Még mindig küzdök magammal..Napró napra nehezebb.Tőmondatokban tudok csak írni.Kattog az agyam,újra és újra felteszem a kérdést, hogy „Miért pont velem?”.Tudom, hogy nincs értelme megkérdezni, nincs rá válasz.Mégis, ahányszor lehúz az önsajnálat mocsara, automatikusan ugyanazok a gondolatok és kérdések jönnek.Pedig most „idejében” elkaptam a depresszió grabancát-nem mindegy, honnan, milyen mélyről kell összekaparnom magam.Mégis ugyanaz lett a vége.
Ma a tanfolyamot alig tudtam végigülni-figyelni, írni már nem voltam képes.Itthon elővettem a könyvet,muszáj lenne tanulni, holnapután vizsga, de egyetlen szót sem fogtam fel semmiből..keresem a korábbi kapaszkodókat, de mintha sose lettek volna.Lassú vagyok..mindenben..írásban is..beszédben is..felfogásban is…De egyszer majd jobb lesz-eddig mindig én győztem..talán most is..de ehhez még túl gyengének és erőtlennek érzem magam.A gyógyszerek most nem igazán hatnak.Pokoli nehéz út vár rám-a gyógyulás mindig az.Igazából azt sem tudom pontosan, mitől estem vissza a depresszióba..ha az ok meglenne, biztos, könnyebb lenne egy fokkal..talán.
Küzdök magammal..holnap újabb nap,amin túl kell lennem..muszáj
Fáradt vagyok..mára ennyi
Szerző:
