Annyira durva ez a film, nem lehet elmondani.
Van egy fiatal nagyon helyes nagyon művelt srác.
Szakít a barátnőjével, és bevonul elvonókúrára a pszichiátriára.
Kb. fél év múlva kiengedik, állásinterjúra megy.
Az állásinterjún megkérdezik, ohgy mit csinált az utóbbi 2 évben – mert a CV-jében ninvcs semmi.
Azt mondja: hát, tényleg kíváncsi rá? Igne. Nézze. Drogoztam. De most már tiszta vagyok két hónapja.
Hm. Nem mindenkinek sikerül ilyen jól kijönnie.
De amint elhangizk, hogy drogos volt, már nem hisz benne, ohgy őt lehet így is szeretni, hogy ő így is kaphat munkát – és elindul a lejtőn… – hiába kapná meg az állást , csapot papot otthagy, és dühösen elviharzik.
Egy buliba csöppen, mindenki ismeri őt, – gyönyörű nők flörtölnek vele, inni is kezd, és vesz magának egy gram heroint.
hazamegy, játszik a nagy zongorán, Oslo legdrágább negyedében – egyedül, az eladásra váró lakásban – egyedül, egyedül, egyedül.
egyedül.
és nincs ereje felállni. hiába szerzett diplomát a legjobb egyetemen, hiába ismerik az írásait az intellektuelek, hiába rajongják körbe a nők, hiába játszik szépen a zongorán – semmi nem tudja csillapítani a lelki fájdalmát.
beadja magának az aranylövést.
annyira fájt ez az utolsó jelent, hogy nem is bírtam nézni.
pedig nem drámázik. egyáltalán. a kamera sem mutatja premier plan. csak úgy diszkréten.
a lelki fájdalmát ismerem. és gyakran rádöbbenek, hogy milyen pokoli erős vagyok, hogy én ki tudtam jönni ebből ép ésszel.
a film egyetlen szépséghibája, hogy egészen biztos vagyok benne, hogy nem engednek csak úgy ki a vakvilágba egy drogost, állásinterjúra, úgy, hogy a szüleivel nincsen kapcsolata, és nincs valaki kinn, aki szereti és várja.
a világ kőkemény – még egy entellektüelnek is, aki a világ leggazdagabb országának a leggazdagabb városának a leggazdagabb negyedében lakik. gyakorlatilag egy palotában.
Mindez nem számít. A betegség az betegség.
Nem a nyomor és a nélkülözés az, ami legyűri az embert – hanem a szeretet hiánya.
és ha szeretetet kap az ember, akárhonnan is képes felállni.
Kezdetben lehet ez a terapeuta. Aki figyel és jelen van és istápol és aki meghallgat és részt vesz. Aki megérti, hogy miért nem lett az emberből „senki”. …
Akl szereti az embert- az anyja helyett. aki nem ért rá foglalkozni a gyerkével, akit nem érdekelt a saját gyereke – vonatkozik ez persze sokszor az apára is…
De végre valakit érdekelnie kell, hogy ki is az ember… —
csak egy jó terapeuta tud segíteni. akit valóban érdekel…
és akkor elindul valami. egy kis változás…
szépen lassan, alig láthatóan.
észrevétlenül, a mélyben.
a terapeutának az ember meg akarja aztán mutatni. hogy mégis képes! Élni! ha már megszületett!
hát, valmia ilyesmi…
én is meg akarom most mutatni! 🙂
Szerző:
Sokat gondolkodom a filmen – és rájöttem, hogy pocsék terapeutája volt.
Őszintén, igazán mélyen, nem érdekelte, mi történik a fiúval.
És talán nem is hitt a változásban.
Fúj. az ilyeneket azonnal ott kell hagyni!!!!!!!!!!!!!!!