Egyedül érzem magam, sokszor.És az a szomorú hogy saját magamnak keserem ezt mindig.Mert se egyedül nem jó. de olyannal meg nem akarok együtt lenni , pasival, akibe nem vagyok szerelmes. Nem iylen vagyok.Vagy létezik az a nagy szerelem hogy majd meg őrülsz érte, de ha nincs, úgy nem megy. A környezetemben meg sokan azért vannak együtt a párjukkal , hogy ne legyenek egyedül vagy abban reménykednek, hogy majd csak kialakul valami.
Vajon melyik lehet a helyes döntés???