nekem is komoly problémát okoznak. A megbízhatatlan orgazmus ezek közül talán a legkisebb. Vannak olyan gyógyszerek, amik komoly hormonális változásokat okoznak (talán erre célzott Kleó), de ilyenkor a legkisebb probléma a nemi élet hiánya, hozzátéve, hogy ez még rosszabb, mert hisztis leszel, mint egy b@lan picsa, stb.”
De az ég szerelmére, miért mindig a baszatlan picsa a hisztis? A baszatlan férfi nem az?!!
Elegem van ebből a kettős mércéből. Azt a …. jó életet már.
Sőt, a baszatlan FASZ. Hogy ez is egálban legyen.
De még mennyire! 😀
Leroi: nagyon sarkítva látod te ezt…
A nők: PhilC, azt hiszem mi nem egyfelé ülünk a lovon. Én nem úgy érzem, hogy én kifaragnék embereket egy párkapcsolathoz. Én hiszek abban, hogy az embereknek van egyéniségük, amit meglátunk bennük és nem beléjük látunk/képzelünk. Amilyen nőket választok is ebből vezethető le, egyszerúen velük érzem jól magamat, az ilyen emberek társaságára vágyom mindenfajta faragás nélkül. Próbálkoztam buta/műveletlen/randa/dagadt (BMRD) nőkkel is, de az borzasztó volt. Egyébként a feleségem is ilyen, nagyon csinos, magas, karcsú, szarkasztikus humora van és PhD fokozattal egyetemi tanár. Az azóta volt nők között van három PhD az egyetemi/kutatóintézetes világból, egy multis csúcsvezető, milliós fizetéssel, egy jól menő vállalkozó hasonló anyagi kvalitásokkal és egy minisztériumi háttérintézménynél dolgozó szakértő. Ennek megfelelő személyiséggel, intelligenciával, stb. (Akit érdekel: Igen, mind a hatan liberálisok, és szívből rühellik a mostani rendszert.)
Egyszóval ennél a mostaninál csak egyrosszabb létezhetne: Ha egy BMRD nőnek kellen szerelmet hazudnom csak hogy ne legyek egyedül. Akkor inkább a Skagerrak jeges vize…
Azért csak van átmenet a csinos, magas, karcsú, túlképzett és a BMRD nők között…
Bartika, 46-ra és 49-re.
Szerintem így a 21. században (de a 20. század második felétől akár) szerintem sokan felfogták, hogy a nőknek is vannak szexuális jellegű igényeik. Oké, a nők lehetnek hisztis baszatlan picsák, fehérmájúak (értsd szeretik a szexet, hát ezt muszáj valami „kedveskedő” jelzővel illetni), frigidek (na ugye, azért legyen kit hibáztatni, ha nem jó).
Miért nincs szolgáltatás a nőknek?
Na itt írtam elég sokat, de aztán kitöröltem.
igazad van murray a kettős mércével…
annyi mindenben egyenlőtlen ez a történet ahogyan társadalmilag meg van ítélve… ha én Nőként beírok egy ilyen blogbejegyzést mint leroi, hogy milyen szexuális kalandokba mentem bele pár éve a kínlódásaim miatt, szerinted mit kaptam volna a fényes búra közönségtől? Pedig nem vagyok hisztis sehol, semmiben. Tényleg. Csak merek beszélni róla, hogy írtóra tud hiányozni az intimitás.
Felnőtt nő vagyok, szeretem a kalandokat (is), és meghozok döntéseket (néha), amik a szexuális életem hiányának pótlását szolgálják. Persze úgy, hogy a környezetem erről mit sem sejt. Ez csak egy szegmense az életemnek, bárki, bárhol ha találkozik velem, fogalma sincs, hogy baszatlan picsa vagyok, nem vagyok hisztis. Mosolygós, higgadt és nyugodt és derűs vagyok.
egyrészt.
Másrészt:
túlképp miért nincsenek szolgáltatások nőknek, úgy ahogy társadalmilag elfogadott az, ha egy férfi kurvázik? Nem mintha én személy szerint képes volnék élni vele, de miért van az, hogy a férfiak szexigénye elfogadott (még mindig), a nőké pedig eltitkolnivaló?
Elnézést,ha megsértettelek. Hozzáteszem nem vagy hím soviniszta állat. Lehet, hogy annak tűnt, de igenis vannak hisztis pasik, sőt rájuk jobban is illik a jelző,mert a férfiak jellemzően rosszabbul tűrik a feszültséget, mint a nők. Természetesen nem lehet nem függően általánosságban fogalmazni.
„Így hogy kicsomagoltad a dolgot, azért egész más a leányzó fekvése. A blog bejegyzésből nem egészen ez jött le. Természetesen egyetértek azzal, hogy vannak szükségletek, sőt ezek elnyomása, elfojtása lelki életünkre káros hatással van. A gyógyszerek nekem is komoly problémát okoznak. A megbízhatatlan orgazmus ezek közül talán a legkisebb. Vannak olyan gyógyszerek, amik komoly hormonális változásokat okoznak (talán erre célzott Kleó), de ilyenkor a legkisebb probléma a nemi élet hiánya, hozzátéve, hogy ez még rosszabb, mert hisztis leszel, mint egy b@lan picsa, stb.”
De az ég szerelmére, miért mindig a baszatlan picsa a hisztis? A baszatlan férfi nem az?!!
Elegem van ebből a kettős mércéből. Azt a …. jó életet már.
Valami félre ment.
Nem vagy =nem vagyok-at akartam írni
igazad van murray a kettős mércével…
annyi mindenben egyenlőtlen ez a történet ahogyan társadalmilag meg van ítélve… ha én Nőként beírok egy ilyen blogbejegyzést mint leroi, hogy milyen szexuális kalandokba mentem bele pár éve a kínlódásaim miatt, szerinted mit kaptam volna a fényes búra közönségtől? Pedig nem vagyok hisztis sehol, semmiben. Tényleg. Csak merek beszélni róla, hogy írtóra tud hiányozni az intimitás.
Felnőtt nő vagyok, szeretem a kalandokat (is), és meghozok döntéseket (néha), amik a szexuális életem hiányának pótlását szolgálják. Persze úgy, hogy a környezetem erről mit sem sejt. Ez csak egy szegmense az életemnek, bárki, bárhol ha találkozik velem, fogalma sincs, hogy baszatlan picsa vagyok, nem vagyok hisztis. Mosolygós, higgadt és nyugodt és derűs vagyok.
egyrészt.
Másrészt:
túlképp miért nincsenek szolgáltatások nőknek, úgy ahogy társadalmilag elfogadott az, ha egy férfi kurvázik? Nem mintha én személy szerint képes volnék élni vele, de miért van az, hogy a férfiak szexigénye elfogadott (még mindig), a nőké pedig eltitkolnivaló?
De, van. Menj csak be a Gerbeaud-ba… Ott ülnek a gazdag vén picsák, és fizetnek a fiatal hímringyóknak. Persze ez luxus. De én is megmondtam az első férjemnek, hogy ha gazdag lennék, egy cart költöznék össze vele, 28 fölött pasival nem foglalkoznék. Igaz, én nem vagyok mérvadó, mert már tizenéves koromban nimfomániásnak mondtak, aztán később egy kollégám szerint „ritka az a nő, aki készségszinten van”, ami azt hivatott jelenteni, hogy l’art pour l’art is szokott izé… szexuális kapcsolatot létesíteni. Csak azt nem tudta, hogy vannak nehézségek, mert akad olyan is, hogy végül az alapban készségszintű pasit alig tudja az ember magáról levakarni…
Kleó, az első férjed és a második férjed között mi a különbség? Melyikkel voltál együtt 17 évig és kitől van a lánykád?
Valami félre ment.
Nem vagy = nem vagyok-at akartam írni.
🙂
Ezen jó sokat nevettem. Köszi.
A 17 év meg a gyerek a második. Az első évfolyamtársam volt, úgy 2 évig tartott, gyakorlatilag soha nem éltünk együtt; de kisebb-nagyobb szünetekkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Amúgy mind a kettő sváb származású (meg ugye a „metrós” pasi is az volt).
„Elnézést,ha megsértettelek. Hozzáteszem nem vagy hím soviniszta állat. Lehet, hogy annak tűnt, de igenis vannak hisztis pasik, sőt rájuk jobban is illik a jelző,mert a férfiak jellemzően rosszabbul tűrik a feszültséget, mint a nők. Természetesen nem lehet nem függően általánosságban fogalmazni.”
Panda, DEHOGY sértettél meg!! Nem neked szólt az indulat!
Ha rám jön az öt perc és dühöngeni kezdek, akkor röpködnek a válogatott káromkodások és AZOK sem annak szólnak, akivel vagyok, azok a ronda szavak csak jönnek és jönnek.
Mellesleg ez már régóta bántott, hogy miért csak a nők lehetnek idegbetegek? Feltételezések szerint vagy menstruálnak vagy nem látták el a bajukat. 🙂
Szerintem is vannak hisztis férfiak, nna. Ennyi a lényeg.
🙂
A 17 év meg a gyerek a második. Az első évfolyamtársam volt, úgy 2 évig tartott, gyakorlatilag soha nem éltünk együtt; de kisebb-nagyobb szünetekkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Amúgy mind a kettő sváb származású (meg ugye a „metrós” pasi is az volt).
Ah értem.