Kedves Fórum látogatók!
Új bejelentkező vagyok, kérem, azt, aki vikékiként írt be még a múlt évben, érdekelne, hogy sikerült- e csoportját megalakítani.
Évi
Összeszólalkoztam anyámmal.
Megint tök lekezelő velem.
Nem is érdekel már semmi.
Nincs kedvem semmihez.
Nem akarok semmit.
Nagyon magam alatt vagyok.
Csak bámulok ki a fejemből, és a legszívesebben bőgnék.
Be kéne vennem egy Xanaxot, hogy ne bőgjek itt, de csak ülök itt, mint egy sóbálvány.
Már késő, megállíthatatlanul folynak a könnyeim.
Miért nem szeret engem az anyám?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
NEM ÉRTEM EZT AZ EGÉSZET.
MIÉRT TÁMAD MEGINT A DEPI?
MEGNYÍLT AZ UNDORÍTÓ, NYÚLÓS, RAGACSOS FEKETE MOCSÁR, ÉN MEG KEZDEK SÜLLYEDNI.
ASSZEM, A TEGNAPI FELISMERÉS IS HOZZÁJÁRUL, PEDIG AZT HITTEM, MEGÚSZOM, MERT TEGNAP NEM VOLT KÜLÖNÖSEBBEN SEMMI.
NEM TUDOM, HOGY MI VAN MOST
ÉS MIÉRT,
EZT NEM ÉRTEM, HOGY OK NÉLKÜL EGYSZER CSAK A MOCSÁRBAN TALÁLOM MAGAM.
FIZIKÁLISAN ÉRZEM, AHOGY BESZŰKÜL AZ AGYAM.
MOST MÉG NEM BŐGÖK HÁLA ISTENNEK, MERT AZ IRODÁBAN VAGYOK.
DE NEM TUDOM, MI LESZ EBBŐL ESTÉRE.
NEM IS ÉRDEKEL.
NAGYON SZOMORÚ VAGYOK.
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
