Pár éve bátran bevállaltam egy macskát (gazdája kb 6 hetesen kidobta az utcára), bízván abban, hogy Anyu is besegít.
Arra nem is igazán gondoltam, hogy mi lesz, ha elköltözök.
Dilemmám az, hogy ha végre összejön a költözés, mi legyen vele? Vigyem el vagy maradjon itt? Hol lenne jobb neki?
Pszichésen csak Ő van jól. Kiscicakoraban nem igy volt, túl korán választották le a Cicaanyjáról, parás volt, fél évig szopni akarta a nyakam. Később, amikor beteg volt (lázas) visszesett ebbe a regresszív állapotba, de hamar elmúlt.
Mindkettőnkhöz hasonlóan kötődik, nem tudom, hogy kit hiányolna jobban.
Anyu állapota stabilabb, ő egész évben hasonló figyelmet tud rá fordítani.
Én jobban ragaszkodok hozzá, nekem nehezebb lenne a leválás róla. Bennem olyan ösztönös érzéseket működtet, amit Anyuban nem. Sokkal jobban aggódtam amikor beteg volt, én nem nyugodtam míg egy tűzoltó visszajött érte (engem nem engedtek visszajönni), mikor egy szomszed magára gyújtotta a lakását. Anyu a lakást féltette, én a macskát.
Mélypontokon, rosszabb időszakban nem tudom, hogy mennyire boldogulnék az ellátásával. Ha ilyenkor nem megy, az is megoldható, hogy pár napra vagy hétre Anyuhoz visszahozom. Elfelejteni az etetését nem lehet, nagyokat nyávog és egy idő után bokán is harap… Vajon hogy bírná az ingázást?
Szívem szerint heti váltásban nevelném, de tuti összezavarodna.
Szerző:
A „heti váltást” mindenképp kerüld el. Amiket írsz, annak alapján én magammal vinném (pláne, hogy azért megoldható a „besegítés”). Viszont a macskát az új helyhez hozzá kell szoktatni (a kutyát nemigen, neki lényeg, hogy ott legyen a gazdi), és ez még macerás is lehet. Pláne, ha kertes helyről van szó. Erről van (persze) sztorim. Barinőmék Gödöllőről leköltöztek Bátorba (Eger mellé), három cicával. Heteken át benn voltak a macsekok a lakásban, és naponta többször, külön-külön kivitte őket macskahámmal sétálni, a környékkel ismerkedni. De megszokták, és már rég szabadon mászkálhatnak.