Pöcsöm tele van, túl sok mindennel ahhoz, hogy felsorolásba kezdjek. A pöcsörészésről viszont érdemes beszélni, ha már a pöcs szóba került! Szeretném elmondani, hogy a pöcsörészés nem tesz jót az egészségnek, az enyémnek legalábbis biztosan nem! Ezért aki pöcsörészni akar az ne keressen meg, nem (!), biztos, hogy nem akarok csatlakozni! Halálosan unom már ezt! Alig élek, lehet, hogy holnap elpatkolok, vagy azután, erre van nekem időm? Nem, nincs! Mindig minden megtörténhet, ez a ”legszebb” abban ha az ember teljesen idióta. Néhány órával ezelőtt még haláli jó kedvem volt. Most viszont nincs! De ez természetesen nem fontos, egy jócsomó ennél fontosabb dolog van, ez nyilvánvaló! Nem akarok olyan dolgokba invesztálni amiknek nincs értelme, mondjuk az életem is ilyen, de abból ugye csak egy van, tehát értelmetlen volna egyszerűen csak úgy hagyni a picsába. Viszont ha már az életem marad, és a kilátástalanság is marad, még több kilátástalan szarságra nem tartok igényt, épp elég ennyi. Ne akarjon senki jófej lenni, ez is volt már, de fontos! Aki azt hiszi, hogy én jófej vagyok az annyit is ér! Ez ha lehet még fontosabb! Ne majmoljon senki, ne akarjon senki hasonlítani rám, főleg ha egyszer nem hasonlít egyáltalán! Ez olyan nagy kérés? Nem leszünk cimborák, ez borítékolható, már csak azért is mert nem cimborálok senkivel sem! Azért mert egyszer beletrappoltunk ugyanabba az adag kutyaszarba valamelyik főtéren még nincs bennünk semmi közös, vili? Miért kell ezt egyáltalán magyarázni? Nem kell engem üldözni! Olyan vagyok amilyen, használja mindenki a szemét, meg a kibaszott agyát, már akinek van, persze! Ez most egy dühkezelési tréning, itt az első emeleten! Soha sem felejtem el, volt egyszer egy rém tehetségtelen szeretőm. Festett nekem egy kurva szar képet, tényleg nagyon szar volt, a hányásom is különb. Szerintem a mai napig azt hiszi, hogy ezért feküdtem le vele, de a valóság az, hogy egyik este széttette a lábát, nem volt sok választásom. Ez egy meglepően tanulságos történet, érdemes rajta akár még elgondolkozni is! Nem tudom, nekem soha sem jutna eszembe egy virágkötő lány kedvéért a növényhatározót bújni egy hétig. Ki csinál ilyet? Ne csináljátok!
Mindentől függetlenül baromi nehéz eldönteni, hogy fölbaszták az agyam, vagy fölbasztam az agyam. Egyelőre talán mindegy is. Nézte valaki a Parks And Recreation (Városfejlesztési Osztály) című csodát? Halálosan oda vagyok April-ért! Ezt mindenképpen el akartam mondani. Nem szeretem a hagyományosan „szép” nőket, viszont halálra bosszant, hogy ezért vagy azért nemet kell mondanom nekik. Igaz, többnyire azért és nem ezért, mert nem is lenne miért igent mondanom, amúgy sem. De benne van az emberben, hogy ilyet egyszerűen nem lehet csinálni! Kurva idegesítő! Ez egy ilyen levetkőzhetetlen, ösztönös marhaság lehet, vagy ilyesmi. Egy csomó gyökér filmet láttam mostanában. Ott van például a „Patterson”, borzasztóan rossz, Jarmusch ide vagy oda. Mindenesetre a főszereplő egy mafla, balfasz költő. Ilyenek vannak benne, hogy hazamegy a munkából, a helyből kurva idegesítő, de rohadt „dögös” barátnője kérdez ezt-azt, főszereplőnk meg bambán, lélektelenül válaszol. Kár, hogy ilyen szituk csak a moziban léteznek. Ilyen egy tökéletes nő! Nem követeli, hogy folyton vigyorogj mint egy süsü porszívóügynök. Egyetlen hibája, hogy sütiboltot akar nyitni, ez igazán lelombozó. Hahh. „Girls just wanna have fun”, és én éppen ezt utáltam bennük mindig is! Megnéztem még a „Biutiful” című remekművet, ami tényleg remek, de az egyik leglehangolóbb film amit valaha láttam, talán csak a „Boys Don’t Cry” volt ennél megrázóbb. Mindenesetre az egyik főszereplő egy bipoláris nő/anya/asszony! Akinek túl sok a vidámság az életében az mindenképpen nézze meg, aki meg most készül ugrani a tízedikről az inkább halassza, a filmnézést is meg az ugrást is! Filmrovatunkat olvasták, jövő héten véletlenül sem jelentkezünk!
Szerző:
