Delírium II.

2017. december 22. 22:04

Aludnom kellene. De nem megy. Az agyam kattog, meg aztán az a nyomorult óra is zúg a falon. Hallom a szívverésemet is. Talán ha bekapcsolnék valamiféle zenét, nem lenne annyira fojtogató ez a majdnem-csönd.

Megettem három szelet süteményt. Hármat. Aztán újra a fürdőszobában térdelve eszméltem önmagamra. Mondjuk, most legalább nem képzeltem azt, ahogy egy szürke kéz magával ragad. 

Nem akarok elaludni. Álmomban mindig meghalok. És aztán reggel, vagyis hajnalban, mert háromkor úgyis felkelek majd, szomorúan konstantálom, hogy életben vagyok. De legalább látom majd a csillagokat. Az életbenmaradás szomorúsága. 

Nincsen senki fent, most jön még a csend. 

Szerző:

Belépett: 7 év

Forget_me_not

Blog kommentek: 112Blog bejegyzések: 9Regisztráció: 19-12-2017

9 gondolat erről: “Delírium II.”

  1. Drága forget_me_not! Fiatal koromban én is nagyon hasonló érzéseket éltem át, bulimia, halálvágy, kétségbeesés. Ne add fel! Nagyon örülök, hogy írsz, és remélem, hogy ez egy kis könnyebbséget ad. És tényleg kérj segítséget, megérdemled, hogy segítsenek neked, és kicsit könnyebb legyen.

  2. Már.. kértem egyszer segítséget. És.. számomra az egész csak rosszabb lett. Az osztálytársaim elkezdtek piszkálni. Olyanokat mondtak, hogy „Igazán megölhetnéd már magad”. Meg ehhez hasonlókat. És nekem ez..nem hiányzik. Sajnálom. Gyáva vagyok..

  3. Szia. 

    A pszichológusnál csak azért voltam.. mert.. bántottam magam. És meg akartam halni. De az egészen csak rontott,hogy a pszichológus szó szerint hülyének nevezett. 

    A hangokkal voltam neurológusnál (is). Aki szerint legjobb lenne újra felkeresnem a pszichológust..de én ezt nem akarom. 

  4. Értem…

    Azon esetleg érdemes elgondolkodnod hogy akkor egy másikat keresel helyette. Az aki hülyének nevez egy embert aki segítségül fordul hozzá az nem is pszichológus, hanem kontár. Szóval esetleg másnál érdemes próbálkozni aki segítőkész.

Írj megjegyzést