KÉpzeljétek el, ohgy képes volt ez a bongyoros göndörség főorvosasszony pofát vágni rám.
az első találkozásunkon. amin bennült egy pszichiáter hallgató is.
hát én azt hittem, nem jól látok.
Röpke fél órai vájkálás után megállapította, hogy nem vagyok borderline – hurrá – hanem csak sima középsúlyos depresszióm van. és hát ha legközelebb jövök, akkor megbeszéljük, hogy milyen gyógyszert javasolna nekem, mert a xanax az túl erős.
A pszichiáter hallgató egy nagyon helyes fiatal srác volt.
namármost, én eldöntötem, ohgy ha visszamegyek egyáltalán, akkor csak és kizárólag emiatt a fiatal srác miatt fogok visszamenni.
ha nem lesz benn legközelebb, akkor egyszerűen elköszönök és eljövök.
ha bennlesz ez a helyes kis pszichiáter hallgató, akkor vele vagy neki fogok beszélni. direkte vagy indirekte. még nem tudom…
megmondom neki, hogy őmiatta jöttem vissza. nagyon csalódtam a főorvosasszonyban. Aki azt hiszi, hogy egyetlen ülés alapján megállapítani egy kliens erőforrásait és a depressziójának a fokát.
azt se várja egyetlen pacensétől sem, hogy teljesen őszinte tud lenni, ha nem négyszemközt fogadja.
és viszek neki szakirodalmat. tranzakcióanalízist. 🙂
és megmondom, hogy kaptam új munkát, és ennke nagoyn örülök.
na, meglátjuk, mi lesz, de ezt a nőt meg tudtam volna fojtani egy kanál vízben.
idióta. bele tudnék rúgni.
Szerző:
