Ma előbb hoztam haza az iskolából a kisfiamat. Gondoltam, csinálunk egy jó napot.
Ehhez képest hülye fejemmel a leckével indítottam.
Nem, nem is jól mondom, előbb ettünk egy szendvicset. meg egy kis sütit is utána.
Ezután megcsináltunk egy fél leckét.
aztán ő akart még egy sütit. én meg mondtam, hogy majd vacsora után.
és itt elromlott minden.
A tájfun lecsapott, és én tehetetlen voltam… odaálltam vitatkozni, fizikailag ellenállni. A sütit jó magas polcra eldugtam. Ő megütött, megrúgott, a képeket a falról földhöz vágta (Ikea, plasztik) – és mgé egy széket is nekem akart vágni – de azt azért már időben kivettem a kezéből…
És a végén mégis megkaparintotta a sütit és befalta. és odajött hozzám és a képembe vigyorgott majszolva….
Most akkor mi van? ha megtaláljta a sütit, akkor hagyjam, hogy megegye, különben csatatért lesz a lakás?és különben is, nem a világ vége egy süti?
ne tartsak otthon egyáltalán sütit?
mikor mondtam neki, hogy ebből csak az lesz, hogy nem veszek sütit, akkor közölte, hogy nem baj, mert majd ő vesz a zsebpénzéből.
mi ez, hatalmi harc? az agyam leghátsó zugából?találtunk egy vitapontot, és itt élesednek az érzelmek? egyébként minden oké lenne?
ki vagyok akadva.
és el vagyok keseredve. ma bőgtem is egy sort.
Szerző:
Szerintem nem csinálod egyáltalán rosszul,sőt!, de nem lehet,hogy most kicsit az ő nem is tudom mi a jó szó erre mire kéne hatni, de mintha most ő kezdene kicsit visszaélni az egyenlőséggel és leültetni és ezt megbeszélni vele.
A mondat végén kérdőjel akart lenni!
Szia!
Tudom, h. téged keményen, szeretetlenül neveltek és ezért is vagy a kisfiaddal ennyire engedékeny, toleráns. De hidd el a gyereknek is kellenek a korlátok, igénylik is, hisz akkor érzik magukat biztonságban, ha tudják mit lehet és mit nem. Ne haragudj, de szerintem a fiad egyáltalán nem tisztel téged. Kóstolgat folyamatosan és általában ő is nyer. Az ő érdekében (is) kicsit „keményíts” be. Gondolold el, ha már most ennyire nehéz vele, mi lesz 10 év múlva. Úgy kicsúszik az írányításod alól, teljesen elveszhet a nagy szabadságba…..
Akbar, resdi
egyáltalán nem haragszom – igen, én is így érzem, hogy nem tisztel.
és ez nagyon fáj.
tegnap kicsit kiabálósan meg is mondtam neki, hogy mit képzel? hogy képzeli, hogy megüt engem? vannak dolgok, amiket nem szabad!! soha, semmilyen körülmények között.
büntetés??
nem tudom.
köszi, hoyg itt vagytok…
most elmegyek parókát venni, hogy kicsit helyreálljon az önbecsülésem…