Voltam az Orvosomnál. Igen, annál, aki ezt a bipoláris- állapotomat kezeli…Már napok óta emésztgetem a dolgokat, amiket mondott…
Próbálkoztam mindenféle figyelemeltereléssel: blogolvasgatásokkal- írással:)
Tv-nézéssel, sétával.
Olvasással.
Többek között a „szépségről” is olvastam egy cikket. Tudjuk, hogy általánosságban véve a „szép” fogalma nem létezne, ha minden „szép” lenne. Meg, hogy létezik az ún. „belső szépség” (van, akinek ebből mért nagyobb adagot a Sors).
Azután van ez a meghatározás: „Szép az, ami érdek nélkül tetszik”- már a gimiben is tanultuk. De elkezdtem agyalni. Van olyan „szép” dolog, AMI ÉRDEK NÉLKÜL tetszik?!
Szerintem nincs.
Ha megtetszik egy tárgy, akkor azt valószínűleg meg szeretném szerezni, tehát magamnak akarom tudni.
Ha megtetszik egy személy (mert szerintem- tehát szubjektíve SZÉP)- akkor valószínűleg rá akarok hasonlítani, hozzá szeretnék idomulni -a testi adottságom keretein belül. Pl. olyan színűre festem a hajam,vagy úgy sminkelek, ahogy ő, vagy olyan típusúan kezdek öltözködni- és ennek köze nincs az aktuális divathoz.
Ha megtetszik egy könyv ajánlása- mielőbb meg szeretném kaparintani: kikölcsönözni a könyvtárból, vagy neadj’ Isten megvenni: tehát BIRTOKOLNI akarom.
Ha elgyönyörködöm a természet szépségeiben: a szikrázó napsütésben, mely a testemmel együtt a lelkemet is felmelegíti: akkor nemcsak szépnek élem meg a pillanatot, hanem újra és újra keresni fogom azt a „napsütötte helyet.” Sőt magához a Naphoz vágyom…
Szóval azt mondta az orvosom- mellbevágóan őszintén, hogy „minimum 5 évig kell gyógyszereket szednem”, de inkább valószínű, hogy ÉLETEM VÉGÉIG.
Mert azok a hormonok, amelyek most NEM termelődnek, valószínűleg 5 év múlva SEM FOGNAK.
Megvitattuk, hogy ezeknek a hormonoknak a szintjére nem létezik mérési teszt; max. 1-2 fajta gyógyszer vérkoncentrációját tudják vizsgálni.
Én teljesen letaglózódtam, miközben Ő próbálta magyarázni, hogy fogjam fel ezt úgy, mintha cukorbeteg lennék, vagy magas- vérnyomásom lenne…
De én nem vagyok cukorbeteg- és magas vérnyomásom sincs (esetleg átmenetileg az ilyetén hírek hallatán)..
Nekem „Bipoláris betegségem”- régebbi megnevezéssel „mániás depresszióm” van, amit kezelni kell- folyamatosan.
És…ha nem akarok pl. egyik héten SÁRKÁNY, a másikon meg TÜNDÉRKE lenni- teljesen összekuszálva a MOSOLYGÓS és KÉKSZEMŰ által követendő Anya-képét, akkor igenis be kell vegyem rendszeresen azokat a q…a tablettákat.
Az egy másik szép dolog, hogy változatlanul egy korty alkoholt sem ihatok- és nem vezethetek…
Bénának és tehetetlennek érzem magam; azután néha dühösnek- végül belefáradok az esélytelen lázadásba: és szót fogadok.
Betartom az összes utasítást, közben szorongok, hogy biztos be lehet- e állítani egy stabil hangulatszintet…de úgy látszik, most sokkal türlemesebbnek kell(ene) lennem, mint vagyok, mert ez esetben nem sürgethetem az időt.
Azért valami jó is történt a héten: az Újévi nem-fogadalmakból egyet már sikerült sínre tennem: múlt hét óta fogytam 2,7 kg-ot./+25/ (Nagy önmegtartóztatással, és némi mozgás beiktatásával, valamint az édességnek, mint gondolatnak is a kerülésével…) Ha nem is ebben a tendenciában, de remélem, a súlyom majd ezután is kúszik lefele, hogy a rút kiskacsából nyárra esetleg előbújhasson (egy nem szárnyaszegett) hattyú.
Most erre fogok koncentrálni. A külsőmre.
A belső értékeimmel tisztában vagyok, és szedni fogom a gyógyszereket, hogy újra minél inkább ÖNMAGAM lehessek.
De azért- még nagyon- nagyon sokat fogok olvasni is.
Főleg Benneteket.
Szerző:
Engem is nagyon zavarna, ha nem tudnák mérni, hogy milyen hormonból mennyi van és az most sok-e vagy kevés (gondoljunk arra például, hogy a női ciklust mennyire bonyolult hormonális rendszer vezérli és bár nem olvastam utána, felteszem, hogy ami az egyik nőnél nagyon soknak, az egy másiknál nagyon kevésnek számít). Egy érdekes dolog van, amit sehol nem reklámoznak: Svájcban vagy hol van egy olyan intézet, ahol agyi képalkotó eljárással megnézik, hogy hogy is néz ki egy depressziós, szorongó, más pszichés betegséggel élő ember agya és az alapján írnak fel gyógyszert.
Egy nagyon hosszú út előtt állsz, kitartást kívánok hozzá. A gyógyik nem az ördögtől származó termékek ha megtalálják a megfelelőt és jól beállítják igen sokat segíthet a normális élet fentartásában. Csak türelem kb 1 hónap míg hatni kezd. Miket kaptál?
Részletesen megtalálod gyógyszereimet a profilomban.
Szia, olvastam a gyógyszerlistádat, mellbevágó…
és még néagoyn nagyon fiatal vagy…
egy kicsit még küzdhetnél, nem? gyógyszerek nélkül is?
Ehhez viszont fontos lenne egy nem gyógyszerszemléletű szakemberrel is megkonzultálni a dolgokat szerény véleményem szerint…
Ha kéred, tudok ajánlani szakembert.
öleléssel
a.
Kedves amarilla!
Évekig „küzdöttem” gyógyszerek nélkül, azután jöttek kipróbálásra a homeopátiás készítmények, a vény nélkül kapható „nyugtatók”, a MagneB6, de semmilyen eredményt nem hozott.
Ekkor fordultam pszichiáter 1-hez, akit pszichiáter 2-re cseréltem, miközben megpróbálkoztam az „állami” vonallal is- ami GYALÁZATOS!!
Most pszichiáter+kineziológus…/aki egyáltalán nem gyógyszerszemléletű/- Hála Istennek!
Gyógyszerek nélkül, iszonyú szélsőséges lenne a viselkedésem (most).
A legjobban az riaszt, hogy lehet, hogy ezt az állapotot életem végéig kezelni kell. És igen, még nagyon fiatalnak érzem magam hozzá!
Köszönöm kedves soraidat!
Én is 33 éves vagyok és már majdnem minden létező antidepit kaptam. Egy ideig jól vagyok,aztán minden érthető ok nélkül visszaesem. A szar az, hogy látom a dokimom a kétségbeesést, hogy nem tudja mit csináljon velem. Az elején közepese depivel és kényszerrel diagnoztizáltak, majd major depi lett belőle, most bipol zavar, főleg depressziós fázissal. A legújabb gyogyimat 2,5 hete szedem,egyelőre nem sok jót tudok róla mondani. De még reménykedem….
szia, Everlasting, türelem, türelem. Kitartás. A végén nem tudja az ember, hogy miért kapta ezt a szar betegséget.
Viktor Frankl azt mondja, ohyg mindenképpen fel kell venni a kesztyűt. nagyon különböző sorsok adattak nekünk. és akárhol van az ember, mindig kétféleképpen lehet nézni – hogy nagyon nehéz, vagy hogy másokkal – nálunk nehezebb sorsúakkal összevetve – nem is olyan nehéz.
A HIT A KULCSSSZÓ.
És persze az alázat.
és a megküzdés. megküzdeni éppen azzal, ami előttünk van.
és néha nem küzdeni, hanem csak pihenni, erőt gyűjteni, és – nagoyn fonots – örülni valaminek, ami elérhető. egy fagyinak, egy szép naplementének, egy jó írásnak, egy kedves válasznak itt a búrán, stb.
nem szabad feladni.
és terapot találni kell. szerintem. terap nélkül nem megy.
szerintem.
ajánlom a történetek között az enyémet is.
Viktor Frank – zsidó orvos, filozófus.
A családtagjainak zömét elveszítette a koncentrációs táborokban. Ő maga túlélte.
Majdnem öngyilkos lett. És aztán mégis azt gondolta, hogy Istennek lehet valami terve vele. És kíváncsi lett erre a tervre.
gyöngyörű, lélekemelő írásai vannak.
szembefordulni a sorssal. megküzdeni. értelmet adni a szenvedésnek.
persze, idáig eljutni, az hosszú terápia eredménye lehet bizonyos esetekben.
az itteni közösség számára szerintem mindenképpen.
mi kevesebb súly alatt is összeroppannánk.
ezért kell terápiába járni.
és egy jó terápiában nagyon megerősödhet az ember.
drukkolok mindannyiótoknak.
@akbar
@amarilla
Köszönöm, hogy írtatok nekem.
A kineziológus azt mondta, azért jött elő nálam ez a betegség, mert a gyengébb jelzésekre (tünetekre) nem reagáltam.
Ezzel önmagamba kell nézzek, és teljesen átértékelni az eddigi életemet- ami meglehetősen nehéz így, bipol aggyal.
Napok óta rosszul vagyok, és felhívtam a terapeutámat, aki azt mondta, hogy ez teljesen természetes, mert megpróbáltuk csökkenteni a gyógyszereimet, de még túl korai volt.
Kicsit nagyon útálom magam kísérleti nyúlnak érezni…
És az én hozzászólásomra nem reagálsz?
Jó lenne eljutni Svájcba!:)
Szerintem azért nem reklámozzák, mert bakkor esetleg mást kellene felírniuk az orvosoknak a kb. 30 éve rögzült protokoll-gyógyszerek helyett, és ez sem a gyógyszergyártó cégeknek, sem az orvosoknak nem lenne érdeke…
A gyógyszergyártó cégeknek ki kelle fejleszteniük az új piacképes árú készítményeket, az orvosoknak pedig tapasztalatokat kelle gyűjteniük az új terápiás módszer hatékonyságáról…
Ez nem mindenkire vonatkozik, általánosságban írtam…
Köszi, hogy írtál. 🙂 Én mondjuk biztos, hogy ugyanígy kapkodnám a fejem, mint te, hogy tulajdonképpen akkor miért is pont azt a gyógyszert adják és nem a másikat??? Kár, hogy csak a régi búrán volt meg az a topik, ami erről a svájci helyről szólt. A másik dolog meg, hogy persze, hogy szinte senki nem engedhetné meg magának, hogy elmenjen Svájcba azért, hogy belőjék, mi is kell neki pontosan.
kedves everlasting,
megértem, hogy most nagyon rossz és az sem megnyugtató, hogy az orvosod nem tudja megmondani a tutit, de sajnos nem mindenki reagál egyformán jól vagy rosszul bizonyos gyógyszerekre.
nekem depresszióra három vagy négy antidepit is felírtak, amik vagy egyáltalán nem hatottak vagy kimondottan rosszabbul lettem tőlük, mire kipróbáltam a sertralint, amivel évek óta rendben vagyok.
kísérleti nyúlnak érezni magad persze, hogy pocsék, de hosszútávon biztos, hogy hasznos lesz neked. az orvosod remélhetőleg nem teljesen idióta, nem azt akarja kikísérletezni, hogy melyik gyógyszer jó és melyik nem, hanem azt, hogy a te szervezeted (amiben rengeteg egyedi dolog van, pont úgy mint mindenkiében) melyikre reagál a legjobban. előbb-utóbb meglesz és akkor sokkal jobban fogod érezni magad. drukkolok, hogy hamar megtörténjen!
@csaken: „most nagyon rossz, és az sem megnyugtató, hogy az orvoso-m nem tudja megmondani a tutit”/2012.08.14!/- vagyis, azt meg tudja MONDANI, HOGY NEM HAGYHATOM ABBA A GYÓGYSZERSZEDÉST…Fél év, és ugyanott vagyok, ahol voltam…csak most 20 kg-al nehezebben…