Egy karrier elején

 

Hurrá, teljesértékű, adófizető állampolgár lettem Osloban!!

Bekerültem egy privát óvodaláncba, mint asszisztens. A történelem tanári diplomámmal és gyámhivatali gyermekvédelmi tapasztalatommal és a pszichológiai tanulmányaimmal.

Vigyázat, még fél év a próbaidő, nagyon vigyáznom kell, nehogy valami bakit csináljak!!

Némleyik napon  2-3 szaros bugyi és pelenka is beesik, sebaj, csíz, orrunkat befogjuk, kesztyűt húzunk, és nem nézegetjük és szagolgatjuk a szaros pelenkát!!

Rengeteg munka kajával és ruhával egész nap – sebaj, csíz, ez is hozzá tartoizik.

Lélekben már készülök a télre, ami egy rémálom lesz  – annyi ruhát kell adni a gyerekekre, hogy gyakorlatilag a fél nap eltelik öltözéssel – le és fel…

szerencsére csak egyszer megyünk ki egy nap azt hiszem, és nem kétszer.

aztán kb. napi 2 óra jut játszásra, pedagógiai feladatokra is. Ilyenkor én egy könyvet szoktam elővenni, vagy énekelünk valamit, amit már tudok, mert az előző munkahelyemen megtanultam…

Közben izmosodik a norvégom is, és ez a legfontosabb!!!!!!!!!!!

A közvetlen főnöknőm egy szerencsétlen lecsúszott tanár – ugyanúgy, mint én – aki viszont sajnos még utálja is a munkáját. Viszont szerencsére szeret engem tanítani norvégul. Ezt nagyon meg kell becsülni!!!!!!

A játékok eszméletlen rendetlenségben és nemtörődömségben hevernek szanaszét.

Két nap alatt kicsit szétválogattam a vonatsíneket az építőkockáktól, és így már kicsit játszani is lehet velük.

A gyerekek imádnak engem, és tk. a főnöknőmet is el lehet viselni. Elvégre nagyon hasonló cipőben járunk, megértem őt. Az a különbség, hogy én nem érem be azzal, hogy kaptam itt munkát – én harcolni fogok azért, hogy olyan munkát végezhessek, amiben igazán örömömet lelem – mert hát azért a szaros bugyik és pelenkák nem igazán az én világom… 🙁 🙁 – de már depressziós nem leszek tőle legalább…

Szerencsére a másik kolléganőm nagoyn kedves, és gitározni is tud és gyönyörűen énekel!!

tele van tetoválásokkal és rasztahaja van, – na de hát norvégiában lazán kezelik az ilyesmit.

Vele majd kidekoráljuk a falakat is, amik egyelőre iszonyatosan néznek ki – üresek, kopárak, koszosak…

Tk. sokmindenen ki vagyok akadva, de nem mutatom.

Tudom, hogy le kell húznom egy évet itt, anélkül hogy egy árva kritika elhagyná a számat.

Az a lényeg, ohgy kaptam egy nagyon jó lehetőséget, hogy péznt keressek, és hogy gyerekekkel legyek, és hogy felkapaszkodjak a szamárlétrán…

Jövőre napi egy napot szeretnék dolgozni mint pedagógiai vezető, és szeretnék felvételizni a pszichológia szakra.

Betöltetlen pedagógiai vezetői állások vannak még most is, pedig már elkezdődött az óvodaszezon. Lasszóval kell őket fogni – tehát ez nem lesz nehéz, a képesítésem bőven megvan hozzá, és most a gyakorlatot is megszerzem.

Lenyomok egy karácsonyt, húsvétot, és május 17.ét az oviban, és akkor aztán már magam is tudom ,ohgy hogyan kell ezt csinálni.

 

Angolt és norvégot kell eszméletlen tempóban, minden szabadidőmben tanulnom, hogy felvegyenek az egyetemre, és pszichológiát tanulhassak.

GYERMEKPSZICHOLÓGUS AKAROK LENNI!!!!!!!!!!!!! mindent megteszek érte!!!!!!!!!!!!!

Okosan kell használnom az időmet, nagoyn okosan…

nagoyn, nagyon okosan. nem pazarolni hülyeségekre.

Facebook-ozás befejezve, és hát hm. sajnos a búrára is kevesebbet fogok jönni, bár jól érzem itt magam és olvasgatom a bejegyzéseket.

most elsősorban magammal kell törődnöm.

célirányosan!!!!!!!!!!

46 éves vagyok, az évek repülnek, most már muszáj belehúznom!!!!!!!!!!!!!

a fotóalbumok még ráérnek!!!

napi egy nap pedagógiai vezetőként elég pénzt keresnék vele, hogy szerényen meglegyek, és mellette nappali egyetemen tanuljak.

örülök, ohgy legalább most már lecsillapodtam, és a sokféle lehetőség közül ez látszik a legtesthezállóbbnak hozzám – valami, aminek el tudom kötelezni magam egy egész életre.

gyermekpszichológus, családterapeuta, szülőknek kurzusok,óvodákban, bölcsődékben gyermekvédelem.

mert tudom, már most látom, hogy melyik gyerekek azok, akik nem igazán érzik jól magukat szegényeim a bőrükben…

szegények, majd járhatnak aztán terápiába…

ez van. mindenkinek más lapot osztottak…