nos, erre ment rá a mai nap (vagyis fél nap, mert most hagytam kifutási időt végre a nyugtatónak és délig aludtam, hétközben nagyon leoffolom magam ) , de nem bánom, esélytelen volt egy percre is hogy bármit érezzek,CSAK TETTEM, AMI JÖTT …. fehér betű a fekete alapon, egy versem volt hétközben … mivel zsírkrétát nem találtam – de közben millió más dolgot találtam a múltamból, kottákat a régi kórusos időkből, kiderült pár dologra emlékszek, énekeltem, akkor előkerült az alt furulya, összeraktam, eljátszottam kicsit vele – zsírkrétát nem találtam, viszont tempera volt … ritkán nyúlok hozzá … hát most, gondolkodtam mire, vastag papír kellett hozzá, a kis fasza jóisten megmutatott egy kartont a konyhámban amin épp semmi se volt és épp semmire se kellett, szóval bemázoltam fekete temperával …. arra fehér ceruzával, kicsit belehülyültem, mi hogy fog a fekete megszáradt temperára, de megoldottam….a fehér ceruza, a betű, én , a lap szélén a többi amik kiugranak onnan a normális létbe …. a betűnek a gondolatbuborék és pontpontpont kérdőjel….ja és már se pont se vessző se vagyok egy baszott, SENKI, ÉN KB ÍGY GONDOLOM ÉS SZERINTEM ÍGY IS VAN, VISZONT EGY KÉRDŐJEL OTT LEBEG…MAJD SZÉTFOLYIK AZ IS, SZÉTFOLYIK, VAGYIS VÍZ, FEHÉR TEMPERA, ECSET, VIZEZTEM, RÁZTAM HOGY TÉNYLEG SZÉTFOLYJON…
ÉS AKKOR MÉG KÖRBEKARCOLGATTAM (BASZKI, MILYEN NEHÉZ EZT KARCOLNI, A TEMPERA MÉGSE ZSÍRKRÉTA, DE ANNÁL JOBBAN ESETT, JOBB AZT KARCOLGATNI MINT MAGAMAT) BELEKARCOLGATTAM AZ ALAPSZAVAKAT : HALÁL, MAGÁNY, ÜRESSÉG, JELEN NEM LÉVŐ ÉRZÉSEK ……….. LEBEGÉS, NEM TÖBB.
MIÓTA Ő NINCS (DIREKT NEM NEVEZEM NEVÉN) EGY MÉRHETETLEN ŰR KÖLTÖZÖTT BELÉM,. NA PERSZE EZT NON STOP A HÉTEN TÖLTÖGETTEM, VETTEM KÖNYVET, VALENTIN NAPKOR, EGY DOBOZ BONBONT, MAGAMNAK, FEL IS ETTEM KÉT NAP ALATT, NEM MINTHA ETTŐL MEGTANULTAM VOLNA SZERETNI ….. MAGAMAT, VAGY BÁRKI MÁST. NINCS SENKI MÁST, JA VERSESKÖTETTEL KEZDTEM, AZTÁN JÖTT A KÖNYV, AZTÁN A BONBON….ILYEN EZ A FASZA ÜRESSÉG, MINDENFÉLE DOLOGGAL TÖLTÖD, MERT NINCSENEK VALÓDI EMBEREK, ÉRZÉSEK KÖRÜLÖTTED, NINCS MIT HONNAN TÖLTENI.
BASZOM EGY NAGY LEBEGÉS EZ A VILÁG NEKEM. ÉREZZEN A HALÁL MÁR BÁRMIT. HÉTKÖZBEN MEG AKKOR VESZEM ÉSZRE HOGY VÉRZÉSIG MARCANGOLOM AZ UJJAM, AMIKOR AUTOMATIKUSAN MIKOR HOZZÁNYÚLOK PL EGY PAPÍRHOZ AZ VÉRES LESZ. FEL SE TŰNIK, NEM IS FÁJ ……. KB SEMMI.
DE AZT SE GONDOLTAM, HOGY A TEMPERÁTÓL ILYEN FASZÁN FEKETE LESZ, A KEZEM IS, AZ ASZTAL IS , MINDEN. MINDEN FEKETE. ILYEN EZ. HÉTKÖZBEN MEG CSAK A HAJTÁS, MEG SE ENGEDHETEM MAGAMNAK HOGY BÁRMIT ÉREZZEK …. ÉS AMÚGY SINCS MIT.
HOLNAP MEG MAJD NÉZEGETNI FOGOK, HA MINDERRŐL BESZÉLNEM KELL.MERT NINCS MIT MONDANOM – GYAKRAN ÉRZEM ÍGY – EGYSZERŰEN NINCS MIT. ODAADOM A LÓGUSNAK AMIT MA KREÁLTAM OSZT CSÁ …. TUDOM, NEM LESZ ELÉG ENNYI.
MOST MIT MONDJAK? ÉRZÉSTELEN BASZOM LEBEGÉS AZ EGÉSZ ÉLETEM.
Szerző:
Sajnálom. Nagyon remélem, hogy előbb-utóbb barátokra lelsz vagy barátok lelnek rád.
Biztos vagyok benne, h értékes ember vagy és előbb-utóbb lesz, aki ezt észreveszi és melletted lesz. Talán akkor az érzések is felbukkannak. Nem a rosszak, a jók.
Remélem, hogy át mered élni a jót is és nem attól fogsz félni, h ez múlandó.
Azt se tudom, mi az hogy barát. Aki régen talán volt (lehet inkább anyát kerestem találtam bennük, úgyhogy jobb is szakítani szét mindent, mert őt nem kereshetem többé) , a legtöbben azzal a mondattal hagynak magamra hogy „Sajnálom, hogy nem tudtam segíteni” és már múlt időbe is teszi.
( és én is azt mondom, másnak ott a család, barátok, (mások!) , öhm, akiket ismerek, sokszor unoka is, normális kapcsolatok, szarnak se hiányzok, főleg így , ahogy vagyok, csak önmagamért) Csak egyszer bárkinek is ne az számítana hogy annyira segíteni akarjon … van mikor egyszerűen az van, hogy két ember ül egymás mellett a csendben, és ha az egy olyan jó kapcsolat, akkor a csend is jó. (merthogy amikor próbáltam is beszélgetni, pörögtem, magyaráztam aztán meg remegve szorongtam, még szarabb lett – magyarázni a depressziót, köszi de ebből nem kérek!!!!) Ha ott van ….. korombeli barátaim már 17 évesen se voltak, később az egyetemen minden ilyen futó …. a végén már teljesen egyedül lógus mellett csináltam. Annyira magamra maradtam minden szarral és ez így is van, azóta is. Furcsa érzés pl nekem a lógus mellett is ülni csendben, érzem, hogy figyel rám, hogy érez, sokszor rezeg a levegő. Hétközben meg hogy aludni is tudjak, két nyugtató és ájulok egyik napból a másikba érzéstelenül. Ez van.
ja, igen, bármikor ha át mertem élni bármi jót, emberit, rendszeresen olyan mélyre zuhantam, hogy a lógus is alig kapart össze …. lehet az érzések teszik az embert emberré de még így is welcome a robotosított világban!
Elképzelni sem tudom (pedig próbálom), hogy milyen lehet az érzéstelenség.
Én a jót és a rosszat is fokozottan élem meg.
ott a bibi, hogy számomra nincs megélés. régen se volt. elkezdtem verseket írni, hang lett, de az érzés nem jött. a mai napig azt mondom, a verseim a nyers baszom lelki valóságom írják le, de a szavak mégis üresek számomra, leírom, de nincs benne az érzelmi töltet. vagyis, a legtöbb esetben az olvasónak van, az olvasók érzik, amit én nem …. néha a lógus érzi, amit én nem, néha ránézek, felveszem a szemkontaktust és azt kérdem magamtól: ( nem mondom ki neki hangosan, csak belül) mi ilyen fájdalmas? csak nézek magam elé és ha bírok beszélek néha kinézek rá és mint egy ütős érzelmi tükör. nem érzem, nem sírok, totál semleges hangon beszélek, kb, ( vagy pörgök és nevetgélek – de azt már mondta nekem hogy azt ő úgy veszi mintha sírnék) aztán leülök és teljes apátia …. a lebegés is azért van, szerinte, mert túl sok rosszat kéne elviselnem, amit már egyrészt nem tudok, másrészt nem is akarok elviselni ….. valahol szar, valahol viszont mégis jobb ez az állapot, mint naponta összeomlani ettől a baszom világtól, kolléganőm mellett meg aztán végképp……8 órát együtt vele, mellette még a legérzőbb ember is esélyes lenne az érzéstelenségre.
Teljesen egyetértek. Sztem is azért lebegsz, mert nem bírnád el a fájdalmas érzéseket, ami mellé kevés pozitív érzelem társul. Ehelyett beblokkolsz. És valóban jobb ez, mint összeomlani, de az igazi megoldás az lenne, ha éreznél és ettől nem omlanàl össze vagy akár jól éreznéd magad. Gondolom ez még hosszú út és a lelked most így tud védekezni.
Lógusodnak van vmilyen tanácsa, ötlete, h mit kellene tenned, mivel lehetne próbálkoznod annak érdekében, hogy jobban legyél?
Annak örülök minimális szinten ha tudok beszélni. Pl teljesen monoton hangon és akadozva….és baromi furcsa hogy ő ott van, lehet, heti egyszer, néha el se hiszem, hogy valódi, de akkor is. Már úgy kezdtem : vigyorogva, hogy „még tart bennem”, tudta mi. A lebegés. Kell idő míg a kérdéseivel vagy ha valamiről beszélek, valami lesz …. és még így se biztos, hogy érzek mögötte. Tudja. Mondtam, hogy csak írom, karcolom, de mindez teljesen üres. Van, hogy ott terápián pl átengedem magamon és érzek .. ki is borulok, aztán kezdődik a hét és ha nem viszem magam lebegőbe, napi szinten vagdoshatnám magam, de van mikor ott se engedem magam bele. Ötletek helyett inkább „érzelmileg” kérdez, a jóra is pl, főleg arra. hogy ez meg az nem esett e jól. Percekig hallgatok, mert nem tudom igazán … nem esik, sehogy, semmi.
Azt viszont tanácsolta hogy vagyis csak megjegyezte, hogy máshol kéne barátokat keresnem nem itt. Maradok minimális szinten a blogban, de véletlen se akarok belecsúszni semmibe érzelmileg. Volt múlt héten egy versem: … emlék maradtál. Még ha bárki olvasta is, senki nem tudhatja kiről szólt …. legfőképp azt, hogy miről, lényeg, hogy történt valami ami nagyon berántott a mélybe, komoly öngyilkossági cuccokig, magam voltam az egésszel, már azon gondolkodtam telefonálok egy segélyhívóra mert a dokim meg beteg volt, akkor volt időpont, de ő se volt, szóval MAGAM MARADTAM. Nem velem történt de olyannal akit megszerettem …. de mivel én se vagyok stabil – bár nem tudom hogy gondolja, honnan legyen barát, egyáltalán mi az???? – jobb lebegnem.
Jó érzés meg valóban nincs. Pillanatnyi jó érzés venni egy könyvet, febr. 14.-én venni egy doboz bonbont, magamnak, ez mind depis és magányos dolog, de ez van. Nincs honnan jót merítenem.