égbolt dobálja vizes szőrét
hideg lány vár a lépcsők alatt
egy neon formájára önt fényt
szél pompázik a húsába kap
áll betonfalak modorával
mint a gyenge hanyatló állat
dohányfüst keveredik nyállal
valamivel a szeme alatt
vérében tavaszok cikáznak
kicsit sem érdekli a másnap
pórázra tekerem fel a húst
végre az legyek ami a szó
hentes ki mindent megtanult
de soha sehova nem való
Szerző:
Blog kommentek: 1916Blog bejegyzések: 82Regisztráció: 14-03-2016
nagyon jó, tegyél még fel többet
Olyan fájdalmasan szép….
Te írtad kedves heimweh?
köszi holdfény! igen én, régen amikor még volt életem, vagy legalábbis valami ami néha még arra emlékeztetett…
nagyon jó, tegyél még fel többet
köszi neked is kormoskandur!
Szonettet csak igazi Költő tud írni. Ne hagyd abba, tehetséges vagy.
Ez a vers fájón gyönyörű.
Szonettet csak igazi Költő tud írni. Ne hagyd abba, tehetséges vagy.
Ez a vers fájón gyönyörű.
köszi Kleo! nem szeretném abbahagyni, bár mostanában nem nagyon tudok írni (sem)…
Szonettet csak igazi Költő tud írni. Ne hagyd abba, tehetséges vagy.
Ez a vers fájón gyönyörű.
Méghozzá petrarcai szonett!! Wíííí *-*
Nagyon nagyon szép, őszintén kívánom, hogy megszálljon az ihlet!! 🙂
köszi vérésarany! nagyon aranyos vagy!