megzuhantam. az elmúlt héten annyira sokminden alakult valószínűtlenül pocsékul, hogy most nem vagyok képes annyi energiát szentelni a konstruktív dolgaimra mint szoktam. most nem vagyok büszke magamra, csatát vesztettem az élettel szemben.
tegnap fel kellett mondanom a munkahelyemen, egy nagyon méltatlan ok miatt. nincs helyettesem és a szabadságom alatt felgyülemlett munkához hozzá sem nyúlt senki a távollétemben. számtalanszor írtam és mondtan hónapokkal korábban, hogy ebből nem lesz hóvégi zárás, de ez senkit sem érdekelt egészen tegnapig. 2 hét múlva munkanélküli leszek.
vagyok annyira kiborult (hülye), hogy elmondtam anyámnak, aki természetesen rúgott belém még egy szép nagyot.
aztán meguntam, hogy Casanova naponta ötször felhív a múltkori óta és belementem, hogy találkozzunk. előre mondtam, hogy nem vagyok vidám hangulatban, de azt mondta, hogy nem baj, aggódik értem, meg akar vígasztalni. és én, a világ legbutább picsája el is hittem. szóval találkoztunk. az elején egész normális volt, aztán elkezdett menőzni, hogy mekkora megrendelései vannak, majd kifizettette velem a számlát, mert nála nem volt készpénz és elkezdett szivatni csak úgy, minden ok nélkül. hogy én milyen szar filmeket nézek, milyen pocsék ízlésem van, mi a bajom azzal ha percekig flörtöl a pincérnővel miközben én megalázva unatkozom mellette és milyen proli (!!!!) dolog az, hogy elvárom egy (amúgy rohadt drága) étteremben, hogy leszedjék az asztalt mondjuk 40 perccel azután, hogy befejeztük a vacsit. továbbá kötekekő is vagyok.
kiszálltam a kocsiból 1 kilométerre a lakástól, mert már nem bírtam elviselni. innentől nagyon valószínűtlen fordulatot vett az éjszaka, de ez nem fontos.
annyit nyertem az egésszel, hogy most ő haragszik rám, aminek megvan az a hatalmas előnye, hogy ilyenkor egy ideig (néhány napig, ha mázlim van akkor egy egész hétig) nem keres. én őt meg szinte soha, szóval legalább tőle nyugtom lesz.
az igazi gond a munka mellett természetesen álompasi, aki azóta sem keresett. nem mondom, hogy másra számítottam, de attól még rossz. ezzel nem tudok mit csinálni, ki kell bírni amíg el nem felejtem. gondolom ez nem holnap lesz, de egyszer csak elmúlik.
röviden, most minden pocsék, motiválatlan és gyenge vagyok. igyekszem kialudni a dolgot és holnaptól munkát nézek és beköltözök a konditerembe. nem történt semmi katasztrófa ami végérvényesen elcseszné az életemet, ez csak egy pocsék időszak. nagyon pocsék, de elmúlik.
Szerző:
