Darabokban

Megint megtettem. Megint visszaestem. Gyilkos vagyok, egy kegyetlen hányadék.
Érzelmekkel játszom, életeket teszek tönkre. Bántom azt, akivel nem érdemes játszani.

Nincs már visszaút, pedig akarom. Nagyon akarom. Ilyenkor mindig nagyon vissza akarjuk forgatni az időt addig a pillanatig, amíg még nem romlott el semmi. De ha lett volna bennem annyi gerinc, akkor nem teszem meg és akkor nem kéne visszaforgatni semmit. 

Én kisgyerek korom óta gyűlöltem magamat valami miatt. Akkor még évekig nem tudtam elképzelni, hogy miért vannak ilyen érzéseim magam irányába. Most már tudom. A következő éveimet láttam előre és azt, amiket tenni fogok. Onnan jött az undor, már látom. Nem tudom szavakkal kifejezni, mennyire rosszul vagyok. De nem magam miatt. Nem a saját érzéseim fájnak, vagyis nem csak az, főleg nem csak az. Hanem az, hogy ártottam Neked.

Megtanultam már korábban, hogy semmi sem tisztítja ki a fejet annál jobban, mint amikor folyamatos fájdalom ér.
Akkor hülyülök meg, amikor a jót kapom, mert nem tudok vele mit kezdeni. Csak az ostoba vágyik folyamatos fájdalomra. Én nem vágyom, de most az ért és nem fog elmúlni, mert nem akarom. Azt akarom, hogy tiszta legyen a fejem ismét, most és mindig. Át akarom élni, hogy mit tettem. Szembe akarok nézni vele, hogy ismét megtisztuljak.

De ki a f*t érdekel ez? És a másik ember mit érez? Azt hogy hozom helyre? Mindent neki adtam volna és még mindig megtenném, ha hagyná. De már nem fogja hagyni. Pedig semmire sem vágyom jobban, mint a nyugodt kis életünkre. Ne az elborult fejem irányítson már. Ne azután kelljen mindig mennem. Eljött volna a megváltás mindkettőnknek, de helyette lerántottam magammal a mélybe. 

Kapaszkodókat akarok még keresni, hogy visszamásszak vele együtt. Felveszem a hátamra és kimászunk a gödörből. Mert nem történhet így! Mert nem lehet vége! Mert akkor semmi értelme az egésznek! Már így sincs.

Téged akarlak, eddig is Téged akartalak és Téged foglak ezután is!

Szerző:

Belépett: 4 év

Lena

Blog kommentek: 168Blog bejegyzések: 20Regisztráció: 14-12-2017

3 gondolat erről: “Darabokban”

  1. Csak egy rovid egyutterzest fejeznek ki ide iranyodban, ha nem banod. Mert ebbe beleborzongtam.

    „Pedig semmire sem vágyom jobban, mint a nyugodt kis életünkre. Ne az elborult fejem irányítson már. Ne azután kelljen mindig mennem. Eljött volna a megváltás mindkettőnknek, de helyette lerántottam magammal a mélybe. „

    Egyutt voltam egy illetovel, aki az egyetlen akivel ezt ereztem egesz eletemben. Es jelenleg is hiu abrandom a „mi kis nyugodt eletunk”, ami sose volt nyugodt, de az en bekemet o elhozta sokszor az hogy O volt nekem. De kozben en neki tobbszorosen olyan visszafordithatatlan fajdalmat okoztam, amit magam fele nem fogok elszamolni, jobban bele orultem, mint annak elotte voltam. Abba, hogy megcsaltam es osszejottem valakivel, aki mindekozben elhunyt. Es pont. Es ki volt utana abban mellettem? Es ezekutan ujra lerantottam a melybe, meg es meg egyszer. 

    Na innen ered, hogy a fajdalom amirol beszelsz, magamenak erzem. Szinte szorol szora. Ez az egesz bejegyzes. Egy pillanatra, mintha egy naplo bejegyzesem idezted volna. Durva. 

     

  2. Köszönöm, hogy elolvastál. Ezeket sosem azért írom le, hogy bárkiből is együttérzést váltsak ki.
    Csak ki kell mondanom, csak le kell írnom, különben marni fog belülről. Mondjuk így is azt teszi és fogja is tenni.

    Ha úgy veszítünk el valakit, hogy már nem él, azt nehéz visszahozni. Az élőkkel meg lehet még küzdeni ezért. Az élőkkel még tudunk valamit kezdeni, még bizonyíthatunk nekik. Én ezt fogom tenni, mert nem fogadom el a történteket és azt, hogy ezt tettem Vele. 

    Pedig legszívesebben kitörölném magamat a létezésből, hogy soha senkinek ne okozzak több fájdalmat magammal.

  3. Szia,

    Ha nem azert irod le, en azt elhiszem, de akkor is elolvasva belolem azt valtottad ki amit meg en irtam. Megertem ha inkabb magadnak irod a blogot, abszolut. Csak ezt valamiert leirtam, kattogtam is, hogy megbanjam-e, toroljem-e, mert vajon zavar Teged meg nekem is tul szemelyes. Mostmar mindegy. 

    Igen, aki mar nem el, sose jon vissza. Ezzel is amig nem nez szembe valaki, fogalma sincs milyen erzes „maradni”. Plane ha ongyilkossagrol van szo, ami meg akadt a kornyezetemben eleg durva, egy par. 

    En is ugy vagyok a dolgokkal, hogy nem akarok tobb fajdalmat okozni masnak. Remelem azt tudjak az illetoink (az elok) melyen, hogy ez nem szandek kerdese viszont.

    Legjobbakat

    c

Írj megjegyzést