Nagyon, nagyon, nagyon parázok.
De most először vannak pozitív dolgok is, amiről beszámolhatok neki.
A rossz az, hogy még mindig haluzok, de viszont a jó az, hogy már nem minden nap.
És újra érdekel a lovaglás.
A vagdosást nem mondom, csak ha kérdezi.
Mindig eltervezem előre, hogy mit fogok mondani, de ettől függetlenül rendesen be vagyok tojva:(
1 gondolat erről: “Doki”
Írj megjegyzést
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Én is eltervezem, de valahogy mindíg mindent elmondok. Persze máskéép ahogy előre elterveztem. Utána mindíg elhangzik a kérdés nem akarok e kórházba menni. A válaszom : nem