Nem tudom miért, meg mióta de én általában a dolgok fonákját veszem észre legelső alkalommal, például ha van valami új dolog mindjárt elkezd motoszkálni a gondolat a fejemben hogy az miért is sz@r…emiatt a legtöbb ember nagyon lelombozónak tart engem, pedig nem akarattal teszem. Hűvös dolog a tárgyilagosság de célravezető is lehet. Egyébként túléltem az ünnepeket is, az igaz hogy az ősz hajszálaim száma több lett… Nem elég hogy egyszerűen irtózom a szeretetet ünnepének gúnyolt hacacàrétól de még pluszba rá is dobnak mindig egy lapáttal (inkább többel) hogy esélyem se legyen megkedvelni, picit se.. Sok gondolatom lenne erről de.. Olyan lettem mint a pusztába kiáltónak szava…
2 gondolat erről: “Csak egy kérdés”
Írj megjegyzést
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Csak egy kérdés
” … a borderline egyik legfőbb oka, hogy a személy nem tanulja meg helyesen értelmezni a másik ember szándékait, ebben segít a (mentalizációs) terápia. A mentalizáció tudatolvasást jelent, amely velünk született, de gyermekkorunkban tanuljuk meg alkalmazni. Ha a szülői háttér nem ideális, a tudatolvasás félresiklik. Pedig ez a készség segít a másik ember szándékainak felismerésében, hogy az egyén a saját érzelmeit, vágyait is helyesen tudja kezelni.”
Na már most. Az érzelmek és nonverbális jelek értelmezését vizsgáló tesztekben először meglepett, hogy mennyire egyértelmű, egyáltalán miért lehet probléma ezek értelmezése. Mivel igen jól teljesítettem ezeket, feltételezem, hogy nem rossz a tudatolvasásom. A lentebbi konkrét helyzetben vagy „félreolvastam”, vagy a másik fél kommunikációja volt rossz. Kíváncsi vagyok a véleményetekre!
A szituáció a következő volt. 10 éves koromban meghalt a Nagyi (anyám anyja, a „pótanyám”). Hárítással fogadtam a hírt, aztán anyám a lépcsőházban szembejőve azt mondta/kérdezte: ekkor lesz a nagyi temetése. Nem muszáj eljönnöd, de ha akarsz, eljöhetsz, de nem muszáj”. Én értelmeztem X módon, hogy ő mit is szeretne, és aszerint tettem. Nemrég derült ki, hogy ő épp az ellenkezőjét szerette volna.
Most arra vagyok kíváncsi, nektek ebből a szövegből mi jön le? Azt szerette volna, hogy elmenjek, vagy azt hogy ne?
Előre is köszönve várom szíves véleményeteket!
Csak egy kérdés
Ti is éreztétek már, hogy elegetek van a terápiákból meg pszichológusokból?
Ével óta járok terápiákra és már nagyon unom. Már annyira megtanultam „kezelni a problémákat” (mert ugye ez a szöveg…) hogy nem érzek semmit.
Csak én unom már ennyire?
BTW most nem járok..
Írj megjegyzést
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Nincsen hiba abban, ha megtalálod a dolgok negatív oldalát. Ez jó is lehet, viszont arra kell figyelni, hogy a pozitívumokat is látni kell. Ez amúgy tág fogalmazás, de ha leszűkítem, pl. venni kell egy új telefont, akkor a cél ne az legyen, hogy megtaláld az indokokat, hogy miért nem kell új telefont venni, és ne vegyél, hanem hogy az előnyöket is számításba véve, el tudd dönteni, hogy milyet vegyél, vagy netán ne vegyél. Szerintem.
Azért természetesen ha rólam van szó és valami előny a téma, simán beleállok ha némi áldozatra is van szükség, na meg az új, a jobb, a hatékonyabb mindig is vonzó számomra. Sőt, még a komfortzónám is elhagyom néha már. De a legjobb az hogy már ritkábban tartok értékítéletet. Igen, igaz hogy érdemes többször felülvizsgálni a meglátâsaink