Kedves Búralakók!
Feltöltögettem az eddigi „történeteinket”. Itt olvashatóak.
Kérlek titeket, hogy névvel vagy név nélkül, küldjétek el a történeteiteket (saját életetekről, családotokról, nehézségekről, arról, hogyan birkóztok meg a problémákkal, terápiás élményekről — szóval, bármiről).
Minden történet egy teljes ember, nem csak „tünet” vagy — pláne — diagnózis.
Minden történetből többet értünk meg, én úgy érzem, magunkról is.
Küldhetitek nekem emailben, és írjátok oda, hogy nickkel vagy anélkül engednétek feltölteni.
Én rettenetes kíváncsi vagyok, és nagyon szeretném megismerni más Búralakók történetét!
Eszter, nagyon tetszik a kezdeményezés – én is nagyon kíváncsian várom a többiek történeteit.
udv
azt a tortenetet leirhatom, hogyan kerultem ossze egy valakivel az interneten, amitol aztan korhazban is voltam es pszichologust kerestem?
vagy ez nem olyan tema?
mert akkor megirom konyvben, majd valamikor nyugdijas eveimben..felteve, ha meg akkor elek:)
vagyis mindegy
nem kerdeztem semmit
Haho, nett, igen, légy szíves, írd meg, nekünk, ez a te történeted, igen, ez pont olyan téma, ami ide való!! ne várj nyugdíjas éveidig!!
megesz a kíváncsiság!!!
ok. majd ha eljutok arra a szintre, hogy le tudjam irni duh es egyebek nelkul, akkor talalom ertelmet, hogy megosszam barkivel..mert amig azt erzem, hogy lealaztak es stb. addig elegge felremehet az egesz, amit at szeretnek ‘adni’.
„tiszta” fej kell hozza, es meg nem mindig tudok ugy hozzaallni:) marmint kezdtem mar ugy leirni gondolatban, hogy mint egy kivulallo, beleirva a masik oldalt is, marmint hogy ot mi vitte arra, hogy ezt csinalja, megertve az o problemajat, csak akkor olyan, mintha magamtol vennem el a „jogot”, hogy szarul erezzem magam, es magam lassan hibasnak, hogy bele tudott huzni….attol meg nem titkolom, hogy nyilvan en isbenne vagyok ebbe, marmint az en problemaim, hisz anelkul nem tudta volna megtenni. talan ez az , amit meg nem tudok elfogadni, es innen a duh meg a satobbi….
latod most is mennyire idetlenul fogalmazok?? na igy nincs ertelme meg irnom:))
erti ezt egyaltalan valaki?))) sajat magam korforgasa
ja meghat igy elolvasva par sztorit, mint pl tied is…..elbujhatok:)
de az is lehet, hogy meg nem eltem eleget
tudnek meselni, de hol van ehhez kepest szuleink, nagyszuleink stb tortenete))
megtalaltam amit írtál! 🙂
teljesen értem.
én magam is elhűltem, hogy milyen higgadtan tudok írni a velem megesett rémségekről, és szelektálva, nem mindent ideborítva…
igen, idő kell hozzá, hogy az ember így le tudja tisztítani.
hm. lehet, hogy ezért kell még várnunk több történetre.
mert igazán talán csak az tudja megírni, aki már túlvan rajta, akinek a számára ez már tényleg „történet”, „történelem”…
hát akkor várunk 🙂
Szia,Eszter.Nagyon jó a Búrád.Az indexes OCD-fórumon nagyon kicikizett egy csaj,és egy srác ajánlotta,hogy nézzelek meg titeket.Az előbb találtam egy fórumot,csak már régen irtak bele.Hova menjek?Mert most már nem is találom.
Sziasztok!
Én is megírnám a történetemet, de mivel túl nehéz, ezért inkább belinkelem, ha nem baj.
https://soulborder.wordpress.com/2023/07/23/tukorbe-nezve/